Ismét felerősödtek Franciaországban erőszakos tüntetések, miután Emmanuel Macron szavazás nélkül erőltette át a parlamenten a nyugdíjkorhatár 62-ről 64-re emelését is tartalmazó törvénycsomagot. De vajon mennyire destabilizálhatják az elnök hatalmát a zavargások?
Sokan hasonlítják a „sárgamellényesek” 2019-ben kezdődött mozgalmához a jelenlegi franciaországi helyzetet. Óriási tömegek tüntetnek egy népszerűtlen, neoliberális intézkedés ellen, a rendőrség erőszakot vet be, az ország belső helyzete pedig destabilizálódik.
A Politico rámutat arra, hogy ez a tüntetéssorozat mégis más, mint a sárgamellényes mozgalom. Utóbbi egy meglehetősen formátlan, vezető és komoly szervezettség nélküli mozgalom volt, amely radikálisan fejezte ki a francia alsó középosztály elégedetlenségét az ország belső helyzetével kapcsolatosan. Ezzel szemben a nyugdíjrendelet elleni tüntetéssorozat egy szervezett erőpróba a szakszervezetek és az állam között. Természetesen nem tökéletesen irányítottak a tüntetések és számos spontán akcióra is sor került, de alapvetően a dolgozói képviseletek és az állam mérik össze erejüket. Messze nem irányíthatatlan és elég konkrét intézkedések ellen tiltakozó tömegekről van tehát szó.
Ez természetesen nem von le túl sokat a tüntetések erejéből, legfeljebb céljaikat határozza meg pontosabban. A France24 figyelmeztet:
a rendőri brutalitás egyre erősebb a tiltakozókkal szemben, ami jelzi, hogy a hatalom komolyan tart attól, hogy az utcai események befolyásolhatják az ország politikai folyamatait.
Már az Európa Tanács is elítélte a kemény rendőri fellépést.
Violence at demonstrations in #France has to stop, says the Council of Europe's #HumanRights Commissioner.
— Council of Europe office in Brussels (@CoEinBrussels) March 25, 2023
It is a pre-requisite for ensuring #FreeSpeech, #FreedomOfAssembly and trust between the people and the police.
#ECHR https://t.co/HHxfBxlu6H
Gérald Darmanin belügyminiszter mindezek után anarchista csoportokat vádolt erőszakos támadásokkal a rendőrökkel szemben. Egyértelmű, hogy a francia vezetés tart attól, hogy az Alkotmánytanács közeledő törvény-felülvizsgálatát esetleg befolyásolhatja a feltüzelt közhangulat és az, ha nem sikerül sietve gátat szabni az utcai megmozdulásoknak. Az ellenzék azt is javasolta az Alkotmánytanácsnak, hogy bocsássa népszavazásra a kérdést, de ez valószínűleg sikertelen lesz. Sokkal nagyobb a lehetősége annak, hogy esetleg egyszerűen alkotmányellenesnek találja a Tanács az intézkedés egy részét vagy egészét.
Bármi is történik, a tüntetéseknek még komolyabb következményei lehetnek Franciaország politikai jövőjére nézve.
Az EU- és NATO-párti tábor egyszerűen nem áll stabil alapokon politikailag.
Macron pártja nem túlságosan jól beágyazott csoport, kifejezetten az elnök személyes klienseiből áll. A radikális jobboldali Marine Le Pen és a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon új erőre kapott politikailag a tüntetések után. Közülük a mérsékelt politikai irányzatok felé tájékozódó Le Pen tűnik erőteljesebbnek és jobban pozícionáltnak az elnökség megszerzésére 2027-ben. Hivatalosan még nem jelentette be indulását, de hívei előtt kijelentette:
Macron után mi jövünk”.
A jobbközépnek van ugyan egy népszerű politikusa Édouard Philippe személyében, aki 2017-es lemondásáig roppant népszerű miniszterelnöke volt Macron kormányának. A volt miniszterelnök azonban még radikálisabb nyugdíjreformok terén, egyenesen 67 évig szeretné növelni a korhatárt. Ez a jelenlegi helyzetben nem a legjobb platform Macron utódlásáért.
Összegezve a 2023-as franciaországi zavargások - miközben újabb fordulóját jelentik a neoliberális reformok elleni küzdelemnek Franciaországban - egyúttal „nyitómeccsei” is lehetnek az Emmanuel Macron politikai utódlásáért folyó politikai-világnézeti harcnak.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
