„Számos különböző forgatókönyv vezethet Donald Trump újraválasztásához, de a jelenlegi elnök legnagyobb esélye arra, hogy elkerülje ellenfelei kárörvendését, a tipikus nacionalista politizálás valamiféle megreformálásában rejlik: Trumpnak a különféle nacionalista politikáktól teljes mértékben az amerikai nacionalizmus és az amerikai nacionalista jellegű szakpolitikák támogatása felé kell fordulnia” – írja Tom Piatak a Chronicles hasábjain.
Mielőtt a koronavírus okozta világjárvány betört az Egyesült Államokba, úgy tűnt, Donald Trump jó úton halad az esetleges újraválasztás irányába: elnöki ciklusa alatt, habár csekély, de valódi és kézzel fogható eredményeket tett le az asztalra. Ami Trump Közel-Kelet politikáját illeti, fontos előrelépéseket tett azon irányba, hogy végre ténylegesen is megtörténjen a csapatkivonás Afganisztánból és Szíriából, nem utolsó sorban pedig elkerülte azt, hogy országa belesodródjon egy újabb háborúba a térséggel – vagy annak bármely államával.
Az amerikai–kínai kereskedelmi háborút illetően elmondható, hogy az elnök jelentős vámokat vetett ki a kommunista Kínából érkező importra, ezzel is távolodva a távol-keleti államtól. Párhuzamosan pedig javította az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatait Kanadával és Mexikóval azáltal, hogy a vámügyi fenyegetéseket felhasználva bebiztosította a két ország és az USA között létező kereskedelmi engedményeket.
Trump pontot tett a Mexikó területérőről érkező illegális migrációs hullámok folyamatos növekedésének végére. „Arra kezdte használni szabályozási hatásköreit, hogy megfékezze az illegális bevándorlást – ahelyett, hogy növelné annak volumenét – azáltal, hogy az amerikai–mexikói határ egy jelentős részén egy fal felhúzását finanszírozta.”
A – főleg konzervatív – szavazók is jobban érezhetik magukat most, mint Trump hivatalba lépésekor, az elnök négyéves ciklusa alatt elérte ugyanis, hogy az egyre szűkülő és szigorodó munkaerőpiacon a bérek jobban emelkednek az alacsonyabb jövedelmi szinten élőknél, mint a felsőbb csoportokban.
Mindebből jogosan vonható le az a következtetés, hogy Trump igenis jó úton haladt egy újraválasztás felé, de aztán jött 2020 januárja, majd márciusa, amikor is a koronavírus szignifikánsan terjedni kezdett, majd betört az Amerikai Egyesült Államokba. „Minden megváltozott a vírus által, mely amellett, hogy nem csekélyszámú amerikai életet követelt és milliókat rémületben tartott, megközelítőleg 30 millió amerikai állampolgárt is munkanélküliségbe taszított.” A koronavírus egy időre megszakította az élet megszokott menetét, összeomlasztotta országok gazdaságát és megállította a gazdasági növekedést. „Donald Trump ebben a helyzetben nem fog tudni felállni a pódiumra a vitákon, és így nem lesz lehetősége megkérdezni az amerikaiaktól azt, hogy jobban vannak-e most, mint négy éve voltak.” Ezek fényében még inkább szüksége van azon intézkedések megerősítésére, amik az amerikai nacionalizmusnak kedveznek.
El kell távolodni Kínától. Ezt Trump már korábban is látta és hangsúlyozta, most a koronavírus viszont még inkább rávilágított arra, hogy milyen szinten függ is az Egyesült Államok jóléte a Kínai Népköztársaságtól. Amellett, hogy a vírus is Kínából szabadult a világra – függetlenül attól, hogy egy piacon vagy egy biológiai laboratóriumban tűnt is fel először –, az USA orvosi és egészségügyi berendezéseinek nagy része is innen érkezik. Trump szkeptikusként már huzamosabb ideje ellenezte a gyártási munka Kínába történő kiszervezését, jelenleg pedig az a feladat áll előtte, hogy valahogyan megértesse az amerikai vállalatokkal, hogy a termelést haza kell vinniük. A vámok és tarifák elkerülésének egyetlen módja ugyanis az, hogy mindent teljesen Amerikában építsenek fel.
A kereskedelem és a helyi gyártás kérdésének megoldása mellett fontos szerepet kaphat a migráció kérdésköre. Az elnök már bejelentett egy ideiglenes bevándorlási moratóriumot – tekintettel a koronavírus okozta munkahelyveszteségekre, ez azonban túl enyhének bizonyult. Eljött az idő azonban egy szigorúbb moratóriumra, azt ugyanis semelyik munkáját elvesztett amerikai sem nézné jó szemmel, ha a tömeges munkanélküliség idején különféle vízumprogramokkal érkező vendégmunkásokkal töltődnének fel a munkahelyek.
Végül,de nem utolsó sorban: a Közel-Kelet. Trump megragadhatja az olajárháború kínálta alkalmat és végleg kiszállhat a Közel-Keletről, ezzel párhuzamosan pedig végre tényleg hazahozhatja az amerikai katonákat Afganisztánból.
Persze mindez nem elég egy világjárvány vagy egy kialakuló állami depresszió leküzdéséhez, „de megpróbálni megnyerni az újraválasztást egy olyan platformon, melyet Mitt Romney és Jeb Bush is átfoghatott, szinte biztosan garantálni fogja, hogy Trump majd azt kívánja, bárcsak soha ne ment volna le azon a mozgólépcsőn még 2015. júniusában”.
Szemlézte: Markó Alíz Izabella
