Az olasz választás tanulságairól írt véleménycikket az American Conservative szerzője, Bradley Devlin.
Cikkében Devlin azzal indít: azt szokták manapság mondani, hogy ha nők vezetnék a világot, nem lennének háborúk, nem lenne szegénység és éhség. Ez azonban, úgy tűnik, nem vonatkozik Giorgia Melonira, akit úton-útfélen csak fasisztáznak.
Meloni valószínűleg az új olasz miniszterelnök lesz, és az első nő ebben a székben. Kérdés, hogy hogyan tudja majd a populista üzeneteit valódi cselekvéssé átformálni az olasz politika és bürokrácia machinációin keresztül. A szerző emlékeztet:
Meloni négy éve még csak 4,4 százalékot szerzett, s az elmúlt évek ügyes és józan politizálásának köszönheti, hogy a választási győzelemig jutott.
Időközben a ciklus során először nagyon népszerű tudott lenni Giuseppe Conte kormánya, de aztán a belső hatalmi harcok felemésztették a kabinetet. Conte lemondott, ugyanakkor a kormányzásban részt vevő Salvini sem tudott profitálni ebből, végül Mario Draghi lett az újabb miniszterelnök. Akit Salvini és minden nagy párt szintén tovább támogatott - kivéve Meloniékat. És vezetett az Olasz Testvérek győzelméhez.
Giorgia Meloni a hagyományos értékek, köztük a család védelmére, és a progresszív politika ellenzésére alapozta üzeneteit, miközben hangos ellenzéke volt Draghi egységkormányának is.
Meloni kritikusa az EU-nak, de nem akar kilépni sem a szövetségből, sem az eurózónából. Ugyanakkor azokhoz szól, akik alternatívát akarnak a hatalmi rendszer gépezete, a mainstream politika mellett.
"Az üzenet egyszerű: erős családok, erős ország, és semmi őrültség" - írja az American Conservative szerzője.
A kérdés szerinte az, hogy Meloni tud-e az üzenetei mentén kormányozni? Felszólal a woke ideológia őrültségei ellen, de nem akarja gyengíteni Brüsszellel való kapcsolatait. Meloni emellett Washingtonnal is jóban akar lenni: erősítené a NATO-t és Ukrajna stabil szövetségeseként szólal fel.
Az American Conservative szerzője szerint érdemes azért szkepszissel várni Meloni kormányzását: reformjai könnyen elakadhatnak az olasz bürokráciában, vagy épp saját szövetségesei ellenkezésén. S a szerző szerint az is kérdés, hogy Meloni mire jut majd azokkal a nemzetközi erőkkel, amelyek egyébként pontosan azt az életmódot és értékeket támadják, amiket ő védelmezne.
Szemlézte: RG
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
