Blog

Merre dől a mérleg nyelve? – Vége a tűzszünetnek Izrael és a Hamász között

Az izraeli erők március 18-án újra bombázni kezdték Gázát, ezzel megtörve a január 19-e óta tartó tűzszünetet. Az izraeli erők azzal indokolták a támadást, hogy a Hamász nem engedte el az összes túszt. A bombák legalább huszonnégy embert megöltek.

Az izraeli erők március 18-án újra bombázni kezdték Gázát, ezzel megtörve a január 19-e óta tartó tűzszünetet. Az izraeli erők azzal indokolták a támadást, hogy a Hamász nem engedte el az összes túszt. A bombák legalább huszonnégy embert megöltek.

A tűzszünet az első fázis letelte után, a második kezdete előtt szűnt meg. Az első szakaszban a Hamász huszonöt, még életben lévő izraeli túszt engedett el, illetve nyolc túsz holttestét adta ki. Cserébe az izraeliek 1900 palesztin foglyot bocsátottak szabadon. A meg nem valósult, második fázisban a tűzszünet véglegesítése, a többi túsz elengedése, még több palesztin rab hazaküldése és az izraeli erők visszavonulása került volna sorra. A harmadik fázisban a Hamász visszaadta volna Izraelnek a többi túsz holttestét.

Ekkor kezdődött volna meg Gáza újjáépítése, amely egy igen költséges folyamat lett volna, mivel a terület nagy része elpusztult. 

Az izraeli erők azzal indokolták a tűzszünet megszegését, hogy a Hamász nem hajlandó elengedni a túszokat. A bombázott célpontok között terrorista sejtek rejtekhelyei és a gázai infrastruktúra fontos pontjai voltak. Találatot kapott az utolsó épen maradt gázai kórház is.

izrpalaldozatok.png

Forrás: Statista

A támadások újraindulásával párhuzamosan Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban folytatódnak a palesztin-párti tüntetések. A demonstrálók „a folyótól a tengerig” szlogent használják, ami eredetileg a palesztin függetlenség jelszava, és úgy folytatódik: „…Palesztina szabad lesz”. Az aktivisták közül sokan úgy gondolják, Izrael „kolonizálta” Palesztinát, és azt követelik, az egyetemek szakítsanak meg minden kapcsolatot az izraeli intézményekkel, amelyek az Izrael által elfoglalt palesztin területeken működnek. A tüntetők egy másik szlogenje a „Stop Genocide!”, azaz „Állítsuk meg a népirtást!”.

Amikor szóba kerül az izraeli-palesztin konfliktus, az ember sokszor úgy érezheti, muszáj választania. Ha nem választ, akkor nem érdekli eléggé az, hogy ártatlan emberek halnak meg. Ha pedig választ, oldaltól függően, már jön is a címkézés: az izraeli-pártiak iszlamofóbok és cionisták, a palesztin-pártiak pedig antiszemiták.

Mintha hirtelen egyszerűen eldönthető lenne egy olyan konfliktus, ami évtizedek óta sújtja a régiót.

2023. október 7-én a Hamász megölt 1200 embert és foglyul ejtett 251 túszt. Ezek után Izrael megtámadta Gázát, az azóta tartó háborúnak pedig eddig körülbelül 50 000 halálos áldozata van. Sokszor az ilyen statisztikák a puszta nagyságrendjük miatt elfedik azt a tényt, hogy minden egyes szám egy emberi élet. Nem a megölt emberek száma fogja eldönteni, hogy kinek van igaza. Ha a mérleg tálcáján az áldozatok száma van, akkor a nyelv egyértelműen a palesztinok felé billen. Sok palesztin-párti demonstráló szerint ez elég ahhoz, hogy teljes mértékben a palesztinoknak adjanak igazat. Közben pedig elfelejtik, hogy a konfliktus kirobbanásakor a Hamász betört Izraelbe, túszokat ejtett, akikből sokakat azután megölt, és ezen felül meggyilkoltak 1200 embert. De az is tény, hogy Izrael célja a jelek szerint nem a még életben lévő túszok hazahozatala vagy valamiféle egyeség elérése, amit a tűzszünet megszegése is mutat.

Izrael reakciója inkább hasonlít megtorláshoz, mint a helyzet megoldására való törekvéshez.

És akik teljes mértékben Izraelnek adnak igazat, látván azt a poklot, amit a túszok és családjaik élnek át, annak sincs igaza, mivel elfelejti, hogy a gázai viszonyok folyamatosan romlottak az évtizedek alatt, és hogy az izraeli bombázások áldozatai nem csupán a terroristák, hanem nagyrészt civilek. Az oldalválasztási kényszer tehát értelmetlen, mert egyik félnek sincs teljes mértékben igaza. Mindkét oldalon mérhetetlen emberi szenvedés van, amit egész egyszerűen nem lehet csak úgy a mérlegre tenni, hogy eldöntsük, ki is van erkölcsi fölényben.

Szemlézte: Baranyai Judit

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon