1998-ban Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának legutolsó főtitkára egy amerikai pizzérialánc oroszországi reklámjának sztárja volt. Annak, hogy valaki hét év alatt a világ egyik legnagyobb hatalmú pozíciójából reklámszínész-szerepbe került, nem csak bulvárokai vannak.
Amikor Mihail Gorbacsov 1991. december 26-án végül lemondott a Szovjetunió elnöki tisztségéről és feloszlottnak nyilvánította a valaha óriási szövetségi államot, az orosz emberek nem ünnepelték hősként. Amit meg kellett tennie, annak mindenki elismerte a szükségességét, de semmi egyéb hasznot nem láthatott Gorbacsov az egészből. Amikor lemondott, az nem is saját ajándéka volt a világnak, hanem egy Borisz Jelcin által kikényszerített lemondás. Ezután nem is tartották másképp számon, mint egy egyszerű politikai vesztest, akinek leáldozott a napja. Ráadásul egykori magas posztja miatt továbbra is fenyegetésnek tekintették sokan.
Mindezt pedig a bukott szovjet vezető nem ismerte fel, és néhány hónappal lemondása után már komoly kritikusként lépett fel a kormánnyal szemben. Szerinte
az új vezetők nem figyeltek eléggé arra, hogy az orosz emberek helyzetén segítsenek a totálisan összeomló gazdaság romjai között. Mint annyi minden mást, ezt rosszkor tette, rossz pozícióból.
Állami nyugdíja amúgy sem ért sokat a vágtató infláció közepette (4000 rubelt kapott ekkor, 40 akkori dollárt), és alapvetően a Gorbacsov Alapítvány jövedelmeiből élt. Csakhogy Jelcin agresszív vizsgálatokat rendelt el az alapítvány körül, pénzeinek egy részét befagyasztotta, és fokozatosan elvágta tőle a forrásokat. Korábban Gorbacsov kapott egy hatalmas, 5000 négyzetméteres irodaépületet az államtól az alapítványának, ezt 1992 szeptemberében elvették tőle és egy mindössze 700 négyzetméteres irodába telepítették. Az irodahelyiség saját forrásból való bérlése szóba sem jöhetett. Mindeközben ugyanis Gorbacsov magánjövedelme folyamatosan értéktelenedett el, 1994-ben 2 (!) dollár egyenértéket érve el.
A Gorbacsov Alapítvány vagyonából még egy jelentős összeg maradt, azonban egy újabb manőver ezt is felégette. A volt szovjet vezető ugyanis 1996-ban elindult Jelcin ellen az orosz elnökválasztáson, s ez elég komolyan megcsappantotta az alapítvány készleteit. Ha nyert volna, ez nem számított volna, de végül mindössze a szavazatok fél százalékát szerezte meg.
A vereség után egy évvel Ted Turner, a CNN alapítója egymillió dollárt adott az alapítványnak, de ez sem volt elég ahhoz, hogy felállítsa a padlóról a szervezetet. Viszont
Gorbacsov akkor már tudta, hogy honnan lehet a legjobban pénzt szerezni: az amerikai kapitalistáktól. 1992 óta járt az Egyesült Államokba előadókörutakra, és ezek minden alkalommal jelentősen javítottak pénzügyi helyzetén.
Így könnyen jött az a döntés is, hogy ha kell, elvállaljon egy ennyire amerikai szerepet. A „fontos ember”, aki a reklámban szerepel, és ezért mindenki a reklámról beszél, és persze a brandról, amely a reklámot csinálta. A Pizza Hut ekkor erőteljesen próbált terjeszkedni globálisan és ehhez nagyon jó dobásnak tűnt az, hogy az orosz piacon bevessék Gorbacsovot. Így készült el az 1998-as reklám, amelyben egy orosz család vitatkozik azon, hogy a szovjet birodalom bukása – amelyet Gorbacsov okozott – jót vagy rosszat hozott-e az életükben. Végül a műfaj szabályainak megfelelően megegyeznek abban, hogy bármi is legyen az igazság, a Pizza Hut oroszországi megjelenése mindenképpen nagyszerű volt. Végső jelenetként a pizzéria – mert persze egy, a lánchoz tartozó gyorsétteremben játszódik a reklám – teljes közönsége ünnepli Gorbacsovot. Maga a volt főtitkár csak „központi biodíszletként” szerepel.
Egyszerű, de ügyes manőver egy amerikai pizzaláncnak és könnyű pénz Gorbacsovnak. Mégis felfedezhetjük benne az 1990-es évek geopolitikájának sok elemét.
A globalizáció betörése – hiszen éppen ezért volt szüksége a Pizza Hutnak a reklámra, hogy új piacokat nyerjen meg. A kapitalizmus végső győzelme – hiszen éppen ezért kellett egy volt szovjet főtitkárnak is behódolnia. És végül a korszak végtelen geopolitikai optimizmusa. Lehet ünnepelni a bukott szovjet vezetést, politikai nézeteket lazán ütköztetni egy egyszerű kereskedelmi reklámban, és persze a klímaösszeomlásra, élelmiszerválságra, minden egyéb kortárs mániánkra való tekintet nélkül ünnepelni egy egyszerű gyorsételt, anélkül, hogy egy hétig szidnák a szerkesztőket a Twitter megmondóemberei. Kis történelmi látlelet és egy geopolitikai békekorszak emléke Gorbacsov reklámszereplése a Pizza Hut TV-szpotjában.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
