Az egyre közeledő május 4-i romániai szavazás válaszút elé állítja a Duna menti ország állampolgárait. Nyugat vagy Kelet, status quo vagy radikális változás, kisebbségi jogok vagy román nacionalizmus? Ezek a kérdések határozzák meg ezt a sorsdöntő választást, amelyet Románia speciális geopolitikai helyzete valamint az ott élő jelentős magyar kisebbség miatt különösen fontos figyelemmel követnünk.
2024 őszén Románia politikai történelmének egyik legviharosabb időszakát élte meg. Az elnökválasztás első fordulójának eredményeit nem az ünneplés, hanem a gyanakvás és a káosz követte. A győztes, Calin Georgescu, a közéletben korábban marginálisnak számító rendszerkritikus jelöltként tűnt fel, mégis sikerült áttörnie a hagyományos pártok dominanciáját. A politikai elit, a sajtó és a nemzetbiztonsági szervek azonban nem gratuláltak, hanem nyomozni kezdtek. Néhány hét alatt olyan bizonyítékok kerültek elő, amelyek szerint Georgescu kampányát külföldi – jellemzően orosz – szereplők aktívan befolyásolták. A vádak súlya miatt a román Alkotmánybíróság úgy döntött: a választás eredménye érvénytelen.
BREAKING:
— Visegrád 24 (@visegrad24) March 9, 2025
Romania’s Central Electoral Bureau rejects Georgescu’s candidacy in the presidential election in May.
He won the first round of the election in November, but the vote was later annulled by the Constitutional Court.
Georgescu has 24h to appeal. Final decision in 48h pic.twitter.com/1ZUlgeaqlB
Ez a döntés olyan precedenst teremtett, amilyenre az EU történetében alig akad példa. Egy állam, amely hivatalosan elismeri, hogy nem tudta megvédeni saját demokratikus folyamatát a külső befolyástól.
Bár a határozat jogilag megalapozott volt, politikai értelemben véve bomba robbant Bukarest szívében. A Georgescu-párti szavazók ezt puccsnak, a választások semmibe vételének élték meg, míg mások a demokrácia utolsó védvonalaként értékelték. A társadalom kettészakadt, a politikai elit bénultan figyelte az eseményeket, és nemcsak a román, de a nemzetközi közösség is figyelmeztetést kapott arról, milyen gyorsan válhat egy demokratikus választás válságforrássá.
A kialakult helyzet Klaus Iohannis eddigi elnök lemondásához vezetett, a hatalmi űrt ideiglenesen Ilie Bolojan tölti be, mint ügyvivő elnök. Ezalatt a politikai pártok újraszerveződtek, koalíciók bomlottak fel és születtek meg. A politikai instabilitás nemcsak a belpolitikai döntéshozatalt bénította meg, hanem az ország külpolitikai mozgásterét is jelentősen szűkítette. Románia egyfajta geopolitikai csatatérré vált, ahol az EU, az USA és Oroszország is közvetve próbált irányt szabni a fejleményeknek.
A 2025. május 4-i új választás nem csupán egy új államfő személyéről dönt, hanem arról is, milyen irányba mozdul el Románia: szuverenista bezárkózás vagy európai integráció, radikális változás vagy intézményi stabilitás?
A kampány tehát nem egyszerű politikai versengés, hanem egy identitásharc. A jelöltek különböző társadalmi és ideológiai csoportokat szólítanak meg, és eltérő Románia-képet kínálnak. George Simion, a radikális jobboldal vezére, a népakarat és a nemzeti szuverenitás szószólójaként lép fel. Üzenete egyszerű, hatásos és polarizáló: Brüsszel helyett Bukarest döntsön, a nemzeti érdek legyen mindenek felett. Ezzel szemben Nicușor Dan, Bukarest polgármestere higgadt technokrata szerepben kampányol, a racionális államépítés, a digitalizáció és az európai jogállamiság híveként. Ő az „antipolitikus”, aki a káosz után rendet ígér.
A nagykoalíciós pártok által támogatott Crin Antonescu a tapasztalatot, a nyugalmat és a nemzetközi hitelességet testesíti meg. Az ő győzelme azonban épp annyira lehet a stabilitás záloga, mint a politikai fásultság újratermelője, hiszen a jelöltek közül legjobban ő képviseli a politikai establismentet. Az ellenzéki térfélen ismét megjelent Victor Ponta is, aki bár próbál új arcot mutatni, múltja árnyékából nehezen tud kilépni. Az előző választás Calin Georgescu melletti másik győztese Elena Lasconi – az USR jelöltje – aki pár hónapja még az elnökségre készülhetett, időközben azonban népszerűsége már visszaesett. Lasconi európai értékeket képviselő, városi középosztályt célzó kampánya még inkább megtorpant, amikor pártja, az USR vezetése nyilvánosan megvonta tőle a támogatást.
Forrás: DeFapt.ro
A kampány tétje azonban nem csupán román belügy. Az erdélyi magyar közösség számára a román elnökválasztás mindig többről szól, mint egy politikai irányváltásról.
A magyar kisebbség autonómia törekvései, nyelvi és oktatási jogai, a kulturális önrendelkezés lehetősége mind attól függnek, hogy ki ül majd az államfői székben.
Az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy egy ellenséges vagy közömbös román elnök elegendő ahhoz, hogy évekig blokkolja a közösség számára fontos törvényi változtatásokat. Különösen most, hogy előbb Calin Georgescu, majd most George Simion – mindketten erősen román nacionalista és magyarellenes retorikával élő politikusok – is ilyen közel kerültek az elnöki székhez. Az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) egyelőre úgy tűnik, hogy a megszokott stratégiáját alkalmazza, a legerősebb nem magyarellenes erőt támogatja. Aki jelenleg Crin Antonescu a nagykoalíció által támogatott jelölt.
A geopolitikai háttér sem elhanyagolható – sőt, talán ez a legmélyebb réteg az egész válság mögött. Románia ma a NATO egyik legfontosabb keleti pillére.
Hosszú ukrán határszakaszával, a Fekete-tengerhez való hozzáférésével és az amerikai katonai jelenléttel – beleértve a deveselui rakétavédelmi bázist – Bukarest kulcsszerepet tölt be az euroatlanti biztonsági architektúrában. Éppen ezért, amit most látunk a román belpolitikában, az nem csupán belső válság, hanem egy hibrid destabilizációs kísérlet része is lehet. Moszkvának érdeke, hogy Románia megrendüljön politikailag, hiszen egy gyenge, megosztott, belső harcokkal elfoglalt állam nem tudja betölteni védelmi szerepét sem a NATO, sem az EU szempontjából.
Ez a választás tehát nemcsak a román külpolitika vagy az alkotmányos rend jövőjéről szól, hanem arról is, hogy megmarad-e Románia, mint aktív, megbízható, védelmi szempontból stabil partner a Nyugat keleti peremén.
Ez a tét sokkal nagyobb, mint amit a kampány szólamai vagy a belpolitikai szembenállások sugallnak. És ez a tét természetesen az erdélyi magyar közösséget is érinti: a nemzetközi biztonsági környezet instabilitása mindig a kisebbségek védtelenségét növeli meg elsőként. Egy kiszámíthatatlan államfő, aki nem tiszteli a jogállamot vagy hajlamos a nacionalista, populista feszültségkeltésre, könnyen célkeresztbe állíthatja a magyarokat is – akár szavazatszerzési céllal, akár figyelemelterelésként.
A Duna mentén élőknek nem szabad kívülállónak érezniük magukat ebben a történetben. Románia sorsa összefonódik a térség stabilitásával, a NATO keleti szárnyának működőképességével és a kisebbségi közösségek jogbiztonságával is. Május 4. így nem csak egy dátum a román naptárban. Ez a nap akár új irányt is adhat Kelet-Közép-Európa politikai mozgásának – vagy egy újabb törésvonalat. A kérdés csak az: felismeri-e ezt maga Románia? És ha igen, vajon mennyit fog számítani a döntésben a magyarok szava?
Szemlézte: Binder Bálint István
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
