A február 23-án lezajlott német szövetségi választásnak ugyan az eredménye hamar kiderült, az rengeteg megválaszolatlan kérdést vetett fel. Ezek két körre bonthatók, politikaira és társadalmira.
Kezdjük az elsővel! A legsürgetőbb a kérdés a kormányalakításhoz kapcsolódik. Ugyan a CDU/CSU meg tudta nyerni a választásokat, de kivel fog tudni kormányt alakítani Friedrich Merz következő kancellárként? Kézenfekvőnek tűnik, hogy a tradicionális német pártok továbbra is fenntartják az úgynevezett tűzfalat az AfD körül, és sikeresen meg tudnak állapodni egymással. Így a kormányalakításhoz szüksége lenne a CDU/CSU-nak (amely koalíció 28%-ot ért el) a baloldali SPD-re. (ők 16% százalékot értek el).
A közös kormányzás nagyon sok buktatót hordoz magában – mindegyik félre tekintettel.
Ugyanakkor a megegyezés mindkét fél érdeke, mert sikertelenség esetében egy kisebbségi kormányzásra kerülhet sor. Rosszabb esetben akár újabb választásokat kell tartani. Kérdés az is, hogy egy sikeres koalíciós kormány érdekében milyen alkuba kell belemennie a jobbközép pártnak a baloldali párt irányába.
Az eredmények társadalmi vetületére pillantva megállapíthatjuk, hogy
Németország társadalmi megosztottsága soha nem rajzolódott ki ennyire élesen.
Extremely clear east-west divide in Germany this election. pic.twitter.com/ZMsadvjaAY
— Hunter???????????? (@StatisticUrban) February 24, 2025
Ez alapján jól látszódik, hogy mekkora az eltérés volt keleti és nyugati országrész között úgy, hogy a részvételi arányokban nincs jól látható különbség. A szakadék a tradicionális és az újhullámos pártok megítélése között van. A szélsőbaloldali, NATO ellenes és oroszbarát Die Linke és a BSW majdnem 14%-ot ért el együttesen, az AfD pedig megduplázta szavazatarányát a 4 évvel ezelőtti szavazáshoz képest.
Mi is állhat ennek hátterében?
Ez a három párt kimondottan erősen szerepelt a korábban nem szavazók körében. Voltak olyanok is, akik elkötelezett SPD-sként szavaztak másra, például a Die Linke-re.
A legtöbb ezzel foglalkozó cikk a szavazatok életkor és nem szerinti megoszlását vizsgálja. Ebből jól látszik, hogy a tradicionális pártok (SPD és a CDU/CSU) támogatottsága életkorral együtt növekszik. Érdekes, hogy sok elemzés az AfD népszerűségét a 18-24 év közötti (férfiak) szavazóknak tulajdonította. Ugyanakkor ez nem igaz, mert a párt a 35-44 éves korosztályban érte el a legjobb eredményét, 26%-kal. A legfiatalabb korosztályban ráadásul 25%-kal a Die Linke győzött. Ezek az eredmények jól mutatják a fiatalok fősodratú pártokkal kapcsolatos kiábrándulását.
Ennek egyik lehetséges oka, hogy nem sikerült ténylegesen rendszert váltani 1990-ben, hiába omlott le a berlini fal. Ugyan utána megindult Kelet-Németország gazdasági felzárkóztatása, de ez a mai napig nem sikerült. A volt keleti országrészben élők a nyugati fizetésnek csak 85%-át keresik, a munkanélküliség pedig 2%-kal magasabb. Alacsonyabb életszínvonal mellett fontos kiemelni, hogy a 2014-ben meginduló (és azóta is változó intenzitással tartó) menekültválság miatt jobban kiéleződtek a társadalmi különbségek.
Sokan a keleti országrészben úgy érzik, hogy helyettük inkább a menekültekre fordítanak komoly összegeket, míg a másik oldalon a kapitalizmust hibáztatják a társadalmi problémákért.
Fontos kiemelni, hogy sok esetben tabunak számító témákban csak a szélsőbal és a jobboldali pártok nyilvánulnak meg. Éppen ezért sokan azért szavaznak rájuk, mert ugyan nem értenek velük egyet, úgy érzik, hogy ezek a pártok legalább hajlandóak beszélni a problémáikról, anélkül, hogy megbélyegeznék őket.
Szemlézte: Fehér Szabolcs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
