A 2016-os Brexit-szavazást követően mindenki azt gondolta és mondta, majd azoknak fog az egész leginkább ártani, akik az EU-ból való kiválásra szavaztak – az északi és a midlandi ipari munkásoknak. Vajon ezek az emberek nem látták, hogy a Brexitre leadott szavazat közvetve, de csak úgy önmagában még további 500 ezer munkahely – a Nissan részleges kivonulásának köszönhetően – elvesztéséhez fog vezetni? Lehet, hogy nem látták, és előzetesen nem érezték, azonban így több mint négy év távlatból vizsgálva az akkori és a jelenlegi brit helyzetet, már nem is olyan elkeserítő az egész szcenárió, mint az elsőre tűnne.
Statisztikák azt mutatják, hogy a népszavazás óta a foglalkoztatás Nagy-Britannia-szerte egymillióval nőtt, és továbbra is folyamatos növekedésben van.
Az Egyesült Királyságban 1974 óta most tapasztalható a munkanélküliség legalacsonyabb szintje – különösen jellemző ez Walesre. A jóléti reformokkal az országban sikerült elérni, hogy egyre több és több ember álljon munkába, s ezzel párhuzamosan növekednek a bérek is, arról nem is beszélve, hogy a jövedelmi skála alsó szintjén elhelyezkedő jövedelmek az átlagnál gyorsabb ütemű növekedést mutatnak, mely arra enged következtetni, hogy a jövedelmi különbségek is gyorsabb ütemben csökkenni fognak; továbbá ez magyarázatot ad arra is, hogy Jeremy Corbyn miért nem tudta bebiztosítani azon álláspontját, mely szerint „a kizsákmányolt Nagy–Britannia a gazdagok és szegények közt egyre csak kiszélesedő lyukban senyved”.
A Brexit kapcsán EU-s tagokként talán az egyik legégetőbb kérdés az lehetett, hogy vajon az ország területén élő, brit állampolgársággal nem rendelkező munkavállalókkal és tanulókkal mi lesz. Őket majd kitoloncolják? A számok korántsem ezt mutatják: az ONS statisztikái alapján az látszik, hogy az elmúlt 12 hónapban az itt dolgozó nem brit, de EU-s állampolgársággal rendelkező egyének száma 36 ezerrel nőtt, így jelenleg eléri a 2,31 millió főt. Az egyetemista közösség száma sem csökkent, sőt. Több spanyol, olasz és francia hallgató tanul most az Egyesült Királyságban, mint a Brexit-népszavazás előtt.
Az egész helyzetben kicsit ironikusan hat azonban, hogy mindenki azt várta, hogy a Brexit majd visszaesést, ezen felül pedig fájdalmat okoz Nagy-Britanniának, és most, hogy egyáltalán nem ez történt, mondhatni bátortalanul hoznak nyilvánosságra szélesebb körökben adatokat és statisztikákat. Az Irish Times közlései alapján az ország azonban virágzik, még a Brexit ellenére is. Egyre gyorsabban teremnek a munkahelyek, tavaly több magántőke-ügylet történt itt, mit bármely más európai országban, nem utolsó sorban pedig az angol nyelv a Brexit ellenére továbbra is az EU legszélesebb körben beszélt nyelve – közölte a Forbes.
Nagy-Britannia jelenleg két valóságban él, vagy sokkal inkább két „valóságot” kényszerül elfogadni: az egyik az, melyben a Brexit ellenére virágzik, a másik pedig az, amit azok „kényszerítenek” rá, akik máig nem képesek megérteni a valóságot, és azt hiszik, az országban jelenleg recesszió van, és még egy ideig be is lesz ragadva az alacsony bérek és a recesszió okozta csapdába.
Persze a közeljövő is tartogat még kihívásokat, jövőre ugyanis az ország teljesen felszabadul az Unió szabályai alól; azonban azt lehet mondani, hogy annak ellenére, hogy 2008 óta Nagy–Britannia az elmúlt időszakok leghosszabb bércsökkentését is „elszenvedte”, az elmúlt két évben azonban kiemelkedő dinamikával kezdte meg kilábalását a gazdasági dekonjunktúrából. A leírtak fényében már egyértelmű, hogy a legutóbbi általános választás lényegében egy utasítás volt a kormány felé, hogy vigyék véghez a Brexitet; emellett azonban megmutatta azt is, hogy az emberek hajlamosabbak lesznek „megjutalmazni” egy olyan adminisztrációt és rendszert, ami a jövedelmeket fel, az adókat pedig lefelé képes elmozdítani.
Szemlézte: Markó Alíz Izabella
