Számos elemzőnek feltűnt, hogy a nagyvállalatok milyen hatást gyakoroltak az ír melegházassági népszavazásra, különösen a kaliforniai illetőségű cégek, mint például a Google. Az utóbbi évek érdekes tendenciáinak egyike, hogy a nagyvállalatok, amelyek egykor a baloldal nagy ellenségei voltak, most a legnagyobb támogatóinak számítanak − mutat rá a The Spectator oldalán megjelent írásában Ed West.
A legextrémebb példája ennek a Szilícium-völgy, egy iparág, ami fiatal, dinamikus és társadalomfelfogásában liberális. A legtöbb politikában érdekelt nyugati milliárdos hajlamos arra, hogy liberálisabb legyen, mint a lakosság; akár George Soros számos társadalmi igazságosságot célzó támogatásáról, akár más demokratákat finanszírozó mogulról beszélünk.
Ezzel ellentétben a bangladesi Fazel Abed kivételével úgy tűnik, hogy a muszlim világ milliárdosai konzervatívok. Talán ez is meghúzódhat a Nyugat és a világ többi része között növekvő szakadék kialakulásának okai között.
De miért ennyire érdekeltek a nagyvállalatok a baloldali politikában? Miért létezhet az, hogy „a neoliberalizmus a társadalmi igazságossággal egyenlő”, ahogyan azt az Adam Smith Intézet kollégája Ben Southwood sugallja?
Ed West szerint a megoldás egyik kulcsa, amit gyakran csak konzervatív dilemmaként emlegetnek: a konzervatívok által kedvelt gazdasági liberalizmus hajlamos drasztikus változások előidézésére a társadalomban, kiirtva ezzel mindent, ami a konzervatívoknak kedves. Gyakran ez egészen pozitív, mert a szabad piac ledönti az előítéleteket az emberek kereskedésre való bátorításával és mert a vakbuzgóság nem kifizetődő. De a milliárdos vállalatok politikai aktivitása összességében inkább különbözik ettől és egy újkeletű jelenség.
Az egyik oka ezen vállalatok újabb és fiatalabb verzióra való törekvésének, hogy egy fiatalos, balliberális emberek által uralt környezetben a kisebbségben lévő konzervatív és vallásos hangokat egyszerűen el lehet nyomni és a társadalmi igazságosság politikája válik normává. De a társadalmi igazságosság reklámozása és ezáltal némi PR megszerzése szintén csak egy olcsó módja az vállalkozásnak, ezáltal elterelve a figyelmet a vállalat saját, gyakran könyörtelen üzleti gyakorlatáról: Ne törődjenek az adóügyeinkkel, beszéljünk inkább arról, hogy milyen szörnyű is a rasszizmus!
A „tolerancia” egyszerű, amíg semmibe sem kerül: a legtöbb baloldali figyelmen kívül fogja hagyni, ahogy valójában viselkedsz, amíg képmutatóan foglalkozol a sokszínűséggel és egyenlőséggel; és a haragjukat a kis pékségekre fogják koncentrálni, mivel azok a múltban talán a bérekre és a termelőkkel való bánásmódra fókuszáltak − írja a szerző.
A társadalmi igazságosság nyereséges a nagyvállalatok számára. A legkiemelkedőbb példa erre a tömeges bevándorlás, amelyet a nagyvállalatok általában előnyben részesítenek, és sok konzervatív támogatója is akad ennek gazdasági okokból fakadóan − annak ellenére, hogy a burke-i álláspont szerint valójában ennek semmi értelme, ez pusztán rövidtávú jólét az utókor kárára.
De különösen a szexualitással kapcsolatos kérdésekben ellentétesek a nagyvállalatok és a családok érdekei. A hagyományos családok a gyermekvállalás által kivonják a nőket a munkaerőforrások köréből, és minden ami csökkenti a munkaerő elérhetőségét, káros az üzleti érdekek számára. Egy másik érv lehet, hogy a szoros családban élő emberek sokkal stabilabbak, de a nagyobb megélhetési költségeknek köszönhetően anyagilag is jobban terheltek, ezáltal kevésbé fognak fogyasztani és kölcsönökhöz folyamodni. Korunk nagy kérdése, hogy milyen módon képesek föloldani ezt a dilemmát az üzletpárti konzervatívok − fejezi be írását Ed West.
Szabó György
