Eric Zemmour jobboldali publicista erősen előretört a francia elnökválasztás előtti közvélemény-kutatásaiban. Azonban ezek mind csak hipotetikusak: Zemmour valójában még nem jelentette be indulását, mindössze folyamatosan lebegteti azt. Hamarosan döntenie kell, hogy elég ideje legyen a tulajdonképpeni kampányra, írja a Spectator.
Eric Zemmour az elmúlt hónapokban a 23%-ra mért Macron mögött második helyre és 17%-ra erősödött a franciák elnökjelölt-preferenciáit monitorozó felmérésekben, és elkezdte építeni nemzetközi kapcsolatait is, ezt bizonyítja találkozója Orbán Viktorral. Mivel a felmérésekben mögé szorult jelölt, Marine Le Pen szavazói hasonló értékeket tartanak fontosnak, mint Zemmour lehetséges választói, ezért valószínű, hogy őket is maga mögé tudná állítani egy Macron elleni második fordulóban.
Forrás: harris-interactive.fr
A biztató jelek mellett azonban Zemmournak a következő hetekben meg kell tennie hivatalos bejelentését az indulásról.
Ennek lebegtetése eddig előnyt jelentett számára, hiszen a kíváncsi média számos írott és televíziós szereplésben próbálta válaszra bírni, ami csak több és több platformot jelentett neki kampánycélokra.
Most ugyanakkor a Spectator szerzője szerint jó ütemérzék szükséges. A francia választási rendszer sajátos szabályai miatt Zemmournak össze kell gyűjtenie több mint 500 választott tisztviselő – polgármesterek, regionális és állami tisztségviselők – hivatalos támogatását, amely önmagában is idő
Ezenkívül fontos, hogy a kampányához szükséges pénzügyi és támogatói bázist is felépítse, ami nem lehetséges egy „talán-indulás”-ra alapozott kampánynál. Mind a nagyobb donorok, mind a szélesebb társadalmi bázis kis adományozói várják, hogy Zemmour valóban bejelentse indulását.
Emellett Zemmournak az üzeneteit is pontosítania kell.
Egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül magának egy stabil bázist építeni a korlátlan migrációt, a multikulturalizmust és az EU túlhatalmát ellenző franciák körében. Álláspontját azonban jobban ki kell fejtenie, hogy egy szélesebb választói bázisnak tudjon koherens képet mutatni magáról. Ráadásul ki kell törnie abból a skatulyából, amelybe a fősodratú média helyezte, rasszista, xenofób, iszlamofób jelöltként határozva meg Zemmourt. A cikk sajnos nem elemzi, hogy ez pontosan milyen téren szükséges.
Nem valószínű, hogy a média és az elit számára kellene Zemmournak bebizonyítania elfogadhatóságát, ez súlyos aránytévesztés lenne.
Nem a médiatérnek való hízelgésre kell koncentrálni, hanem a szélesebb társadalmi rétegekkel megértetni üzenetét, ha nyerni akar. Elképzelhető, hogy némi igazításra szükség van ebben az esetben is az üzenetben és a fellépésben, de semmiképpen sem a médiának mutatott teljes átalakulásra, mosolyoffenzívára van szükség. A cikk szerzője felhívja a figyelmet arra, hogy
Zemmour kampánya kapcsán elsősorban Sarah Knafo-t, az elnökjelölt fiatal tanácsadóját érdemes figyelemmel követni,
hiszen az ő tevékenysége határozza meg Zemmour kampányát. Nem arról van szó, hogy a jobboldali publicista csak egy kirakatfigura, de a szervezeti ügyekbe Knafo-nak döntő beleszólása van, így az ő tevékenységét követve megfigyelhetjük Zemmour hálózatépítését. Valószínű, hogy az elnökjelölt Macron korábbi győztes receptjének megfelelően egy „választási pártot” fog felépíteni jövő áprilisig. A hivatalos indulás bejelentéséről pedig csak annyit érdemes megjegyezni, hogy „csak az biztos, hogy lehetséges”.
Szemlézte: Farkas Dániel
