Az amerikai törvényhozás hátterében folyó ügyletekre hívja fel a figyelmet Gerren McHam Daily Signal-ban megjelent cikke. A szerző szerint első ránézésre értetlenül állunk a címben megfogalmazott kérdés előtt. Az őszi választások alkalmával nem csak hogy megtartotta a republikánus oldal a képviselőházat, de még a szenátusban is sikerült többséget szereznie. A demokraták lassan kulloghatnának haza, de ha az utóbbi hetek eseményeit figyelemmel kísérjük, rá kell jönnünk, valami más is áll a háttérben. McHam ezt próbálja felfedni cikkében.
A 114. Kongresszus már ciklusa kezdetekor nehéz helyzetbe került: a novemberben megválasztott testület egyik első lépése az előző törvényhozó testület által teljesen el nem fogadott, 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés kimaradt részeinek tárgyalása és elfogadása volt. Tavaly decemberben a két ház sikeresen elfogadott egy 1,1 billió dolláros összköltségvetést, amiből egy sor hiányzott: a Nemzetbiztonsági Hivatal költségvetése. A republikánusok, látva a novemberi győzelmüket ,úgy gondolták, alkalmasabb lenne egy ilyen kaliberű téma megvitatására egy olyan testület, ahol mind a két kamara republikánus többségű. Az Obama elnök által tavaly bevezetett rendelet, amely az illegális bevándorlók egy részét próbálná legálisan az Egyesült Államokban tartózkodó bevándorlókká alakítani, nagy port kavart republikánus körökben. Ezért is jött az ötlet, miszerint majd az a testület tárgyalja az erre vonatkozó költségvetést, ahol többsége van az elnök ellenzékének. John Boehner, az alsóház házelnöke így nyilatkozott:„Amint eljön a január, republikánus többség fog ülni a szenátusban és a képviselőházban is, így erősebb lesz a tárgyalópozíciónk. Ez a legpraktikusabb módja a rendelet elleni harcnak".
Az elkövetkező hetekben a republikánus többség minden erejével azon volt, hogy szétszabdalja a már említett rendeletet. Szerintük nem csak törvény- és végső soron alkotmányellenes, hogy az elnök egy ekkora kérdést próbáljon szabályozni, de még a nemzet is ellenzi, ahogyan azt statisztikákkal hetekig bizonyítani is próbálták.
Ezzel szemben a demokraták egyetlen terve a kivárásra alapozott. Ha sikerül megtartani a törvényt úgy, hogy közben a republikánus sorokon belül felfalják egymást az ellenségek, a demokraták mindenféle áldozat vagy kompromisszum meghozatala nélkül megnyerték a csatát és megmutatták, hogy még mindig ők irányítják a törvényhozást. Eközben a nemzet véleménye lassan a konzervatívok felé kezdett húzni, mondván, most a demokraták azok, akik nem képesek kompromisszumok meghozatalára. De a harc közben senkinek sem tűnt fel, hogy a demokraták legerősebb fegyvere még mindig játékban volt: türelmesen várták az eredményt. Ha csak azokra a módosító javaslatokra tekintünk, amelyeket egyhangúlag a teljes szenátusi demokrata csoport elutasított, mert egyértelműen kihagyták az Obama-féle rendeletre szánt összegeket, láthatjuk mennyire elszánt a liberális kisebbség.
A demokraták a republikánusokhoz hasonlóan élhettek volna a lehetőséggel, hogy módosító javaslatokat alkossanak, de inkább a türelemjátékukra fókuszáltak, aminek idővel meg is lett az eredménye. Miután sikerült mindenféle ellenállás és kompromisszum nélkül elfogadtatni a költségvetés Nemzetbiztonsági Hivatalra vonatkozó részét is, Nancy Pelosi így nyilatkozott: „Nyilvánvalóan látható, hogy amíg minden demokrata képviselő támogatja a Nemzetbiztonsági Hivatal hosszú távú költségvetés-tervezetét, a válság, amit a költségvetés elfogadásakor láthattunk, csakis azért létezik, mert a republikánusok többre tartják a bevándorló-ellenes extrém gondolataikat, mint az amerikai emberek biztonságát.".
A republikánusok ugyan tisztában voltak azzal, hogy a költségvetés elfogadása nélkül is a közigazgatás 86%-a ugyanúgy munkába indulhatott volna a következő nap, a félelem, hogy az egész rendszer megállhat, megbénította a konzervatív oldalt és arra ösztönözte, hogy fogadja el a demokraták javaslatait. Felvetődik itt a kérdés: vajon a demokraták így mindent elérhetnek, akár kisebbségből is mindkét házban, ha elég akaratosan harcolnak érte? A republikánusok előtt egyszerű kérdés lebeg: vagy maradnak és harcolnak, vagy elfutnak minden harc elől úgy, mint a költségvetés tervezeténél, és hagyják, hogy a demokraták uralják a törvényhozási testületet.
Béres Bence
