Az egy évvel korábbi október 7-i, megrázó Hamasz-támadás a Holokauszt óta a levéresebb, zsidók ellen elkövetett mészárlás volt Izrael modern kori történetében. A tragédiát követő sokk és a nyomában kitörő háború vége pedig egyelőre távolról sem látható.
Bár az elmúlt egy évben számtalan alkalommal elhangzott a frázis, mely szerint „forrásponton van a Közel-Kelet”, talán ez az állítás sosem volt annyira érvényes, mint a jelenlegi helyzetben. Az egy éve tartó, több tízezer áldozatot követelő gázai háború miatt Izrael folyamatos, növekvő nemzetközi nyomás alatt áll, miközben
a több mint 100 izraeli túsz, egyre rosszabb körülmények között, még mindig a Hamasz fogságában van az ostromlott övezetben,
akiknek az elmaradt kiszabadítása erősen megosztja az izraeli társadalmat. Eközben a Hezbollah jelentette, fokozódó fenyegetés miatt 2006 óta először Izrael összehangolt szárazföldi offenzívát indított Libanonban, így északon is forró front nyílt a háborúban.
Tovább élesítve az eszkalálódó helyzetet, Irán második alkalommal is példátlan rakétatámadást indított Izrael ellen. Miközben Izrael a válaszlépésén dolgozik, a térség egyre közelebb kerül egy globális hatással bíró, kiterjedt háborús kataklizmához. A robbanásközeli katonai-külpolitikai helyzet árnyékában Ciszjordániában már hónapok óta egyre nagyobb kihívást jelentenek a zsidó telepesek és a palesztin lakosság közötti erőszakos összecsapások, valamint az elmúlt napokban több végzetes terrortámadást is elkövettek izraeli civilek ellen.
Az már mindenképpen elmondható, hogy Izrael háborúja az északi, szárazföldi front megnyílásával új szakaszba lépett.
A Hezbollah már a konfliktus kitörésekor támadásba lendült a Hamasz oldalán, azonban a harc sokáig megmaradt kölcsönös rakétaváltás-sorozatok szintjén. Az izraeli hadsereg értesülései szerint a Hamaszhoz hasonlóan Irán által támogatott siíta milícia az évforduló alkalmából az október 7-i vérengzéshez hasonló terrortámadás kivitelezésére készült, így Izrael megelőző támadássorozatba kezdett. A közvéleménykutatások szerint az izraeli társadalom többsége, a megkérdezettek összesen 67%-a támogatta az IDF katonai beavatkozását a dél-libanoni határon, bár annak mértékéről megoszlottak a vélemények.
Forrás: Jewish Virtual Library
A néhány héttel korábbi, csipogós támadás és a terrorszervezet vezetőjének, Hasszan Naszrallah-nak a sikeres likvidálása erősen megrendítette a Hezbollah helyzetét, amit kihasználva Izrael szárazföldi offenzívát indított a fegyveres szervezet ellen. Az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu bejelentése szerint az izraeli hadsereg Naszrallah potenciális helyetteseivel is leszámolt. Izrael 1985 óta küzd északi ellenségével, a siíta alakulat feletti győzelem pedig jelentősen fordíthatna a térség eddigi erőviszonyán. A korábbi sikertelen libanoni hadjáratok ellenére úgy tűnik, Izrael most új módszerekkel, ismét megpróbál leszámolni a fenyegetéssel.
Irán Naszrallah halálát követően, néhány órával a libanoni hadjárat megkezdése után indította meg a második rakétatámadását a zsidó állam ellen, azonban a támadás lehetősége már július vége óta folyamatosan fennállt, az Iszmail Hanije elleni merényletet követően. Az iráni rezsim közeli szövetségesének számító Hezbollah elleni izraeli támadássorozat hatására döntött Irán végül az újabb támadás mellett.
A csaknem 200 ballisztikus rakéta többségét amerikai segítséggel sikerült hatástalanítania az izraeli védelemnek, így az incidens nem okozott nagy kárt, Izrael rendkívül kifinomult és magas színvonalú védelmi rendszere nélkül azonban egészen máshogy is alakulhatott volna.
Nagy kérdés, hogy a zsidó állam a támadás mögötti szándékhoz vagy az okozott károkhoz mérten fog választ adni Iránnak.
Joe Biden figyelmeztette szövetségesét, hogy az Egyesült Államok nem fog támogatni egy iráni nukleáris létesítményekre mért csapást, amelynek szükségességét egzisztenciális fenyegetésre hivatkozva Izrael már hosszú ideje hangsúlyozza. Más stratégiai jelentőségű célpontokat vagy olajkitermelő létesítményeket azonban ugyanúgy megcélozhat az izraeli válasz, ami szintén érzékenyen érintheti a perzsa államot.
Irán újabb támadással fenyegetett az izraeli válaszcsapás esetén, és bár korábban úgy tűnt, a siíta köztársaságnak nem áll érdekében egy közvetlen háború a technológiai fölényben lévő, Amerika támogatását maga mellett tudó Izraellel, és mindeddig csak a szövetséges proxy-hadseregein keresztül vállalta a konfrontációt, a konfliktus mostani szakaszában megdőlni látszik ez az előfeltevés.
A kölcsönös adok-kapok végeláthatatlan erőszakspirálhoz vezethet, amelybe Amerika is könnyen belekeveredhet, egy regionális háború pedig súlyos, globális hatású gazdasági következményeket vonhat maga után.
Mindeközben a harcok tovább folytatódnak Gázában. Nem jártak sikerrel az intenzív tűzszüneti tárgyalássorozatok, az övezetben eluralkodó állapotok pedig humanitárius katasztrófával fenyegetnek. A libanoni front következtében az izraeli haderő súlypontja is északra helyeződött, így a további katonai áttörés helyett a hátra maradt alakulatok az eddig megszerzett állások megtartásáért küzdenek. A Hamasz egységét sikerült szétforgácsolni, térdre kényszeríteni és felszámolni azonban egyelőre nem. A terrorszervezet megmaradt csapatai az október 7-i évforduló alkalmából sikeresen lőttek ki több rakétát a támadás határhoz közeli helyszínein tartott megemlékezéseket célozva. Ami azonban Izraelnek talán a legjobban fáj, hogy 101 Gázába vitt túsz sorsa még mindig teljesen ismeretlen.
A több mint 1200 áldozatot követelő, október 7-i terrortámadás egy éves évfordulójával szembesülő izraeli társadalom fizikai ellenségei mellett ádáz harcot vív a csüggedéssel. Izrael lakossága még mindig a brutális kegyetlenséggel kivitelezett támadás hatása alatt van. Emellett az egy éve tartó, intenzív háború rendkívüli terhet jelent az ország gazdasága számára, és a mindennapokra is rányomja a pecsétjét.
Az elmúlt év a modern Izrael egyik legnehezebb időszaka volt, és az új kezdet még nem érkezett el. A zsidó újév ünnepe a hazaérkező túszok és a béke helyett iráni rakétákat hozott, a konfliktus kiterjedését jelezve.
A folyamatos háborús készültség miatt a megemlékezéseket is korlátozni kellett. Benjamin Netanjahu elszánt, háború mellett kitartó politikája jelenleg az egyik legmegosztóbb kérdése az izraeli társadalomnak. A túszok hozzátartozói úgy érzik, Netanjahu feláldozta életüket a háborús sikerekért cserébe. Az elmúlt hónapokban folyamatosak voltak a túszok életét előtérbe helyező, tűzszünetet és a Hamasszal való megállapodást sürgető tüntetések, amelyek a regnáló kormányt tették felelőssé a gázai helyzetért.
Miközben Izrael az ellenségei leszámolását célzó háború következő szakaszába lép, a zsidó állammal szembeni nemzetközi nyomás is fokozódik. Macron Izrael katonai támogatásának felfüggesztésére szólított, de az ország ENSZ-szel való, egyébként is viharos viszonya is pattanásig feszült. Netanjahu szerint
amíg Izrael az Irán által vezetett barbár erők ellen harcol, minden civilizált országnak határozottan Izrael oldalára kellene állnia.”
Az elhúzódó háború ellenére azonban az elmúlt hetek eseményei arra mutatnak, Izraelnek még jelentős tartalékai és további tervei vannak. A Naszrallah halálát okozó csapásról könnyen lehet, hogy a legközelebbi szövetségesét sem tájékoztatta. Néhány órával a támadás előtt Benjamin Netanjahu még az ENSZ Közgyűlése előtt védte országát, miután zárt ajtós tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államok közvetítésével egy esetleges libanoni tűzszünetről. A nagy volumenű izraeli akció azonban minden addigi számítást keresztülhúzott. Az utóbbi időben Izrael volt a kezdeményező és úgy viselkedett, mint aki lépésekkel a többiek előtt jár.
A konfliktus hosszú távú megoldása azonban még nehezebbnek látszik, mint valaha, különösen a palesztin-kérdés miatt. A mostani háború mindkét oldalon mély sebeket okozott súlyos, hosszú távú traumát hagyva maga után. A korábbi status quo tavaly október 7-ével végleg megrendült, és könnyen lehet, hogy a jövőt a sötét harcterek fogják eldönteni. A tradicionális „Béke veled” zsidó elköszönés hőn áhított beteljesülése távoli, a hozzá vezető út pedig egyelőre ismeretlen.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
