Mivel az első fordulóban a török választók nem jutottak egyértelmű konszenzusra az elnök személyével kapcsolatban, május 28-án kerül sor az elnökválasztások második fordulójára, amikor a regnáló Recep Tayyip Erdoğan és kihívója, a széles pártkoalíció élén álló Kemal Kılıçdaroğlu fognak farkasszemet nézni egymással. Bár az elnökválasztásokat a bel- és külpolitika számos aspektusa befolyásolhatja, a legfontosabbakat Soner Cagaptay, a Washington Institute Török Kutatóprogramjának igazgatója elemezte a Foreign Affairs hasábjain.
Ahogy korábban is írtunk róla, a török választás során a május 28-i második forduló dönt az elnök személyéről, hiszen sem Erdoğannak, sem ellenfelének, Kemal Kılıçdaroğlunak nem sikerült elérnie a szavazatok 50%-át a május 14-én szervezett első körben. Előbbinek azonban minden létező erőforrásra szüksége lesz, hogy egyértelmű győzelmet arasson, hiszen elemzők szerint az utóbbi évek legkiélezettebb választása várható.
Az egyik tényező, amely befolyásolhatja az eredményt, a krízisben lévő török gazdaság kérdése, ugyanis – Cagaptay adatai szerint – az infláció megközelíti a száz százalékot.
A törökországi infláció alakulása (százalékos adatok)
forrás: Statista
A válság a 2003 és 2013 közötti gazdasági csoda időszaka után – amely egyébként részét képezi az AKP jelenlegi legitimációjának – egyértelműen érezhetővé vált az átlag állampolgárok életében is. Ehhez azonban Cagaptay szerint az is hozzájárult, hogy 2018 után az Erdoğan és az AKP által elfogadott alkotmánymódosítás nagy mértékben kiszélesítette az elnök jogköreit. Ez megmutatkozott a gazdaságpolitikában is, amelynek eredményeként
mintha kihúzták volna Erdogan lába alól a növekedés és stabilitás talaját – vele együtt pedig a támogatók bázisát is.”
A 2018-as autoriter fordulatot követően jött létre annak a pártkoalíciónak az alapja, amely ma Kemal Kılıçdaroğlu mögött áll, és amelyből később – két további ellenzéki párt csatlakozásával – az erdoğani rendszert leginkább fenyegető politikai csoportosulás alakult ki. Kılıçdaroğlu győzelmét azonban az elnök minden lehetséges eszközzel igyekszik megakadályozni.
Cagaptay szerint ennek legbiztosabb módja, hogy Erdoğan igyekszik kihasználni a török média feletti befolyását. Ennek jelentőségét növeli, hogy az ország körülbelül 80%-a kizárólag török nyelven beszél. Az AKP, valamint koalíciós partnere, az MHP parlamenti többsége korábban elfogadott egy törvényt, amelynek keretében az állam gyakorlatilag minden olyan médiumot korlátozhat, valamint szankciókkal sújthat, ami kormánykritikus üzeneteket sugároz.
Ennek következtében a török médiakörnyezet kifejezetten egyoldalúvá vált, és az ellenzék gyakorlatilag kizárólag negatív kontextusban kap szerepet az állami csatornákon.
Ezzel párhuzamosan Erdoğan pozícióit megerősítette Muharrem Ince pártjának kiválása az ellenzéki koalícióból, amit jól mutatott, hogy a baloldali populista politikus kampánya kifejezetten nagy médiafigyelmet kapott az állami apparátus részéről.
Kılıçdaroğlu mindezzel együtt egy esetleges választási győzelem után sem nyugodhat meg. Az AKP, illetve az MHP összesen 318 mandátumot szerzett az első fordulóval párhuzamosan zajló törvényhozási választásokon, ami egyértelmű többséget jelent a hatszáz fős parlamentben.
Emellett azonban Kılıçdaroğlunak meg kell küzdenie az erőszak fellángolásának kockázatával is, amely Erdoğan „káosz vagy AKP-kormányzat” narratíváit erősítené.
Ez különösen fontos, hiszen az elnök koalíciójában helyet kapó kurd iszlamista HUDA-PAR párt – amely egyébként a török Hezbollahhal is kapcsolatban áll – könnyen felszíthatja az egyébként is polarizált országban az agressziót. Ennek következményeként ráadásul az ellenzék koalíciójának egysége is meggyengülhet, hiszen az magába tömöríti a kurdpárti HDP-t és a török nacionalista IYI-t is.
Összefoglalva tehát a mostani elnökválasztás hatalmas tétet hordoz magában, Cagaptay szerint pedig meghatározhatja akár Törökország elkövetkező évtizedét is.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
