Ukrajna után Tajvan szigete lehet a Nyugat és Eurázsai feltörekvő hatalmainak csatatere, s a kis kvázi-állam jól teszi, ha sündisznó-taktikára vált. Ennek része lehetne akár számtalan valódi, víz alatti tüske: telepítsen Tajvan mesterséges zátonyokat part menti vizeibe - javasolja Scott Savitz, a RAND Corporation szakértője.
Tajvan alapvetően jól védhető a kínai inváziótól. Számos partszakasza túlságosan meredek ahhoz, hogy nagy tömegű szárazföldi erőt tegyenek partra. A kevés alkalmas szakaszt pedig jól el lehet aknásítani, a tűzerő jelentős részét odakoncentrálni.
Az probléma ugyanakkor továbbra is megmarad, hogy egy sokszoros túlerőben lévő ellenség hatalmas gépesített rohamát kellene Tajvannak elhárítani, miközben a támadó akár a légi uralmat, de legalábbis a légifölényt könnyűszerrel megszerezheti, ezáltal súlyosan akadályozva a védők átcsoportosításait. A túlerő így nagy eséllyel megtörheti a part védelmét, megvetheti a lábát, és felkészülhet a sziget belsejébe való továbbhaladásra.
A legjobb lenne a partraszállás megakadályozása. Azonban a hajók elleni rakéták száma véges, és nem világos, mennyi érne célba a kínai légvédelemmel szemben.
Tengeri aknákat rakni lehet, de azokat előbb-utóbb felszedi az ellenség, és a kezdeti nehézségek után erőre kaphat a támadás. De mi történne, ha egyszerűen elbarikádoznák a tengerpartokat?
A mesterséges zátonyok használata egy régi módszer, elsősorban a tengeri élővilág felpezsdítésére használják. Öreg, kiszolgált hajók elsüllyesztésével kiváló felszínközeli élőhely teremthető sokféle korallnak és tengeri növénynek, amelyek aztán egy tápláléklánc alapjaivá válhatnak. Ezek a hajók a búvárokat is vonzzák. Azonban egy ilyen ökológiai és turisztikai csoda erősen korlátozza a tengeri közlekedést, nagy ívben el kell kerülni a térképen jelölt mesterséges zátonyt. Ha tehát elég sok ilyen hajót süllyesztene el Tajvan a partjai előtt, azzal óriási gondot okozna a kínaiaknak.
Nem aknamező lenne ez, hiszen ezek a zátonyok hamar felderíthetőek, és a civil hajóforgalom is azonnal tudna róluk saját biztonsága érdekében. Azonban a kínai hajóknak kínosan nehéz feladattá tenné a part megközelítését.
Veszélyes manőverek, lassú haladás, kis áteresztőképességű csatornák a zátonyok között, miközben a tajvani hadseregnek bőven lenne ideje akár lassan is megfelelő pontokra csoportosítani élőerejét és nehézfegyverzetét. A mesterséges zátonyokat eltávolítani majdnem lehetetlen, hiszen valóságos tengeri építkezést igényel, különösen ha a korall már rákövesedett, a tengerfenékhez cementezve az öreg hajótestet. Mindeközben pedig olcsó: csak már teljesen értéktelen hajókat vagy egyéb fémszerkezeteket, például repülőgépeket kell elsüllyeszteni megfelelő pontokon.
Amit Savitz nem említ: a képzeletbeli tajvani zátonyok két irányban működnek.
Tajvan nemcsak egy hermetikusan zárt tengeri bástya lenne, hanem egy egérfogó is. Mind a tengeri utánpótlás-szállítás, mind a menekülés lehetetlen lenne egy ilyen nehezen megközelíthetővé tett szigeten.
Tajvan zátonyainak így elsősorban akkor van értelme, ha azt feltételezzük, hogy nem szükséges komoly amerikai utánpótlás-szállítás, és nem is akarnak senkit evakuálni.
Tajvan problémáira ez tehát kétes orvosság. Főleg úgy, hogy az egyik legfontosabb problémát, a motiváció kérdését is nehezen oldja meg. A tajvani társadalom legfőbb problémája, hogy kevesen hiszik el, hogy a kínai hadseregnek ellen lehet állni. Az ukrajnai háború kitörése utáni háborús pánik szerencsére ebben pozitív változást hozott. Egyfelől azt láthatjuk, hogy ezek a mesterséges zátonyok megerősíthetik ezt a hitet az önvédelmi képességben, másfelől rémületet kelthetnek a társadalomban: a szigetről nincs menekülés. Így akár a háborútól való félelmet is erősíthetik ezek a zátonyok.
Fontos odafigyelni a RAND Corporation szakértőjének javaslatára, hiszen a cég hagyományosan nagy tekintéllyel bíró kormányzati tanácsadó-cég, pártpolitikától függetlenül. Kiváló lehetőség Tajvannak a zátonyok elhelyezése, hogy megerősíthesse védelmét, de ez egyúttal komoly problémákat is okozhat, elzárva a szigetet a külvilágtól.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
