A koronavírus pandémia 2020-as kirobbanása óta a közegészségügyi, valamint az egyéb biológiai kockázatok egyre inkább előtérbe kerülnek a döntéshozói körökben. Ez azonban nem csupán az organikusan kialakuló járványokra igaz, hanem az állami és nem-állami aktorok által kifejleszthető biológiai fegyverekre is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az állami vezetők minél nagyobb hangsúlyt helyezzenek a biológiai védelemre, valamint transzparenssé tegyék azt, hiszen nehezen különböztethető meg az offenzív biológiai programoktól. Dan Regan és Rhys Dubin, a Council on Strategic Risks kutatói a biovédelmi törekvéseket, valamint azok félreérthetőségének veszélyeit elemezték a Bulletin of the Atomic Scientists oldalán.
Az elmúlt években számos olyan járvánnyal kellett szembenéznie az emberiségnek, amely a megfelelő intézkedések nélkül komoly következményekkel járhatott volna. Ezt jelzi például az is, hogy az elmúlt hetekben az ebolához hasonlóan fertőző Marburg-vírus szed áldozatokat Afrikában.
Outbreaks of the highly infections and deadly hemorrhagic Marburg virus have been reported in the far east and west of Africa, health authorities said, testing the readiness of health ministries battle-hardened by exposure to covid-19 and Ebola. https://t.co/PpRxx7rmvt
— The Washington Post (@washingtonpost) March 23, 2023
Mindezek ellenére a járványok fenyegetése kevéssé indukált együttműködést a nemzetközi közösség tagjainak körében, pedig egyre aktuálisabbá vált a védelmi természetű biológiai kutatóprogramok elleni dezinformációs kampányok kérdése. Ezt példázta Oroszország ukrajnai invázióval kapcsolatos egyik minden valóságot nélkülöző narratívája is, miszerint az Egyesült Államok titkos biológiai fegyvereket fejlesztett Ukrajnában, azzal a céllal, hogy azt Moszkva ellen vesse be.
A biológiai fenyegetések elleni védekezés azonban nem ördögtől való: a nemzetbiztonsági stratégiák szerves részét képezi a világ legtöbb fejlett országában. Regan és Dubin szerint egy jó stratégia három lépésből áll, amelyek a következők: elrettentés, felismerés, és válaszlépés.
Ezek közül a kezelés szempontjából a legfontosabb a fenyegetés korai detektálásának célja. Ezáltal az állam olyan lépéseket tud tenni, amelyek nem csupán a károkat enyhíthetik, de képesek lehetnek a terjedés kordában tartására is.
Éppen ezért kiemelten fontosak a korai előrejelzést lehetővé tevő rendszerek, hiszen például a különösen kitett emberi, állati vagy éppen növényi populációk rendszeres tesztelése megelőzheti akár egy koronavírushoz hasonlóan súlyos következményekkel járó járvány kirobbanását. Az Amerikai Egyesült Államokban például a monitorozási rendszer kifejezetten fejlett: a különböző állami szervek elektronikus adatbázisokat tartanak fent, hogy kiszűrhessék a sürgősségi ellátásban, vagy éppen a közösségi médiában megjelenő fertőzésgyanús eseteket.
A biológiai védekezést elősegítő programok tehát nagyban támogathatják a hasonló fenyegetések elhárítását, azonban nehezen különböztethetők meg a fegyverek gyártására fókuszáló kutatásoktól.
Bár a hasonló offenzív természetű projektek nagyon költségesek, a történelemben volt már példa ezekre. A hidegháború alatt a Szovjetunió például évtizedeken át folytatott hasonló kutatásokat, a biológiai fegyvereket betiltó nemzetközi egyezmény 1975-ös aláírása után is. Emellett, a második világháború során Japán többször alkalmazott biológiai fegyvereket Kína, valamint az oroszok ellen: sokszor a rizsszállítmányba telepítettek pestissel fertőzött bolhákat, vagy éppen a vízellátást szennyezték kolerával. Az offenzív és a defenzív törekvések megkülönböztetését továbbá az is nehezíti, hogy a biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezmény nem tartalmaz semmilyen formális ellenőrzési mechanizmust.
Mindezzel együtt Dubin és Regan szerint elengedhetetlen a biovédelem további fenntartása, hiszen a biológiai fegyverek kérdése geopolitikai szempontból is komoly problémákkal jár.
Ez nem feltétlen a támadó szándékú fejlesztéseknek köszönhető, inkább annak, hogy a defenzív programokat ellenséges államok miképp tudják dezinformációs kampányokkal hitelteleníteni.
Ezek azonban átláthatósággal, valamint kooperatív diplomáciával részben megelőzhetőek.
Összefoglalva tehát a biológiai fenyegetésekkel szembeni védekezés továbbra is kiemelt szerepet játszik a nemzetbiztonság terén. Emellett azonban a biovédelem, valamint korunk dezinformációs kockázatai új aspektusokat vetnek fel a kihívások terén.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
