Blog

Los Angeles, 1992. Amikor a szabad fegyvertartás a faji kisebbségeket egyszerre veszélyeztette és védte - 1. rész

1992-ben egy rendőri túlkapás, majd az erre érkező enyhe ítélet miatt a Los Angeles-i fekete közösség heves zavargásokba kezdett. A tömegjeleneteknek, mint a legutóbbi 2020-as tüntetéshullámnál is láttuk, fontos része volt a boltok kifosztása és szétrombolása. A város koreai boltosai azonban saját…

1992-ben egy rendőri túlkapás, majd az erre érkező enyhe ítélet miatt a Los Angeles-i fekete közösség heves zavargásokba kezdett. A tömegjeleneteknek, mint a legutóbbi 2020-as tüntetéshullámnál is láttuk, fontos része volt a boltok kifosztása és szétrombolása. A város koreai boltosai azonban saját kezükbe vették az ügyet.

Forrás: selfreliancecentral.com

Folyamatos a vita arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a szabad fegyvertartás jogát érdemes-e jelenlegi formájában megtartani. Szinte hetente érkeznek a szörnyű hírek egy-egy újabb köztéri vagy iskolai lövöldözésről, ahol az általában szellemileg zavart vagy politikailag radikalizált tettes számos embert gyilkol meg nagy tárkapacitású fegyverével. Egyértelmű, hogy a fegyverek nagymértékű elterjedtsége Amerikát egy veszélyes társadalommá teszi, jóval veszélyesebbé, mint egyes európai országokat. Azonban előfordult már, hogy éppen ezek a mindenhol jelen levő fegyverek akadályozták meg a helyzet elfajulását, emberek halálát és súlyos anyagi kárt. Akár akkor is, amikor az államhatalom nem állt a helyzet magaslatán. Sőt, nem is kell a Vadnyugatig visszanyúlni, hogy álarcos, revolveres igazságosztókat találjunk, elég csak néhány évtizeddel ezelőtti eseményeket felidéznünk.

Los Angeles városának rendkívül megosztott, hatalmas vagyoni különbségekkel sújtott társadalmában folyamatosan kódolva voltak a belső konfliktusok.

A város a XX. század elején hatalmasra nőtt a jó fekvésének köszönhető nagy befektetések, majd az ennek nyomán létrejövő számtalan új munkahelyre beáramló bevándorlótömegek miatt. Ez a bevándorlótömeg rendkívül színes volt, és jelentős számban voltak a gazdaságilag stagnáló és fajilag elnyomó délkeleti államokból érkező feketék is. Ők az „újfajta szegregáció” áldozataivá váltak. Hátrányos helyzetből érkeztek, az elnyomó Délről. Ebből következő gyenge műveltségük és szegénységük miatt a legrosszabb munkákat kapták, és ezért a legszegényebb negyedekbe tömörültek. Emiatt elharapózott köreikben a bűnözés és a függőségek – alkohol, majd „a világ haladásával” az olcsó narkotikumok. Ennek következtében váltak sztereotípiák áldozataivá és

bizonyos szempontból lenézetté a város társadalmában, amely az amerikai ideáloknak megfelelően nem volt hajlandó hatalmas javaiból a legszegényebb rétegek felemelésére adni.

Mindezek után nem csoda, hogy a várost uraló erők és a feketék között állandóvá vált egyfajta ellenséges viszony. A feszültség többször is kitört, és borította égő épületekből gomolygó füsttel Dél-Kalifornia egét. Ezek majdnem mindig a túlságosan is erőszakosan beavatkozó rendőrség elleni tüntetések voltak, ami összekapcsolódott a nyomor elleni küzdelemmel. Így egyszerre voltak erőszakosak, az egyenruhások ellen irányuló támadások, és majdhogynem programszerű fosztogatások is, mint 1965-ben, amikor egy kisebb közlekedési büntetés kiszabása után a rendőrök és feketék között kirobbant dulakodás egyhetes zavargás sorozattá eszkalálódott, amit csak a Nemzeti Gárda vert le.

Voltak azonban egyéb társadalmi csoportok is, amelyek hasonlóan kiszorítottak voltak, de más utat választottak. Ilyenek voltak az ázsiai bevándorlók, elsősorban a koreaiak. Már 1903 óta jelen voltak az Egyesült Államokban, de elsősorban az 1945-ös amerikai megszállás, majd az 1950-es évek egész Koreát leromboló háborúja után érkeztek az országba nagyobb számban. A kis ázsiai félsziget déli részének Nyugat-barát kormánya sokáig nem volt demokratikusnak mondható, és az életkörülmények is határozottan mostohák voltak.

1965-ben az Egyesült Államok eltörölte a befogadott bevándorlókat faji kvóták alapján osztályozó rendszert, és így lehetővé vált a koreaiak akadálytalan bevándorlása az Egyesült Államokba.

1992-ben már félmillió koreai élt az USA-ban – ebben a számban nem szerepelnek azok a koreai származású emberek, akik már Amerikában születtek.

Az Amerikába érkező koreaiak elsősorban komoly szakképesítést nem igénylő, de a szorgalmas munkát jól megfizető szakmákba kezdtek. Ez elsősorban a kiskereskedelem volt – még ma is jellemző, hogy a koreaiak 70%-kal nagyobb valószínűséggel alapítanak kisboltot a lakosság többi részénél. Ezek a boltok többnyire olcsó, a szegényebb rétegeket kiszolgáló üzletek voltak. Ennek megfelelően Los Angelesben is a szegényebb negyedekben helyezkedtek el, így a fekete negyedek közelében is.

A következő részben szó lesz arról, hogy ezen két kisebbség sorsa hogyan sodorta őket egymás útjába, amikor Los Angelesben 1992. tavaszán ismét elszabadult a pokol.

Írta: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

Share this with others: