Az elmúlt héten megrázó erőszakhullám söpört végig Szírián, veszélyesen kétségbe vonva az Aszad-rendszer bukását követő új kormányzat megbízhatóságát és hatékonyságát. Eközben a hosszú polgárháború és a súlyos nemzetközi szankciók hatására kialakult gazdasági válság is tovább rontja az instabil közel-keleti ország helyzetét.
Kicsit több, mint egy hete érkeztek az első hírek a kíméletlen tömeges atrocitásokról Szíriában, amelyek az ország több mint 14 éven át tartó polgárháborújának a történetében is kiugróan kegyetlen esetek. Jelenleg nem állnak rendelkezésre teljesen pontos adatok, azonban mindössze néhány nap leforgása alatt akár ezernél is több civil eshetett a március 7-én elszabadult erőszak áldozatául.
A vérengzés sajnos jól tükrözi a Szíriában uralkodó felekezeti megosztottság súlyosságát.
Az erőszak ugyanis azt követően robbant ki, hogy a több mint 5 évtizeden át Szíriát uraló, kisebbségi alavita származású Aszad-dinasztia bukását követően, az elhúzódó átmeneti állapotok közepette pattanásig feszült a helyzet a többségi szunnita lakosság és a korábbi rezsimmel összefüggésbe hozott alavita kisebbség között. Az alaviták alatt elsősorban egy etnikai hátterű, iszlám misztikus vallási felekezetet értünk, akik számára a keresztényekhez hasonlóan, érthető módon jól jött az Aszad-rezsim szekuláris, vallási szempontból toleráns politikája, azonban többnyire semmi más közük nem volt az elnyomó vezetéshez.
A tömeges leszámolás “kiváltó oka” egy, az egykori, Aszad-hű alavita katonai vezetők és fegyvereseik által elkövetett rendőrőrs elleni támadás volt. Az incidens kapcsán volt, aki egy esetleges iráni beavatkozást sem tartott kizártnak, a korábbi Aszad-szövetséges Iránnak ugyanis érdeke lehet destabilizálni az új rezsimet. Azonban más források arról számoltak be, hogy a decemberi hatalomátvétel óta tarthatatlan állapotok uralkodtak el az alavita és a szunnita lakosság között, amely során a politikailag kollaboránsnak tekintett alaviták szélsőségesen marginalizálódtak és az ebből fakadó kétségbeesettség és feszültség vezethetett végül a rendőrség megtámadásához.
Mindenesetre az eset elég ürüggyel szolgált ahhoz, hogy szélsőséges szunnita katonai milíciák példátlan, válogatás nélküli bosszú-gyilkolásba kezdjenek az alavita lakosság körében.
Bár a mostani erőszak nem kifejezetten a szintén sokat üldözött és Aszad-pártisággal vádolt szíriai keresztények ellen irányult, a leginkább érintett északnyugati Latakia- és Tartúsz-régiókban, illetve más jelentős alavita lakossággal rendelkező városokban úgy, mint Homsz és Hamá, jelentős számban élnek keresztények, akiknek ráadásul jelentős része alavita származású. Így az egyébként is megtépázott, többnyire több ezer éves ősi gyökerekre visszanyúló szíriai keresztény közösségeket is mélyen érinti a válsághelyzet. Az áldozatok magas száma mellett több ezren kényszerültek elhagyni otthonaikat, többen a szomszédos, szintén instabil Libanonban kerestek menedéket. Az erőszakhullám elől menekülve sokan mindenüket elvesztették.
Egyes nemzetközi szervezetek szerint egyértelmű etnikai tisztogatás történt Szíriában és ha az új vezetés nem hajlandó érdemben fellépni ezzel szemben, félő, hogy a közeljövőben folytatódhat az erőszak.
3/4
— CitizenGO (@CitizenGO) March 12, 2025
The transitional government led by Ahmed al Sharaa has failed to protect Christians. Instead, it has allowed extremists to terrorize them. This is ethnic cleansing happening before our eyes.
This is NOT just another war story. This is a religious purge, and history has shown… pic.twitter.com/mF2rYJEV8V
Az ország élén álló Ahmed al-Sharaa elítélte az önkényes gyilkosságokat és a civilek elleni erőszakot, azonban érdemben csak rendkívül lassan reagált a kialakult helyzetre, amely vagy megkérdőjelezi az új vezetés valós szándékait, vagy kétségbe vonja annak képességét a hatékony kormányzásra. Az egykori radikális szunnita katonai vezető nincs könnyű helyzetben. A tavaly év végi, damaszkuszi hatalomátvételt követően nevet is változtatott és korábbi iszlamista harcos múltja ellenére egy demokratikus, pluralista, jogállamiságon nyugvó Szíriát vízionált, ahol minden kisebbség jogai garantálva vannak, valamint a kollektív bosszútól való tartózkodásra szólított fel, kifejezetten az alavitákra utalva. Ehhez képest a mostani vérengzés ennek pontosan az ellenkezője.
Bár al-Sharaa az elkövetők felelősségre vonását és az eset kivizsgálását ígérte, sokak szerint kérdéses, valóban szembeszáll-e a saját táborába tartozó szunnita fegyveresekkel, akiknek jelentős szerepük lehetett a hatalomra kerülésében. Egy ilyen lépéssel ugyanis a saját, még némileg ingatag pozícióját is veszélybe sodorhatja az erősen megosztott ország élén.
Azonban Szíria az elhúzódó polgárháború és a kemény nemzetközi szankciók következtében rendkívül súlyos gazdasági válsággal néz szembe.
Csak néhány problémát említve: akadozik az energiaellátás, nincs elég készpénz - így vásárlóerő sincs, amely olajozhatná a gazdaságot, az infláció pedig az egekben van. Az országnak óriási szüksége volna a szankciók további enyhítésére, ehhez azonban az új kormányzatnak előbb meg kellene győznie az amerikai és európai vezetőket.
Al-Sharaa azonban nem csak a múltját tekintve ellentmondásos: egyszerre próbál megfelelni a nyugati, Szíriára vonatkozó demokratikus elképzeléseknek, miközben a saját, iszlamista bázisának is próbál kedvezni. Miközben elvitathatatlanul jelentős az új szír vezetés sok éves fegyveres konfliktus lezárásával kecsegtető megállapodása a kurdokkal, továbbá al-Sharaa érdemben fellépett a Captagon drog gyártásával szemben is, amely a korábbi rezsim egyik fő bevételi forrását jelentette, az elmúlt napok vérengzése közel sem segíti csillapítani az új vezetővel szembeni fenntartásokat.
Miután több kiemelt európai és nemzetközi tisztségviselő is volt már látogatóban az ideiglenes elnöknél, enyhítve ezzel az ország nemzetközi elszigetelődését, a legitimációjáért küzdő vezető megítélése számára is rendkívül hátrányosak az alavitákkal szembeni atrocitások.
Az Egyesült Államokban a republikánus döntéshozók számára a kisebbségek, köztük a keresztények védelme kiemelten fontos. Miközben al-Sharaa ideiglenes alkotmánnyal próbálja jogilag rendezni a státuszát az ország élén, kulcsfontosságú, hogy a gyakorlatban hogyan tudja érvényesíteni az általa hirdetett jogállami követelményeket.
A szankciók feloldása azonban nem csak az új rezsim túlélése szempontjából létkérdés. Egy mielőbbi gazdasági fellélegzés hiányában a kilátástalansággal és elégedetlenséggel szembesülő, túl régóta konfliktus sújtotta országot még mindig erősen fenyegeti a destabilitás és a további káosz, amely az egész régió számára gócpont lehet, továbbá újabb menekültválságot okozhat és tovább élezheti a törésvonalakat és akár egy még elnyomóbb szíriai vezetést is eredményezhet.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
