Alig néhány nappal az iszlám forradalom 47. évfordulójának ünneplése után az Egyesült Államok és Izrael célzott csapásokkal likvidálta Irán legfelsőbb vezetését, megsemmisítve katonai infrastruktúrájának jelentős részét. Ali Khamenei legfelsőbb vezető halála hatalmi vákuumot teremtett Teheránban. A kérdés immár nem az, hogy meggyengült-e a rendszer, hanem az, hogy képes-e túlélni ezt a sokkot?
Az amerikai elnök, Donald Trump nyíltan arra bátorította az irániakat, hogy „vegyék át” országuk irányítását, arra utalva, hogy a légicsapások felkelést indíthatnak el. A realitás azonban jóval összetettebb. A rendszer maradványai továbbra is fegyverrel rendelkeznek, intézményi struktúráik egysíkúak és évek óta készültek egy hasonló forgatókönyvre. Az Iszlám Köztársaságot eleve túlélésre tervezték.
Trump called on Iranians to rise up and "take over your government."
— POLITICO (@politico) March 1, 2026
History suggests that's much harder than it sounds. https://t.co/OARO47KiUH
A legvalószínűbb rövid távú forgatókönyv nem a rezsim azonnali összeomlása, hanem egy meggyengült, de továbbra is működőképes forradalmi struktúra fennmaradása.
A rendszer már korábban is átvészelt súlyos megrázkódtatásokat, például az 1979-es forradalmat követő felkeléseket és az iraki inváziót, majd az 1989-es vezetőváltást Ruhollah Khomeini halála után. A jelenlegi elit úgy véli, hogy túlélheti a jelenlegi krízishelyzetet is. Esélyeit növeli, hogy az ellenzék megosztott, lefegyverzett és kommunikációs csatornáiban korlátozott, miközben a rezsim még mindig rendelkezik elegendő erővel a belső kihívások elfojtására.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a rendszer hosszú távon stabil maradhat. Irán 36 éve nem váltott legfelsőbb vezetőt. A kijelölt utód, Ebrahim Raisi 2024 májusában helikopter-balesetben meghalt, a forradalmi generáció jelentős része pedig vagy elhunyt, vagy idős. A háborús vereség és az infrastruktúra pusztulása után elkerülhetetlen lesz az utódlási harc.
A hatalmi átmenet időszaka belső frakcióharcokat, bizonytalanságot és regionális újrapozicionálást hozhat, amely alapjaiban alakíthatja át az iráni politikai rendszert.
Az olyan rezsimpárti vezetők, mint Ali Larijani vagy Mohammad Bagher Ghalibaf, valószínűleg együttműködve próbálják majd megőrizni a jelenlegi struktúrát, ám komoly belső feszültségekkel, romló regionális kapcsolatokkal és az újjáépítés óriási terhével kell szembenézniük. A rezsim ikonikus projektjei, mint a nukleáris és ballisztikus rakétaprogram súlyosan meggyengültek, ami csökkenti stratégiai mozgásterét.
Washington számára paradox módon most nyílik lehetőség arra, hogy diplomáciai eszközökkel befolyásolja a következő politikai berendezkedést. Ugyanakkor egy rosszul megkötött megállapodás életmentő lehet a rendszer maradványai számára. A Trump-adminisztráció részéről egyelőre nem látható átfogó terv a jövőre nézve, ami növeli a stratégiai bizonytalanságot.
Bár a jelenlegi háborús szakasz nem valószínű, hogy rendszerváltást hoz, a mostani sokk olyan strukturális repedéseket idézett elő, amelyek hosszabb távon megnyithatják az utat egy mélyrehatóbb politikai átalakulás előtt. Az iráni rezsim rövid távon minden bizonnyal túléli a jelenlegi katonai csapásokat, ám legitimációja, elitje és stratégiai eszközei súlyosan meggyengültek. A változás tehát valószínű, de nem azonnali. A döntő kérdés az, hogy az átmenet során a fennmaradó elit képes lesz-e konszolidálni hatalmát, vagy a háború utáni diplomácia és belső frakcióharcok egy nyitottabb, inkluzívabb rendszer irányába mozdítják el Iránt.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
