Június 28-án döntenek Iránban a helikopter balesetben váratlanul elhunyt Ebrahim Raiszi államfő helyére lépő új elnök személyéről. A választás váratlanul érte a siíta hatalmat, azonban nem kecsegtet lényegi változással az iszlám köztársaság számára.
Az iráni elnök éppen Azerbajdzsánból, hivatalos látogatásból tartott haza, amikor május 19-én az őt szállító helikopter rossz időjárási körülmények között váratlanul lezuhant. A vezető hirtelen halálát tömegek gyászolták, mivel szolgálat közben veszítette életét, a kormány mártírnak nyilvánította Raiszit. A nemzeti gyász árnyékában azonban többen ünnepelték a rendszerhez feltétel nélkül lojális, kemény kezű elnök elvesztését, amely jól mutatja az iráni társadalom mély, belső megosztottságát.
"Let's celebrate the good news of Ebrahim Raisi's chopper crash," a Tehran resident is heard saying in a video he sent to @IranIntl.pic.twitter.com/030e51bONv
— Iran International English (@IranIntl_En) May 19, 2024
Ebrahim Raiszi 2021 óta töltötte be a perzsa ország elnöki posztját, de politikai pályafutásának kezdete az 1979-es iráni forradalomig nyúlt vissza. Ehhez mérten
Raiszi rendkívül elkötelezett volt a legfőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah rezsimje mellett, a forradalom „szent ügye” érdekében brutális eszközöktől sem riadt vissza.
Nevéhez fűződik fűződik 1988-ban 5000 politikai fogoly kivégeztetése, de az iráni vezetés elmúlt években mutatott, érthetetlenül kockázatvállaló politikája is jól példázza Raiszi nem hezitáló, teljes elszántságát.
A szélsőségesen erőltetett vallási előírások hatására 2022-ben tömeges tüntetések söpörtek végig az országon. Ezek azután robbantak ki, hogy meghalt egy fiatal lány, akit a nőket érintő szigorú öltözködési szabályok miatt vett őrizetbe az erkölcsi rendőrség.
A radikális, vallási alapú szabályozások ellenére azonban az elmúlt években Irán rohamos mértékben szekularizálódik,
különösen a városi középosztály körében egyre nagyobb az elégedetlenség a fennálló rendszerrel szemben. Az amerikai szankciók sújtotta ország jó ideje súlyos gazdasági nehézségekkel is küzd, ezen pedig Raiszi belpolitikai törekvései sem tudtak sokat enyhíteni, amely a szegény vidéki falvakban is növelte a vezetés iránti ellenszenvet.
Külpolitikai szempontból azonban Raiszi csaknem hároméves elnöki ciklusa sikeresnek mondható, bár ez nagyban az iráni külpolitikától független eseményeknek köszönhető úgy, mint a Washington-Peking közötti kapcsolatban növekvő feszültség, vagy az ukrán-orosz háború. Ettől függetlenül azonban az elmúlt években Iránnak sikerült kiterjesztenie a regionális befolyását és javítania a szomszédos országokkal való kapcsolatán, köztük a rivális Szaúd-Arábiával. Az általa támogatott proxy csapatokkal és milíciákkal győzött az Egyesült Államok felett Irakban és Afganisztánban, sikereket ért el a szaúdiakkal szemben Jemenben, hozzájárult az Aszad-dinasztia fenntartásához Szíriában és az október 7-i támadással mélyen megrendítette Izraelt. A zsidó állammal kis híján komoly háborús konfliktusba keveredett perzsa hatalom külpolitikájában egyértelmű változás állt be. Irán az atomegyezményt felmondó Egyesült Államoktól Kelet-Európa és Ázsia felé fordult, valamint egy
elsősorban Közel-Keletre koncentráló, sokkal kockázatvállalóbb regionális szerepvállalást kezdeményezett Raiszi alatt, szemben a Nyugat felé nyitó, mérsékelt elődjével Rohanival szemben.
Ezzel a fordulattal Raiszi tökéletesen eleget tett Khameini ajatollah elvárásainak, aki a most elhunyt államfő elődjei esetében jóval nehezebben tudta érvényesíteni az akaratát. Habár az iszlám köztársaság legfontosabb pozíciója a vallási vezető Khameini kezében van, ahogy a hadsereg is az ő irányítása alá tartozik, a bürokrácia és a költségvetés az elnök hatásköre, akinek a közvetlen választása is ad egy ellensúlyt a legfőbb vezetővel szemben. Így számos eszköz áll az államfő rendelkezésére, hogy lassítsa vagy akár szabotálja az ajatollah döntéseit. Ezért Khameini érdekei szempontjából kiemelten fontos, hogy egy, a fennálló rendszerhez hűséges, elkötelezett elnök kerüljön hivatalba. Raiszi 2021-es megválasztásában is ez játszott kulcsszerepet, ugyanis a vezetés a Felügyelő Tanácson keresztül lényegében minden potenciális, mérsékelt és reformista kihívót kizárt.
Forrás: Iran Data Portal
Ennek a lehetősége a mostani választással kapcsolatban is erősen fennáll, azonban ez 2021-ben végül rekord alacsony, 48,8%-os választói részvételhez vezetett, valamint tovább fokozta a rendszer legitimitási válságát. Azért, hogy ennek tovább gyűrűzését a most következő választások esetében megpróbálják elkerülni, elképzelhető, hogy a tanács engedékenyebb lesz, azonban nem valószínű, hogy ez hozhatna érdemi változást a politikai apátiába süllyedt irániak számára.
Raiszi halálával a 85 éves Khameini nem csak egy számára igen előnyös elnököt, hanem saját legesélyesebbnek tartott utódját is elvesztette.
Az idős ajatollah számára a jelenlegi, ingatag helyzetben különösen fontos, hogy a következő államfő a forradalom ügye mellett elkötelezett, erős vezető legyen, aki biztosítja az iszlám köztársaság fennmaradását, és ellen tud állni a nemzetközi nyomásnak, valamint a nyugati kereskedelmi kapcsolatokkal járó előnyök jelentette csábításnak. A lehetséges jelöltek között ott van a választásokig elnöki feladatokat ellátó korábbi alelnök is, Mohammad Mokhbar, aki Raiszihoz hasonlóan a rendszer egy régi, megbízható figurája. Emellett a korábban nyolc éven át elnök, Mahmoud Ahmedinezsád is azt nyilatkozta, gondolkodik az induláson.
Azonban komoly lehetősége van annak, hogy Khameini most a mélyen vallásos fiatalabb réteg felé fordul. Az iráni politikai elit következő generációjának „Állhatatosság” Pártja már most többséget élvez a parlamentben, politikusaik és táboruk a Forradalmi Gárda csapatait megjárt, elkötelezett ideológusok, akik az idősebb réteg képviselőit korruptnak tartják, azonban készek szenvedélyesen folytatni a harcot az iráni forradalom győzelméért. Közöttük a legesélyesebb jelöltek a korábban Irán nukleáris főtárgyalójaként tevékenykedő Saeed Jalili és a jelenlegi út- és városfejlesztésügyi miniszter Mehrad Bazrpash lehetnek.
Összességében tehát egyértelműen elmondható, hogy a váratlan elnökválasztás a rendszer enyhülésének tekintetében egyelőre nem fog változást hozni Iránban. A nemzeti gyász hatására példaképpé emelt
Raiszi hirtelen halála ráadásul a fiatal, fundamentalista konzervatív réteg politikai felemelkedéséhez vezethet egy esetleges generációváltáson keresztül.
Ez a lehetőség a jelenlegi, fokozódó geopolitikai körülmények között - különös tekintettel Irán rendkívül előrehaladott nukleáris programjára – nagy jelentőséggel bír, és erős kockázatot hordoz a térség biztonsága szempontjából. Az idős Khomeini utódlásának kérdése azonban továbbra is megoldatlan, a Raiszit követő iráni elnöknek pedig mindenképp komoly kihívást jelent a vallási rezsim vezette ország megállíthatatlannak tűnő belső szekularizációja és megosztottsága, kiegészülve a vezetés iránt érzett széleskörű elégedetlenséggel.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
