Az Európai Unió energiaügyi minisztereinek 2025. június 16-i csúcstalálkozója új megvilágításba helyezte a blokkon belüli mély törésvonalakat. A tanácskozás, amelynek célja az orosz energiaimport 2027-ig történő teljes kivezetésének véglegesítése lett volna, kudarcba fulladt. Magyarország és Szlovákia vétója, valamint Franciaország és Belgium vonakodása meghiúsította az egységes álláspont kialakítását, és rávilágított arra a küzdelmes útra, amely még az EU előtt áll a valódi stratégiai autonómia eléréséhez.
A vita középpontjában az Európai Bizottság REPowerEU tervének következő, ambiciózus fázisa állt, amely jogilag kötelező érvényű ütemtervet vezetne be a maradék orosz fosszilis és nukleáris energiaimport felszámolására. Az ellenállás azonban két különálló, de egymást erősítő fronton bontakozott ki.
Magyarország és Szlovákia a nemzeti szuverenitás védelmére és a fenyegető gazdasági összeomlásra hivatkozva utasította el a javaslatot.
Érvelésük szerint a leválás brutális energiaár-emelkedést okozna, és visszavetné a régió gazdaságát, mivel mindkét ország nagymértékben függ a Barátság kőolajvezetéktől és az orosz technológiájú atomerőművektől.
Forrás: CREA és CSD elemzése Eurostat adatok alapján
Hungary vetoed Council conclusions urging the @EU_Commission to move ahead w/ the plan to ban Russian gas & oil. Energy policy is a national competence & this endangers our sovereignty & energy security. Given the Middle East escalation, we proposed no such plan be tabled at all. pic.twitter.com/RoisbtpWbW
— Péter Szijjártó (@FM_Szijjarto) June 16, 2025
Franciaország és Belgium szintén ellenállást tanúsított, bár más okokból. Az ő aggodalmuk elsősorban a meglévő, hosszú távú szerződések felmondásának súlyos jogi és pénzügyi következményeihez kötődik.
A francia TotalEnergies és a belga Fluxys gázinfrastruktúra-üzemeltető milliárdos értékű megállapodásokkal rendelkezik orosz partnerekkel, amelyek felbontása hatalmas büntetésekkel és kártérítési perekkel járhatna.
A tilalom támogatói azzal érvelnek, hogy a leválás elengedhetetlen Oroszország háborús gépezetének meggyengítéséhez és az EU stratégiai autonómiájának megerősítéséhez. Az ellenzők az ipari versenyképesség romlásától és a recessziótól tartanak. A vita legfőbb dilemmája azonban a „tétlenség ára”: az EU az invázió óta több száz milliárd eurót fizetett Oroszországnak energiáért, ami aláássa a szankciós politika hitelességét és közvetve finanszírozza a konfliktust.
Bár a gazdasági aggodalmaknak van valóságalapjuk, az orosz energiaimport teljes tilalmával szembeni ellenállás mögött valójában nyers politikai és pénzügyi érdekek húzódnak meg. Magyarország és Szlovákia esetében ez a kedvezményes orosz olajból származó versenyelőny védelme, míg Franciaország és Belgium esetében a nemzeti nagyvállalatok pénzügyi biztonsága a legfőbb motiváció. A technikai akadályok, mint az ellátás, valójában leküzdhetők lennének, ahogy azt más tagállamok, például a balti államok és Lengyelország sikeres és gyors diverzifikációja is bizonyítja – bár nagy kérdés, hogy egy ilyen váltás milyen áron valósulhat meg?
Szemlézte: Sápi Mátyás
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
