Stephen M. Walt a Foreign Policy hasábjain próbálja meg megvédeni Joe Biden katasztrofális afganisztáni fiaskóját, miközben a saját NATO szövetségesei kétszínűségéről beszél.
A szerző szerint a legtöbben, akik az USA globális hanyatlásáról vagy az amerikai bizalom elvesztéséről beszélnek, csak felfújják az ügyet. Walt úgy látja, hogy a republikánusok kérdés és mérlegelés nélkül támadják a jelenlegi demokrata elnököt, miközben pont ott ülnek azok, akik „elvesztették” ezt a háborút. Hogy ez alatt mit ért, s hogy a közel húsz évig ott állomásozó nemzetközi erők – amelyek az ország egy kicsiny részére szorították vissza a tálibokat – hogyan is vallottak kudarcot, azt érdekes módon már elfelejti kifejteni…
Walt a republikánusok kritikáit – pontosabban a kritikák mögötti indítékokat – még megérti, a NATO-ból érkező negatív hangokat azonban már kevésbé. Apró részletként megemlíti, hogy ez esetleg azért lehet, mert az amerikai fél nem kommunikált vagy koordinált a saját szövetségeseivel. Ez azonban közel sem apró részlet!
A legtöbb európai NATO tagállamnak kapkodva és gyorsan kellett megszerveznie az állampolgárai, afgán segítői kimenekítését az országból, miután az USA vezetése bejelentette: ők megkezdik az evakuációt - punktum.
Ez néhány tagállamnak (köztük Magyarországnak vagy Spanyolországnak) sikerült, míg egyeseknek (például Hollandia) nem. Egyedül Németország van sajátos helyzetben, hisz tudjuk: Berlint már korábban figyelmeztették, hogy kezdje meg az evakuálást, mert az afgán hadsereg könnyen összeomolhat. Az kabuli kormányerők fegyverletételének okairól mi is írtunk egy korábbi cikkünkben. Berlinben azonban nem hallgattak időben a szakértőkre.
A Bundeswehr mindenesetre sikernek könyvelheti el, hogy sikeresen kimenekített 65 ezer doboz sört Afganisztánból.
Visszatérve az eredeti cikkre. Walt végigveszi a CDU-s kancellárjelölttől kezdve a volt munkáspárti brit miniszterelnökig az Egyesült Államokkal – de főleg Joe Biden-nel – szembeni kritikákat.
A szerző szerint az európai szövetségesek egyszerűen csak „frusztráltak”, hisz ezzel az ő befolyásuk is csökken.
Nem, még véletlenül sem a kontinensre zúduló menekülthullám, vagy potenciális terrorveszély jut eszébe a liberális gondolkodónak. Az igazság az, hogy az USA kivonulásával ismét saját szövetségeseire hárulnak az új problémák, hisz akárhogy is nézzük, Afganisztánból nem lehet az USA-ba eljutni szárazföldön. Nem Kalifornia állam vagy New York kapuiban fog több millió migráns megjelenni, hanem Magyarország vagy épp Bulgária határain. És az embertömeggel nem Washingtonba juthatnak el potenciális terroristák, hanem Brüsszelbe vagy épp Berlinbe.
A szerző szerint inkább hálásnak kéne lennünk mindezért cserébe, hisz az afgán kivonulással az USA majd nagyobb erőkkel fog fellépni Oroszországgal szemben.
E kijelentésből csupán csak a tények és a realitások hiányoznak. Washington nem európai jelentlétét fogja megerősíteni a jövőben, hanem fokozatosan fordul majd Ázsia (Kína) felé. Az amerikai külpolitikai gondolkodás „következetességét” jól mutatja, hogy a kivonulással paradox módon pont Peking előtt nyitják meg az utat Közép-Ázsiába.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
