A Közel-Keleten zajló, polgárháborúk okozta zavargások és a terrorizmus elleni küzdelem emberfeletti teljesítményt kíván a fronton harcoló különleges műveleti erőktől (SOF). Az ilyen, speciális feladatok elvégzésére kiképzett alakulatok problémáira és korlátaira világított rá Max Boot a Commentary-ban megjelent cikkében.
A SOF-csapatok ezekben a percekben is teljes erőbedobással küzdenek a tálibok és a folyamatosan, szempillantásnyi idő alatt megszülető terrorista csoportok ellen a közel-keleti régióban. A legelkeseredettebb harcot Afganisztánban és Irakban vívják, mely országok leginkább ezekre az alakulatokra számíthatnak, mivel azok hatékonyságukban jóval felülmúlják a helyi, reguláris hadsereget.
Ezek a speciális erők mind támogatásban, kiképzésben többet kapnak, mint az iraki vagy az afgán egységek; és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nagyobb mértékben el vannak szigetelve a politikától és a korrupciótól, ami nagy fekete lyukat jelent a támogatásokra nézve. A koordináltság, az arányosabb fizetés miatt is nagyobb hajlandóságot mutatnak a SOF-egységek a harctéren való aktivizálódásra. Annak ellenére azonban, hogy mind Kabul a Commandostól – hozzávetőlegesen 11 ezer katonával –, mind pedig Bagdad a Terrorelhárító Szolgálat embereitől – körülbelül 13 ezer fő – remélheti a legnagyobb hatékonyságot, ezeknek az erőknek a kapacitása is véges. Nem elég nagyok a csapatok ahhoz, hogy megvédjenek egy egész nemzetet – az említett iraki Terrorelhárító Szolgálat például csak három zászlóaljjal rendelkezik, ami összesen háromszor hatszáz katonát foglal magába.
Kapacitásuk elegendő volt ahhoz, hogy annak idején visszavegyék Irakban Ramadi városát az Iszlám Államtól, de jelenleg nem elég hatékonyak és jól képzettek ahhoz, hogy a jóval nagyobb Moszullal ugyanezt tegyék. Továbbá fennáll a veszélye, hogy a SOF-csapatok egész egyszerűen kimerülnek a szokatlanul nagy terhelés, a súlyos veszteségek és a nonstop csatarendbe állítás miatt.
A kiégés problémája azonban nem csak az iraki és afganisztáni csapatokat veszélyezteti. Az Egyesült Államok Speciális Műveleti Erői ugyanis jelentős mértékben hozzájárulnak, hogy támogassák ezeket a helyi egységeket és cipeljék a terrorizmus elleni küzdelem terhét mind a Közel-Keleten, mint pedig az USA területén. Ezek a katonák ott vannak Szomáliában az al-Shabaab nevű terrorista csoport ellen küzdve; Líbiában, hogy leszámoljanak az ISIS által létrehozott tartománnyal Szirtében; és Irakban is, hogy szintén az utóbbi terrorszervezet vezető alakjait kiiktassák.
Az említett államok csak a jéghegy csúcsai: számtalan más művelet zajlik világszerte, amelyek nincsenek reflektorfényben, azonban a 2001. szeptember 11-i támadás óta zajlanak. Ugyanez elmondható a brit, az ausztrál vagy a francia speciális erőkről, amelyek rendszeresen együtt dolgoztak amerikai partnereikkel, sokkal kisebb létszámú katonával.
A speciális egységekben dolgozó elit tisztek kiválóan végzik küldetéseiket, azonban nem szuperemberek. Rémisztő és megdöbbentő, de egyben lenyűgöző és emberfeletti harcot vívnak a világért. Azonban mindannyian – hiába a nagyobb fokú támogatás – ugyanúgy az életüket kockáztatják nap mint nap, folyamatos félelemben és sérülések közepette, amely csömörrel, kiégéssel párosul. Emberek, akikre hatalmas nyomás nehezedik és akiktől elvárják, hogy a legnagyobb erőbedobással harcoljanak a mára szinte megszámlálhatatlan ellenségünkkel szemben.
Mészár Kata
