Konzervatívként gyakran érhet minket a vád, hogy csak a „status quo”-t kínáljuk a velejáró igazságtalanságokkal együtt, de ezúttal életstílusunk és gondolkodásmódunk túlélése lehet a tét – írja Roger Scruton, a Guardianben megjelent cikkében, amelyben a konzervatív gondolkodásmód és filozófia kérdéseit és az azokkal járó bonyodalmakat elemzi.
Roger Scruton szerint a mindennapi improvizáció szerves része a politikának, és gyakran tűnhet úgy, hogy a nagy és meghatározó pártok csupán önös érdekből és hatalmi pozíciójuk megszilárdítása és megerősítése érdekében cselekszenek, nem pedig egy meghatározott filozófia mentén, amely indokolhatná cselekvésüket. Ezen megfigyelés igazságtartalma vitatható, de tudjuk, hogy az angol Labour party pontosan érthető és behatárolható társadalmi felfogásából nőtt ki és a mai napig hivatkozhat társadalmi igazságtalanságokra és az egyenlőség elvére, hogy indokolja törekvéseit. De mire hivatkozhatnak Scruton szerint a toryk? Milyen politikai filozófia foglalja magába az angol konzervatívok céljait, gondolkodásmódját és értékrendjét? És vajon a mai napig e szerint politizálnak?
Scruton érvelése szerint létezik egy ilyen filozófia és a Konzervatív Párt a mai napig megfelelne az értékrendjének, ha átgondolná cselekvéseit. De a gondolkodás nehéz és bizonytalan vállalkozás egy konzervatív számára. Nem azért, mert butább vagy kevésbé lenne művelt mint szocialista vagy liberális vetélytársai (bár John Stuart Mill erről másként vélekedett), hanem mert úgy gondolja, hogy a jó kormány nem absztrakt elgondolásokon, hanem konkrét szituációkon alapszik, és ezen konkrét szituációk megfogása és kiemelése nehéz. Absztrakt ötletek, mint szabadság és egyenlőség, hamis átláthatóságnak és érthetőségnek örvendenek, amelyekből olyan kellemes és szimpatikus tételek vezethetők le, mint amilyeneket Jean-Jacques Rousseau vagy John Rawls hirdettek. De ezen tételek felhasználása már problémát okoz, hiszen nincsen konkrét szituáció vagy célcsoport, akikre alkalmazni lehetne. Ebből adódóan kérdések merülhetnek fel, például, hogy kik azok, akiknek szabadabbnak vagy egyenlőbbnek kell lenniük?
A konzervatív gondolkodásmód szerint minden jogról, szabadságról vagy igazságról folytatott vita a történelmi alapokon nyugvó társadalomnak szól. Úgy tartják, a politika közös kötödésekben gyökerezik, melynek része a társadalom történelme, szokásai, kultúrája. Amikor szocialisták egyenlőbb társadalmat ígérnek, liberálisok pedig az emberi jogok kiterjesztéséről beszélnek, mind erre a közösségre hivatkoznak.
A politika nyelvezete többes szám első személyben beszélendő, és a konzervatívok feladata, hogy fenntartsák ezt a többes szám első személy alapú gondolkodást, a „Mi” fogalmát, a valóságban is. Az ilyen jellegű gondolkodás nélkül még az általános jog is csupán egy külső előírásnak tűnhet, amely nem a „mienk”, hanem az „övék”, mint egy megszálló hatalom által bevezetett törvény vagy rendelkezés. A konzervatívok nem a reakció hívei. Mint ahogy azt Edmund Burke is megfogalmazta: „Reformálnunk kell, hogy konzerválhassunk” – vagyis alkalmazkodnunk kell. Az alkalmazkodás túlélést, a túlélés pedig egy fennmaradt identitást jelent.
Nagyon könnyű a konzervatív eszmét más univerzális és felvilágosult ideálok érdekében háttérbe helyezni, de a kormányt egy „speciális hely speciális emberei” (adott ország lakosai) választják, így a kormánynak meg kell felelnie a lakosok elvárásainak, melyek közül talán az egyik legfontosabb a bizalom alapú kötödés embertársaikhoz. Amennyiben megszűnik a „speciális hely speciális emberei” alapú identitás, az egyes politikai eszmék is tárgytalanná válnak, hiszen megszűnik a társadalom, amely követné ezen eszméket. Ez okból hirdették az angol konzervatívok a háború után a határok védelmének megerősítését, a királyság egységének fontosságát és a nemzeti határok fenntartását. Ellenben ma már megkérdőjelezik ezen irányelvek eredményeit, hiszen, miközben az országon belül a történelem által meghatározott szegmensekre osztódik a társadalom, az Egyesült Királyság külső határai az uniós előírások következményeképpen egyre inkább feloldódni látszanak.
A konzervatív eszmét nem lehet könnyen összeegyeztetni absztrakt ideológiákkal. Sokaknak éppen ezt jelenti a konzervatív gondolkodásmód: egyfajta szkepticizmus és elővigyázatosság az ideológiákkal szemben. Hiszen a szocialista egyenlőségről alkotott elgondolás odáig vezetett, hogy ma már a hazaszeretet rasszizmusnak, egy megszokott életformához való ragaszkodás pedig diszkriminációnak minősül. Ennek következménye a társadalom uniformizálása a multikulturalizmus nevében. A liberális ideológia szerinti emberi jogok kiterjesztése az előbb említett kötödések csökkenéséhez vezet és vezetett, hiszen kötödésünk által előnyben részesítünk egyes embereket és diszkrimináljuk azokat, akik nem tartoznak az adott csoporthoz.
Az absztrakt ideológiák a konzervatívok szemében mindig is bomlasztó hatást fognak kelteni, mivel aláássák a valós politikai törekvéseket és történéseket, amelyek hosszú munkán, tárgyalásokon és egyet nem értő emberek közti kompromisszumon alapszanak.
Ennek következményeképp gyakran hallani, hogy a konzervatívoknak nincsen pozitív víziójuk és nem kínálnak a „status quo”-n és annak igazságtalanságain kívül semmit. Épp ennek a vádnak kell arra ösztönöznie, hogy gondolkozzunk. Roger Scruton a következőképpen definiálja a konzervativizmust és határolja el a „neoliberális” eszmétől: „A konzervativizmus nem egyenlő a globális kapitalizmus, vagy a kisebbség privilégiumainak a többséggel szembeni védelmével. Sokkal inkább célja a civil társadalom védelme, az autonóm intézetek fenntartása és a hatalommal való visszaélést meggátolása. A konzervatív eszme fő motivátora nem kapzsiság vagy hatalomvágy, hanem a kötödés egy életforma iránt”.
Ha megnézzük a jelenkor fő problémáit – az EU, a tömeg ki- és bevándorlások, az iszlám szélsőségek térnyerése –, láthatjuk, hogy a konzervatív gondolkodásmód helyesen veszi észre, mi a tét a mai világban: a mi életformánk fennmaradása. A konzervatívok nem tudják kellően felhívni a figyelmet erre a problémára, a baloldali liberális cenzúra pedig elrettent mindenkit, aki ezzel megpróbálkozna. A szocialista és liberális ötletek egyik fő hibája, hogy könnyen megfogalmazhatóak – egy újabb bizonyíték, hogy kikerülik a bonyolult és igazán nehéz filozófiai feladatokat. Ilyen feladat lenne Roger Scruton szerint a civil társadalom valós formájában való elfogadása, illetve a felismerés, hogy könnyebb jó dolgokat egy ideológia nevében lerombolni, mint őket valós módon fenntartani.
Berényi Benjamin
