Az elmúlt száz évben a világ rengeteg átalakuláson ment keresztül. Az ipari – energetikai forradalmak eredményeként számtalan új technológia honosult meg: átalakult a hadviselés, a gazdaság és az egész társadalom. Az életszínvonal a világtörténelemben példátlan magasságokat ölt napjainkban, valamint a bolygó népessége is. Ahhoz, hogy ezt a jólétet fenntartsuk elengedhetetlen az energia.
A következő néhány sorban egyes történelmi példák mentén kísérlem meg az olvasó számára bemutatni, hogy a huszadik század történelmét milyen elképesztő mértékben befolyásolta az energetikai forradalom, valamint az arra épülő új ága a biztonsági tanulmányoknak, az energiabiztonság.
Első példám, az első világháború korába kalauzol bennünket. A kor nagyhatalmainak – és kifejezetten a briteknek – a kiterjedt gyarmatbirodalmai igényelték egy hatalmas tengeri haderő fenntartását a globális jelenlét biztosítása érdekében. A britek ezt mindig is komolyan vették, így nem meglepő, hogy a tengeri haderő fejlesztése és a tengerek uralása elsőszámú prioritás volt számukra. A közismert brit politikus, Winston Churchill nevéhez kötődik a brit haditengerészet kőolaj-felhasználásra való áttérése az első világháborút megelőző néhány évben.
A korban elsősorban használt szénhez képest a kőolaj kimagasló teljesítményt nyújtott a hadihajók maximális hatósugara, sebessége és az üzemanyag-újratöltés sebességének terén.
A rivális német flotta ekkor még zömében éppen szénnel hajtotta saját járműveit, ami sokkal rugalmatlanabbá tette alkalmazását a britekével szemben és hozzájárult a tengerekért (és a globális piaci hozzáférésért) vívott küzdelemben való német vereséghez.
A britek olajellátása import révén valósult meg. 1917-ben a németek kimondták a korlátlan tengeralattjáró-háború doktrínáját, ami éppen a kőolajszállítások elvágását célozta, viszont végső soron az Egyesült Államok hadba lépését hozta el és ezáltal az utolsó szöget is beleverte a Központi Hatalmak háborús erőfeszítéseinek koporsójába.
Az antant hatalmak Németországgal szembeni relatív olajbőségük révén képesek voltak az új technológiák és a gépesítés nyújtotta minden előnyt maximálisan hasznosítani. A belsőégésű motorok korábban nem látott hasznos teljesítményt tudtak leadni és rugalmasságuknak köszönhetően rengeteg területen lehetett őket használni. A távolságok és az időtartamok lerövidültek, a szállítható eszközök, fegyverek mennyisége megsokszorozódott és az új harcjárművek megjelenése forradalmasította a hadviselést.
Az energia abszolút megváltoztatta a háborút és megnyitott egy új „frontot”, az ellátásbiztonság terepén.
Második példám a második világháború idején fellendülő szintetikus üzemanyaggyártáshoz kapcsolódik. Ebben kifejezetten Németország járt az élen, ahol az első világháborús tapasztalatot összegezve megállapították, hogy egy következő háború esetén csakis akkor van esélyük, ha saját maguk képesek megtermelni a gépeket hajtó üzemanyagokat. Nem lévén saját olajmezőik, más megoldás után kellett nézzenek.
Vegyészeik lehengerlő teljesítményének köszönhetően a németek kidolgozták azokat az eljárásokat, melyekkel szénből képessé váltak üzemanyagokat előállítani. A német Blitzkrieg semmire nem ment volna a szintetikus üzemanyaggyártás nélkül.
Az ilyesfajta termelés, bár szuverén és hazai, elképesztően költséges volt a hagyományos eljárással szemben – és az ma is.
Mégis, amikor az ellátási láncok elszakadnak és az autarkia válik az egyetlen megoldássá, mindegy, hogy milyen költséges a gazdaság (és a katonaság) vérkeringését biztosító üzemanyagok előállítása. A háború során a németek számára mindvégig kiemelt célpontok voltak az olajmezők (például Romániában vagy az akkori Szovjetunióhoz tartozó Bakuban), melyek megszerzéséért rengeteg erőforrást megmozgattak (és feláldoztak).
Rockefeller, Rothschild family and Wall Street invested heavily in Nazi Germany.
— S.L. Kanthan (@Kanthan2030) March 10, 2023
Rockefeller’s Standard Oil created joint ventures with Germany cartel I.G. Farben. One great invention that came out of this was synthetic gasoline - made from coal - which propelled Nazi tanks and… pic.twitter.com/TMYSFpxwhI
Németország saját termelése nélkül nem lett volna képes csaknem hat évig hadat viselni, de lehet el sem kezdhette volna a háborút.
A harmadik példám a hetvenes évek olajválságainak korát idézi meg. Az előző két példa a hadviselés forradalmával foglalkozott, ez pedig már a gazdasági, valamint társadalmi élet forradalmával. A hetvenes évekre a fejlett országok már jócskán rákaptak a fekete arany ízére és az energiamixek egyre növekvő részét adták kőolajtermékek. Az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán számára ez az időszak a végtelennek tűnő növekedésről szólt. Az életszínvonal emelkedését erőteljesen fűtötte a személyes mobilitás, azaz a személygépjárművek sokak számára elérhetővé válása.
Ekkorra a világ olajának legnagyobb része már a Közel-Keletről származott, ami akkor is egy puskaporos hordó volt. Az arab országok és Izrael konfliktusa a hidegháború egyik kiemelt színtere volt és a szuperhatalmak rendre megjelentek fegyverbeszállítóként a térség országaiban.
Az arab országok (ekkor élükön Egyiptommal) régóta keresték a választ arra, hogyan tudnák a nyugati hatalmakat a beavatkozástól eltántorítani – ennek lett a terméke az olajfegyver.
Az arab országok az általuk ellenségesnek ítéltekkel szemben 1973-ban (a Jóm Kippuri háború idején) közös olajembargót hirdettek, ami azonnali és óriási áremelkedést, valamint ellátási hiányt eredményezett. A tetemes gazdasági veszteség, amit ezáltal elszenvedtek a nyugat országai, reformra sarkallta őket és ekkor került megalapításra a Nemzetközi Energiaügynökség, melynek célja az ehhez hasonló sokkok koordinált kezelése és az ellátásbiztonság szavatolása a részes államok szakpolitikáinak koordinációja révén. Nem sokkal később, 1979-ben a második olajválság is lecsapott és az árak soha nem látott magasságokat értek el.
Az energiaellátás biztonságának igénye ezentúl már nem csak a hadászatban létezett, hanem a társadalom teljes szövetét áthatotta.
Az emberiség energiaigénye azóta is csak nőtt, új, széles körben teret nyerő technológiák viszont nemigen jelentek meg. Egyelőre még a teljes elektrifikáció is várat magára. Az energiabiztonság kulcstényezője száz év távlatában is a kőolaj maradt, illetve megjelent mellette a földgáz is.
Az alapok lefektetése után, következő bejegyzésemben Magyarország energiabiztonságát érintő kérdésekkel fogok foglalkozni és megkísérlem az olvasó számára bemutatni Hazánk mélyen kiszolgáltatott energetikai valóságát.
Írta: Lakatos Gergely
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
