A Kínai Népköztársaság az elmúlt években jelentős összegeket fordított katonai képességeinek fejlesztésére. Mára gyakorlatilag az ázsiai ország tölti be a világ második legerősebb katonai hatalma címét. Ez azért is fontos kérdés, mert Peking komoly geopolitikai ambíciókat dédelget Kelet-Ázsiában, ami komoly veszélyeket jelent a jelenleg világelső Egyesült Államokra nézve.
Peking rendkívül megnövelte katonai kiadásait az elmúlt években, amely érzékelhető az erőforrások átcsoportosításában is. Habár a vélemények arról már megoszlanak, hogy Kína valójában mennyit is költ katonai kiadásokra. Ugyanis a transzparencia hiánya nem feltétlenül segíthet megérteni, hogy valójában mennyi Peking katonai ráfordítása. Továbbá azt is fontos tisztázni, hogy egy költségvetésben megjelent szám nem feltétlenül tükrözi egy hadsereg állapotát, ugyanis azt is látni kellene, hogy mennyit költ egy ország az eszközök beszerzésére, a katonai infrastruktúra kiépítésére, illetve magára a katonák állapotára.
Ilyen szempontból ködös marad, hogy Kína mire is használja erőforrásainak tetemes részét. 2022-ben csaknem 298 milliárd amerikai dollárt (USD) költött Peking - állítja a Stockholm International Peace Research Institute.
Azonban azt is fontos látni, hogy a kínai jüan vásárlóerő paritáson (PPP) mért értéke kedvezőbb, mint az amerikai dolláré. Emiatt több is lehet a PPP-n mért kiadások értéke, amelyek megközelíthették a 460 milliárd dollárt is. Csak viszonyításként, ez a magyar éves költségvetés négyszerese.
Habár nagynak tűnhet a kínai kiadás, az amerikai még jelentősebb. Ugyanis Washington 2023-ban több, mint 800 milliárd USD-t költött katonai képességeire.
Ezért is okozott riadalmat, amikor Dan Sullivan szenátor amerikai kormányzati dokumentumokra (hírszerzési információkra) hivatkozva azt állította, hogy a kínai kiadások már az amerikait karcolgatják. A szenátor állítása szerint Kína rengeteg rejtett költséggel dolgozik, amelyek nem feltétlenül kerülnek bele a hivatalos adatokba. Ide tartozhat a civil-katonai (kettős felhasználású) infrastrukturális beruházások sora, a mesterséges intelligencia kutatása, a félkatonai alakulatok fenntartása.
A szenátor szavai azért fontosak, mert rámutatnak a rejtett költségekre. Itt azonban érdemes utalni arra, hogy ez minden országra jellemző (az USA-ra is!). Egy autópálya vagy vasútvonal építése egyaránt kiszolgálhat civil és katonai érdekeket is, mégsem számítjuk bele a katonai költségvetésbe.
Kína jelentősen növelte hagyományos értelemben vett katonai képességeit. Azon belül láthatóan Peking végrehajtott egy szemléletváltást, miszerint Kína ne szárazföldi hatalom, hanem sokkal inkább a nyílt tengerek ura legyen. Emiatt a kínaiak gőzerővel építik flottájukat és légierejüket. Ez azonban strukturális átalakítással is együtt járt, amelynek köszönhetően csökkentették gigantikus ember állományukat és sokkal inkább a technológiai innovációra (amely sokszor mérnöki visszafejtő tevékenységben, azaz „lopásban” mutatkozik meg) és bázisaik kiépítésére koncentrálnak.
Peking számára az elsődleges hosszútávú cél Tajvan megszerzése lehet. A sziget rendkívül fontos mind geopolitikailag, mind pedig gazdaságilag. A szigetország chipgyártása mellett fontos katonai és kereskedelemi szerep is jut az országnak. Ha Kína „megszerezné” Tajvant, könnyebben tudna a nyílt vizekre merészkedni.
Ehhez azonban rendkívül komoly katonai képességek szükségesek. Egyik részről gyakran elhangzik a partaszállás gondolata, azonban nagyobb valószínűségű lehet egy esetleges kínai blokád felállítása Tajvan körül.
A kínai tengeri képességek fejlesztése és a tengerparton kiépített védelmi eszközök sokasága ez utóbbira utalhat. Az Egyesült Államoknak pedig igencsak nehéz lenne egy blokád „áttörése”, ugyanis a kínai rakétarendszerek komoly fenyegetést jelentenének az amerikai haditengerészetre nézve.
Fontos azonban látni, hogy Kína előnye a szigetország földrajzi közelségében fekszik. Azonban az amerikaiak előnye pont az, hogy a térség hatalmai félnek a kínai ambícióktól. Japán, Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Vietnám, Ausztrália és India láthatóan egyre szorosabbra próbálják fűzni biztonsági együttműködésüket Washingtonnal.
Ez az a tényező, amely a legnagyobb veszélyt jelent a kínai ambíciókra nézve, vagyis az Amerika által felépített védelmi együttműködési rendszer.
A kínai katonai vezetés más képességekre is komoly hangsúlyt fektetett az elmúlt évtizedekben. Ennek köszönhetően Peking úgy építi ki nukleáris arzenálját, mintha nem lenne holnap. 2023-ban közel 400 robbanófejjel rendelkezett az ázsiai ország, azonban 2030-ra csaknem 1500-al szeretne rendelkezni és láthatóan szeretné megszerezni a világ harmadik legjelentősebb nukleáris hatalma címet.
Ugyanis egy jelentős nukleáris arzenállal rendelkező hatalom más diplomáciai pozícióba kerülhet, mint az, amelyik nem tett szert efféle képességekre.
Egy esetleges Tajvan feletti összecsapás esetén a kínaiak a nukleáris ellensúlyozással akár képesek lennének az elrettentésre. Vagyis a jövőben az amerikaiaknak jóval óvatosabban kellene eljárniuk a Távol-Kelet ügyeit illetően.
Habár Kína komolyabb gazdasági kihívásokkal találta magát szembe az elmúlt években, ez nem jelenti azt, hogy Washington kihívója lelassult volna. A kínaiak gőzerővel építik ki katonai képességeiket a tengeren és a levegőben egyaránt. Igaz, még nagyon sokat kell tenni annak érdekében, hogy Amerika tényleges kihívói legyenek. Gondoljunk csak arra, hogy a kínai flotta a nyílt tengereken még nem rendelkezik az amerikaiakhoz hasonló képességekkel. Ráadásul az amerikaiak folyamatosan építik ki a Kína-ellenes szövetségi rendszerüket, ez ellen Peking láthatóan tehetetlen.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
