A politikai és gazdasági elit az Atlanti–óceán mindkét oldalán továbbra is azzal hitegeti magát, hogy nincsen gond vagy aggódnivaló, hiszen a populizmus egy átmeneti kellemetlenség. „A globális elit úgy gondolja, hogy nyeregben ül. Rég tévedtek ilyen nagyot” – véli Damon Linker a The Weekben megjelent írásában.
A demokraták és Hillary Clinton azzal hitegetik magukat, hogy valójában ők nyerték meg a választásokat vagy legalábbis így történt volna, ha Putyin vagy az FBI igazgatója, James Comey nem avatkozott volna be. Közben meg a republikánusok elégedetten paskolgatják egymás vállát, hiszen mégiscsak ők ülnek kormányon szövetségi és állami szinteken egyaránt. A nyugati centrista erők viszont fellélegezhettek, ugyanis Emmanuel Macron győztesen került ki Marine Le Pennel szemben a francia választások második fordulójában.
A politikai és gazdasági elit az Atlanti–óceán mindkét oldalán így továbbra is azzal hitegeti magát, hogy nincsen gond vagy aggódnivaló, hiszen a populizmus egy átmeneti kellemetlenség. Ezen körök szerint fenn kell tartani a jelenlegi rendet, csupán egy-két helyen szükséges egy kicsit megbabrálni a gépezetet, de közben semmiféleképp sem szabad engedni a rasszista és xenofób erőknek.
„És mért is gondolnák máshogy? Ők azok, akik a legtöbbet merítenek a globális meritokráciából – ami nyilván már önmagában bizonyítja a kialakult rend értékességét” – véli Linker. A jól képzett, városokban élő réteg sokat dolgozik, rengeteg pénzt visz haza magával, amit aztán pazar módon elkölt. A probléma viszont abban rejtőzik, hogy amerikaiak, franciák vagy britek egyre nagyobb száma ezt csak kívülállóként szemlélheti, és úgy gondolja, hogy egy igazságtalan és korrupt rendszer húzódik meg mögötte.
Akit ezek az emberek látnak például Marissa Meyer a Yahoo vezérigazgatója, aki csupán 186 millió dollárt értékű részvényt vihet haza 5 év „sikertelen” munka után, vagy Meyer alkalmazottja, Henrique De Castro, aki 109 millió dollár kompenzációt kapott 15 hónapnyi értékelhetetlen munka után.
Nagy dobás Barack Obama kiadott emlékirata, amely 65 millió dollárt hajtott a volt elnök kasszájába és a 400.000 dollárt érő fellépése egy őszre tervezett Wall Street-i konferencián.
A legelkeserítőbb viszont, az hogy a Fehér Házban olyan elnök ül, aki azt ígérte, hogy meghallgatja az átlag ember problémait, viszont milliárdosokat és milliomosokat nevez ki kormánypozíciókba. Eközben a Fehér Ház és a Kongresszus nem tud megegyezni egy egészségügyi törvényen, amikor világos, hogy az amerikaiak és republikánusok többsége egy állami egészségbiztosítást kíván. Az amerikaiak továbbá csalódottak országuk adórendszere és a nagyvállalatok miatt, amelyek véleményük szerint nem veszik ki a részüket a társadalmi kötelezettségekből, viszont Trump elnök mégis újabb adócsökkentéseken munkálkodik.
A centrista elit bár minden adódó alkalommal visszautasítja a Republikánus Párt plutokrata rendszerét, ugyanakkor szemet huny Obamának a személyes vagyonát meglehetősen nagymértékben gyarapító elnöksége felett, miközben már hollywoodi sztárokkal utazza a világot.
„Illik megjegyezni, hogy a látszat rengeteget számít a politikában – talán többet is mint bármi más” – fejti ki Linker.
Mindenesetre nagyon is úgy látszik, hogy világunkat egy szupergazdag nemzetközi elit irányítja. Bár ők úgy gondolják, hogy vagyonuk és hatalmuk legitim, valójában aligha mondhatni annak. Egy olyan rendszert működtetnek, amely egy szűk réteg számára kedvező, és amely cserben hagyja a vidéki kisvárosokban lakó embereket.
A republikánusok úgy tűnik azon munkálkodnak, hogy ez az ellentét egyre nagyobbá nőjön, míg a demokraták nem állnak elő megfelelő válaszokkal, amely megengedné, hogy magunk mögött hagyjuk a populista szemléletetv„Ez így nem mehet tovább. Ne hagyd megtéveszteni magad: A globális elit meg fog bukni” – zárja a cikket Linker.
Szemlézte: Daam Alexandra
