Az Egyesült Államok titkosszolgálata immáron tényként kezeli az elnökválasztási folyamat orosz befolyásolását, ami a 2017-es európai választások előtt rendkívüli veszélyekkel fenyeget − írja Frances G. Burwell a Telegraph-ban.
Amerikai titkosszolgálati jelentések szerint bizonyított Oroszország beavatkozása az elnökválasztásba. Habár ezt az orosz fél és a hamarosan beiktatandó Donald Trump is tagadja, hatása attól már független, hogy az esemény tulajdonképpen megtörtént-e a valóságban.
Hollandiában, Franciaországban, és előreláthatóan Olaszországban is választások következnek a 2017-es évben, és az Oroszország felé való bizalmatlanság egyre szilárdabb a nyugati világban. Ezt az érzetet erősíti a Bundestagot ért 2015-ös hackertámadás is, amit a német hatóságok szintén az oroszok számlájára írtak. Mivel jelenleg az ukrajnai és krími tevékenysége okán mind az Unió, mind az Egyesült Államok szankciókat tart életben az orosz féllel szemben, nem kérdéses, hogy Putyin szándékai között lenne-e ezeknek a szankcióknak a feloldatása.
Az Egyesült Államok esetében az eddigi fejlemények alapján – akár áldozatai voltak-e egy hackertámadásnak, akár sem – mindenképpen pozitívan fog alakulni Putyin hivatalos megítélése Trump január 20-i beiktatását követően.
A választásokba való beavatkozás nem újkeletű dolog, az Egyesült Államok is több alkalommal is aktívan beavatkozott az ilyen esetek kimenetelébe Európában és Latin-Amerikában is a hidegháború során. Ezzel pedig az európai közvélemény tökéletesen tisztában van, az amerikai viselkedés így könnyedén válhat immáron sokadjára az álszentség vádjának céltáblájává. Kétségtelen, hogy Washington az elmúlt fél évszázadban többször is túllépte az államok közötti viselkedés szabályainak konvencionális határait, viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy a többi államot továbbra is kötik ezek a nemzetközi jogi előírások.
Emellett pedig a nyugati államok több alkalommal is valóban objektív technikai segítséget nyújtottak az azt igénylő fejlődő országoknak a hidegháborús módszerekkel való felhagyás után. Olyan területeken osztottak meg tudást, mint hogy miként kell lefolytatni egy demokratikus választást, hogyan kell létrehozni és működtetni politikai pártokat, valamint a demokrácia fenntartásának és fejlesztésének más módszereinek átadása is ide sorolhatók.
Ezek a tevékenységek mind az „állam belügyeibe való beavatkozásként” is definiálhatók, azonban ezek többnyire mind az állam kifejezett kérésére történtek az elmúlt időszakban. Azonban felvetődik a kérdés, hogy mi számít még elfogadhatónak ilyen tekintetben. Kifejezetten egyes politikai pártok, mozgalmak vagy civil szervezetek megsegítése vagy pénzügyi támogatása, esetlegesen kifejezetten egyes pártok és mozgalmak hátráltatása nem számítanak-e már a belügyekbe való beavatkozásként?
Mivel temérdek ilyen típusú kérdés tűnhet fel egyre gyakrabban a politikai színtéren a technológiai fejlődés okán, itt lenne az ideje, hogy világpolitikai szinten végre konkrétumokat fogalmazzunk meg ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Itt a lehetőség meghatározni, hogy mi a más államok demokratikus rendszereibe való beavatkozás pontos ismérvei, mivel ennyivel igazán tartozunk saját demokráciáinknak – írja zárógondolataiként Burwell.
Szemlézte: Molnár Gergő
