Madagaszkár politikai instabilitása 2025 őszén egy igen gyors és váratlan fordulatot vett: a társadalmi elégedetlenség - különösen a fiatal generáció részéről - olyan súlyúvá vált, hogy végül az ország egyik elit katonai egysége révén bekövetkezett a hatalomátvétel. E fordulat nem csupán egy államfőváltás volt, hanem sokak szerint a társadalmi „tűréshatár” átlépésének jele.
Az előzmények között elsőként említhetjük az ország gazdasági-társadalmi terheit: Madagaszkár a legszegényebb országok közé tartozik, miközben a lakosság széles tömegei alapvető szolgáltatások, az elektromos áram, a víz- és csatornahálózat hiányosságait élik meg napi szinten. A fiatalok – akiket a sajtó rendszeresen „Gen Z-ként” említ – egyre kevésbé hittek abban, hogy a politikai rendszer az ő jövőjüket szolgálja.
Az események menete a következőképpen írható le: 2025 szeptember végén kezdődtek a nagyobb szabású utcai tiltakozások a fővárosban, Antananarivo-ban, amelyek kezdetben az infrastruktúra-problémákról szóltak: az áram- és vízellátás hiányáról, azaz „válságos basic szolgáltatások” helyzetéről. A tiltakozások hamar átváltoztak politikai követeléssé: a tömeg nem csak jobb szolgáltatásokat akart, hanem reformokat, elszámoltatást és egy valódi rendszerváltás lehetőségét. Eközben az elit katonai egységként ismert CAPSAT (Army Corps of Personnel and Administrative and Technical Services) részben kilépett a rendfenntartó erők kereteiből és a tüntetők oldalára állt. Végül október 14-én a katonai vezetés hivatalosan átvette az ország irányítását, miközben az addigi elnök, Andry Rajoelina elmenekült. A katonai vezető, Michael Randrianirina ezredes, aki a CAPSAT-egység parancsnokaként lépett fel, átvette a hatalmat, és átmeneti időszakra 18-24 hónapra választások ígéretével lépett fel.
Madagascar's ???????? President, Andry Rajoelina, has been successfully overthrown by the military. The military is now in full control of the country. pic.twitter.com/wOer5DvYk1
— African Hub (@AfricanHub_) October 14, 2025
Az okok hátterében tehát több tényező összefonódott: egyrészt a gazdasági stagnálás és az alapvető szolgáltatások súlyos hiányosságai, másrészt a fiatal generáció növekvő politikai tudatossága és elutasítása az eddigi struktúrákkal szemben.
Az elemzések szerint a történtekhez az is hozzájárult, hogy a korábbi elnökség – Rajoelina vezetésével nem tudott igazi áttörést elérni, a politikai elit viszonylag elszakadtnak tűnt az átlagpolgártól. A katonai beavatkozás abban a helyzetben vált lehetővé, hogy a bizalmi deficit és az állami intézmények gyengesége összeadódott: az elit katonai egység részben úgy értékelhette, hogy az állami rendfenntartás hagyományos formái nem képesek kezelni a helyzetet, és így saját hatalomra léphetett.
A következmények belső és nemzetközi dimenziókat is felölelnek. Az átmeneti katonai hatalomátvétel komoly intézményi bizonytalanságot hozott: az alkotmány felfüggesztését, a választási bizottság és az alkotmánybíróság működésének megszakítását emlegetik. A fiatal aktivisták, akik a tiltakozások élén voltak ambivalens érzésekkel tekintenek az új rendszerre: örülnek ugyan, hogy esély nyílt a változásra, de attól tartanak, hogy a katonai vezetés egyszerűen csak kiválthatja az eddigi elitet, anélkül, hogy strukturálisan változtatna. Nemzetközi szinten gyors reakciók érkeztek: az Afrikai Unió felfüggesztette Madagaszkár tagságát, több nemzetközi állásfoglalás „alkotmányellenes hatalomváltásként” értékelte az eseményt. A pénzügyi-gazdasági kilátások is romlottak: például a hitelminősítő szervezetek figyelmeztettek, hogy a politikai bizonytalanság lassíthatja a reformokat, csökkentheti a beruházásokat és megnehezítheti az adósságszolgálatot.
A kilátások tekintetében az a kulcskérdés, hogy valóban megtörténik-e a választás a katonai átmenet ígérete szerint, és az új vezetés belekezd-e a strukturális reformokba,
különösen az infrastruktúra- és szolgáltatásszektorban vagyis visszaadja az állampolgároknak azt a bizalmat, amit elvesztettek. Ha sikerül a demokratikus átmenetet biztosítani, és az intézmények normalizálódnak, akkor az események akár egy új kezdetet is jelenthetnek Madagaszkár számára. Ugyanakkor az is reális kockázat, hogy az átmeneti katonai vezetés hosszabb időre „megragadja” a hatalmat ami nemcsak belső feszültségekhez, hanem hosszabb távú gazdasági és nemzetközi elszigetelődéshez is vezethet. Emellett a nemzetközi partnerországok az Európai Unió, Kína, Oroszország fokozott érdeklődése ugyancsak komplex geopolitikai helyzetet teremt: Madagaszkár stratégiailag fontos az Indiai-óceán térségének fokozódó versenyében, így a belpolitikai válság külső hatásokat is magában hordoz.
Szemlézte: Rövid Olivér
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
