Blog

Mekkora esélye van a francia jobbközépnek?

A francia jobbközép elnökjelöltjének, Valérie Pécresse esélyeiről elmélkedik John Lichfield az Unherd hasábjain.

A francia jobbközép elnökjelöltjének, Valérie Pécresse esélyeiről elmélkedik John Lichfield az Unherd hasábjain.

precesse_nyito.jpg

Pécresse indulásával és személyével már mi is foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben. A szerző szerint Pécresse egy olyan labirintus kapuja előtt áll, amelyet francia nő még nem oldott meg előtte. 10 éve szerinte a Republikánusok jelöltje még biztos befutó lett volna, mára azonban már teljesen átalakultak a francia belpolitikai viszonyok. A jobbközép szavazók egy része ugyanis átpártolt Macron-hoz, míg egy másik részük a konzervatív erőkhöz, azaz Le Pen-hez vagy Zemmour-hoz. A Republikánusok jelöltjének az sem fog segíteni, hogy relatíve ismeretlen a párizsi régión kívül, amelyet 2015 óta elnököl.

Lichfield szerint azonban Macron és a köztársasági elnök kampánystratégái sem dőlhetnek nyugodtan hátra.

Biztosra veszik ugyan, hogy a liberális államfő könnyen legyőzné Zemmourt vagy Le Pen-t a második fordulóban. Pécresse azonban már tészta szerintük. Ők is látják ugyanis, hogy a politikusnő erősen próbálja megszólítani Macron szavazóbázisát, s folyamatosan próbálja visszacsábítani a jobbközép egykori szavazóit. Lichfield szerint Pécresse ugyan gazdasági kérdésekben egy konzervatívabb álláspontot képvisel, mint a jelenlegi államfő, de a baloldalnak és a baloldali szavazóknak még így is elfogadhatóbb jelölt lenne, pusztán csak azért, mert ő nem Macron.

A nagy kérdés azonban az, hogy vajon a párizsi elnök bejut-e a második fordulóba. Az elsőben ugyanis – Lichfield szerint – az előnyei könnyen hátrányokká válhatnak. A francia jobboldal – köztük a saját pártja is – radikális változást akar országa bevándorlási politikájában. Nem hiába kampányolt egyik párton belüli ellenfele, az egykori brexit főtárgyaló, Michel Barnier is azzal, hogy két évig fel kell függeszteni a bevándorlást Franciaországba, addig amíg nem rendezik a helyzetet.

Pécresse-ben azonban sokan a mostani politikai elitet látják, s egyes hangok szerint az elnökjelölt nem kíván változtatni a status-quo-n.

Pécresse-nek közben a párton belüli ellenzékével is meg kell küzdenie. Eric Ciotti – aki közvetlenül Pécresse mögött végzett a Republikánusok előválasztásán – ugyanis élesen kritizálta a párizsi elnököt a győzelmi beszéde miatt. Nehezményezte ugyanis, hogy a győztes nem említette meg a „francia Guantanamo” felállítását, valamint azt a jobboldalon rendkívül népszerű javaslatot, amely eltörölné a „droit du sol”-t, azaz azt a jogot, hogy minden Franciaországban született személy automatikusan francia állampolgárságot kap. Pécresse válaszában elutasította mindkét tervet, s ezzel méginkább elidegenítette a bevándorlást ellenző szavazókat. Ezt felismerve azonban kijelentette, hogy Ciotti-nak nagy szerepet szán a kampányban. Valószínűleg a nizzai politikust felhasználva szeretné elszívni a voksokat Le Pen-től vagy Zemmour-tól.

A szerző szerint azon múlik minden, hogy Pécresse mennyire tudja megszólítani az imént tárgyalt táborok szavazóit.

A baloldal ugyanis továbbra sem rúg labdába, hisz túlságosan megosztott.

Jelenleg is 7 jelölt (2 trockista, egy zöld, 2 szocialista és egy baloldali-nacionalista) küzd a szavazatok csupán 30 százalékáért. A centrista-liberális vonalat – ahova Pécresse is próbál betörni – pedig továbbra is Macron dominálja. Így csak a jobboldal maradt, mint meghatározó, Macron-t legyőzni képes erő. A szavazók azonban itt is megosztottak a három jelölt között. A szerző szerint Pécresse egyszerre két vasat tart a tűzben: szavazatokat próbál elszívni Macrontól és a tőle jobbra álló jelöltekről is. Lichfield szerint e stratégia sikerességéhez elsősorban arra lenne szüksége, hogy a „Zemmour-buborék” kipukkadjon, de ne túlságosan, hogy a szavazók nehogy Le Pen-hez menjenek vissza.

Végül felmerül a kérdés, hogy mi változna Franciaországban, ha végül a második fordulóban is nyerni tudna a Republikánusok jelöltje? A szerző szerint ugyan valamelyest keményebben lépne fel a migráció ellen mint Macron, de a franciákat megosztó szakadékok ugyanúgy megmaradnának, sőt akár tovább is mélyülhetnek Pécresse elnöksége alatt is.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!