Blog

Megoldhatja egy dél-amerikai diktatúra a Nyugat energiaválságát?

Az OPEC olajkartell országai bejelentették, hogy kétmillió hordóval csökkentik kitermelési kvótájukat. Ezért próbál Washington egy régi ellenségével próbál megegyezni, hogy az orosz és OPEC export hiányában lélegzethez juthasson a világ energiapiaca.

Az OPEC olajkartell országai bejelentették, hogy kétmillió hordóval csökkentik kitermelési kvótájukat. Ezért próbál Washington egy régi ellenségével próbál megegyezni, hogy az orosz és OPEC export hiányában lélegzethez juthasson a világ energiapiaca.

Washington régóta küzd azzal, hogy megbuktassa Venezuela Amerika-ellenes rezsimjét, vagy pedig rászorítsa egy engedékenyebb bel- és külpolitikai viselkedésre. A szankciókat 2009-től kezdték bevezetni, majd Trump elnök hivatali ideje alatt sújtott le a legtöbb korlátozás a dél-amerikai országra. Az intézkedések között volt a Venezuelából érkező olajimport felfüggesztése és az amerikai olajcégek ottani tevékenységének megtiltása. Venezuela olajexportja ennek megfelelően össze is omlott, az ország számára hatalmas gazdasági katasztrófát hozva magával.

Amerika könnyen szankcionálhatta ekkor a venezuelai olajat, hiszen az energiahordozó ára történelmi mélységekben járt, s maga az észak-amerikai nagyhatalom is olajexportőr ország volt. Washington remélhette, hogy a gazdaságilag kedvező időszakban megtörhető a Maduro-rezsim, s egy barátságosabb kormány kerül hatalomra Caracasban. 2019-ben a venezuelai választások után el is ismerték az ellenzék vezetőjét, Juan Guaidót az ország elnökeként, várva a regnáló kormány bukását. A bukás végül mégsem jött el, Maduro rezsimje minden addiginál erősebben Kína és Oroszország felé fordult, s most eljött az energiaéhség kora. Ennek megfelelően

a háború eleje és az orosz import bizonytalanná válása óta folynak a tárgyalások egy kiegyezésről, amely visszahozhatná a szankciók által sújtott venezuelai olajat a világpiacra, az országot uraló rezsimet pedig az életbe.

Úgy tűnik, újabban komoly haladást értek el a felek. A caracasi vezetés nemrég szabadon engedett hat fogva tartott amerikai állampolgárt két venezuelaiért cserébe, és az USA részéről is várhatóak további engedmények. Az Egyesült Államok visszaengedné a Chevron olajcéget Venezuelába, s feloldaná az ország Amerikában tárolt devizakészleteit, ha a rezsim tárgyalásokat kezd az eddig üldözött ellenzékkel. Washington fogadkozik, hogy nem lehet szó megegyezésről, amíg ezt nem teljesíti Caracas, azonban az ellenzék vezetői aggódnak.

Egyértelmű ugyanis, hogy a Biden-adminisztráció olajat akar, és nem venezuelai demokráciát.

A november 8-i időközi választások előtt igyekszik csökkenteni az amerikai inflációt még inkább felgyorsító energiaárakat, így eredményekre van szüksége. A június végi csúcstól messze lejjebb tartanak már az árak, de még mindig a háború eleje környéki szinten vannak.

Tracy Alloway újságíró rámutatott arra, hogy a benzinárak emelkedése pontosan korrelál a Biden-adminisztráció népszerűségével. Olyannyira, hogy ha a benzinárakat fordítva ábrázoljuk, azok párhuzamosak lesznek Biden elfogadottságával.

Éppen ezért lehetséges, hogy Amerika a venezuelai ellenzék sorsától függetlenül folytatja majd az enyhülést Maduro kormányával szemben. Sok nehézséggel kell szembenéznie azonban a beinduló termelésnek. 2022 novembere előtt legfeljebb ígéretekről és reményekről lehet szó.

A Chevron nehezen tudja majd újraindítani a termelését, s annak felpörgetése is nagyon messzi lehetőség.

A venezuelai olaj nagyon „nehéz” sűrű, szurokszerű nyersanyag, amelynek szállítását és forgalomba hozását csak adalékanyagokkal lehet megoldani. Ezeknek a termelése, venezuelai importja majdnem teljesen megszűnt, a Chevronnak az egész ellátási láncot a semmiből kell felépítenie.

Ezenkívül az infrastruktúra is erőteljesen leromlott, a gazdasági összeomlás alatt a lakosság sok olajkútról minden pénzzé tehető és mozdítható berendezést elvitt, ezzel használhatatlanná téve őket. A szakképzett munkaerő is elvándorolt nagyrészt – Venezuela Dél-Amerika eddigi legsúlyosabb emigrációs válságát élte át az elmúlt években.

Ebben a környezetben az amerikai olajcég nehezen pörgeti majd fel a termelést. Néhány hónapos távlatban legfeljebb 100 000 plusz hordót tud majd a világpiacra vinni naponta, ami messze van az OPEC által beharangozott 2 milliós napi csökkentés pótlásától. Igaz, az OPEC már a mostani kvótáját is alulmúlja 3 millióval, így nem feltétlenül várható további csökkenés a termelésben, inkább retorikai fogás lehetett ez a 2 milliós kvóta-megszorítás.

Ettől függetlenül az USA számára előnyös lenne a jelenlegi világpiaci olajmennyiséget is növelni.

A küszöbön álló venezuelai megegyezés középtávon segíthet ebben – a várakozások szerint akár félmillió hordóval is nőhet a kivitele, ha elérte a lehetséges felső kapacitásokat. A Biden-kormányzat azonban súlyos engedményekbe is belefuthat, ha túlságosan erőlteti az üzletet, s ez gondokat okozhat számára későbbi latin-amerikai politikájában. A 2022-es időközi választásokat már csak kismértékben befolyásolhatja az esetleges egyezség, s a Nyugat számára is csak kisebb előnyökkel járhat a sürgős igények tekintetében. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy jobb Venezuelával üzletelni hosszú távon, mint például a Perzsa-öböl államaival.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon