Blog

Már Agatha Christie sem „PC”

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az újonnan mindinkább teret nyerő „woke-cenzúrával”, amely a régi klasszikusokat igyekszik átírni a progresszivitás jegyében, kihagyva belőlük minden „sértő” kifejezést. Az újabb hasonló esetről a National Review számol be.

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az újonnan mindinkább teret nyerő „woke-cenzúrával”, amely a régi klasszikusokat igyekszik átírni a progresszivitás jegyében, kihagyva belőlük minden „sértő” kifejezést. Az újabb hasonló esetről a National Review számol be.

Roald Dahl, Ian Fleming és R. L. Stine után újabb közkedvelt író esett áldozatául a woke-ideológia irodalmi térnyerésének: maga Agatha Christie, a „krimi koronázatlan királynője.”

A National Review a Telegraph cikkére hivatkozva számol be az esetről. Kiemeli:

a változtatások főleg a szereplők külső jellemeire, faji- illetve nemzetiségi hovatartozásukra vonatkoznak, amelyek „kirekesztőnek”, sőt akár „sértőnek” is bizonyulhattak a cenzoroknak.

Mindezek fényében a könyvben nem kapnak helyet az olyan jelzők, mint a „fehér” vagy „fekete”, amelyek az esetleges faji hátrányos megkülönböztetést hirdetnék. Hiányoznak belőle a nemzetiségre, és vallási hovatartozásra utalók is: a núbiai hajós csupán hajósként szerepel, a temperamentumos indiai ügyvéd temperamentumos ügyvédként jelenik meg, a roma közösségekről szóló bekezdéseket pedig teljes mértékben eltávolították, csakúgy, mint a zsidó, illetve a néger megnevezéseket.

Az új átiratok – amelyek az írónő számos már megjelent művében helyet kaptak – a cenzúra után mentesek a korábban említett állítólagosan sértő megkülönböztetésektől. Így járt például a teljes Miss Marple sorozat, sőt, még Poirot nyomozónak sem sikerült megúsznia a progresszív változtatásokat, hiszen a fent említett módosítások helyet kaptak a Halál a Níluson című közkedvelt krimi hasábjain is.

Agatha Christie könyvei a HarperCollins kiadó gondozásában jelennek meg, amely egyébként már 2020 óta közli az átiratokat. Illetve, ettől kezdve értékelődött fel az ún. „sensitivity reader-ek” szerepe is, akik nemcsak a régi, hanem az új kiadásokat is felülvizsgálják, megítélésük alapján pedig

a „politikailag inkorrekt”, sértő, vagy kirekesztő kifejezéseket eltávolítják vagy korrigálják az irodalom sokszínűségének elérése érdekében.

A változtatásokat nem mindenki üdvözölte. Roald Dahl esetén például az eredeti művek átirata akkora visszhangot keltett, hogy a kiadó végül úgy döntött, a cenzúrázott és az átírt műveket egymással párhuzamosan fogják árusítani, az olvasók pedig saját maguk dönthetnek arról, melyik könyvet szeretnék megvenni. Ian Fleming Casino Royale című könyve pedig, amelyben először jelenik meg James Bond titkosügynök, sok más könyvhöz hasonlóan tartalmazni fog egy rövid magyarázatot, amely a művekben megjelenő szexista, rasszista, és a mai olvasóknak offenzív attitűdöt sugárzó részeket ecseteli, illetve nevezi azokat közhelynek Fleming korában.

Mindezek fényében jogosan merül fel mindenkiben a kérdés: vajon mi történik így az írók hagyatékával? Meddig mehetnek el a woke-cenzorok az átírásban, illetve a folyamat végére mi az, ami még hirdeti az eredeti írók sajátosságát? Az átírás vehemenciáját tekintve lehet, hogy az új művek egyre kevésbé fognak hasonlítani az eredeti kiadásokra.

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon