Május 23-án ötödik alkalommal ült tárgyalóasztalhoz Abbász Aragcsi, Irán külügyminisztere és Steve Witkoff az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottja, hogy megvitassák Teherán nukleáris programját. Miközben az iráni urániumkészletek növekedése fokozza a nemzetközi aggodalmakat, Irán kitart amellett, hogy céljai békések és kizárólag belföldi érdekeket szolgálnak.
A Rómában tartott találkozó ugyan némi előrelépést hozott, ám döntő áttörést nem sikerült elérni. A tárgyalások középpontjában továbbra is az iráni urániumdúsítás kérdése állt, amelyben a felek álláspontjai élesen eltérnek: míg Irán ragaszkodik ahhoz, hogy joga van a békés célú urániumdúsításhoz, addig az Egyesült Államok ezt a tevékenységet a nukleáris fegyverkezés előszobájának tekinti, és teljes leállítását követeli.
Teherán jelenleg már akár 60%-os tisztaságú uránt is képes előállítani – ez technikailag csupán egyetlen lépésre van a nukleáris fegyverekhez szükséges, 90%-os dúsítási szinttől.
Bár Irán gyakran az atomsorompó-egyezmény (NPT) IV. cikkelyére hivatkozik, amely a békés célú nukleáris tevékenységet garantálja, e jog kizárólag akkor érvényesíthető, ha összhangban áll a szerződés I. és II. cikkelyével, amelyek szigorúan tiltják nukleáris fegyverek előállítását vagy megszerzését. A Nemzetközi Atomenergia- ügynökség (NAÜ) régóta aggályosnak tartja az iráni dúsítás mértékét, különösen annak fényében, hogy a program átláthatósága továbbra is korlátozott.
Forrás: ISW Press
Az iráni nukleáris infrastruktúra országos méretű, számos létesítménnyel, több uránbányával és kutatóreaktorral rendelkezik, amelyekkel Teherán képes az urándúsítás jelentős bővítésére. Ez a komplex rendszer az egyik oka annak, hogy a nemzetközi közösség aggodalommal figyeli a fejleményeket, mivel egy ilyen kiterjedt infrastruktúra gyorsan alakítható át katonai célokra is.
☢️ Iran's nuclear infrastructure spans multiple sites across the country, including six nuclear facilities, three uranium mines, and research reactors near Tehran ⤵️ pic.twitter.com/FFRoH7N6v3
— Anadolu English (@anadoluagency) May 21, 2025
A tárgyalást megelőző napokban, Irán legfelsőbb vezetője, Ali Hámenei az amerikai követeléseket „túlzónak és dühítőnek” nevezte, előrevetítve ezzel, hogy a két ország közötti megállapodás még várat magára. Marco Rubio amerikai külügyminiszter május 20-i szenátusi meghallgatásán szintén határozott álláspontot képviselt: kijelentette, hogy az Egyesült Államok határozottan ellenzi Irán bármiféle hazai urándúsítási tevékenységét, mivel technológiailag könnyen át lehet térni a békés célúnak mondott dúsításról fegyverminőségű urán előállítására.
Az amerikai külügyminiszter szerint Teherán valójában elrettentő eszközként akarja használni erőforrásait, ami tovább nehezíti az érdemi egyezség elérését.
A helyzetet tovább bonyolítják a régióban fokozódó feszültségek. Izrael többször is nyomatékosan jelezte, hogy nem zárja ki a katonai beavatkozást, és készen áll arra, hogy célzott csapásokat mérjen Irán nukleáris létesítményeire, ha úgy látja, hogy a diplomáciai erőfeszítések nem vezetnek eredményre. Irán erre válaszul figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy az izraeli támadást amerikai beavatkozásnak tekinti, és ennek megfelelő válaszlépéseket helyezett kilátásba.
A diplomáciai adok-kapok mellett Irán belpolitikai szinten is súlyos nehézségekkel küzd. Az ország gazdasági helyzete folyamatosan romlik, amit elsősorban a nemzetközi szankciók és a strukturális gazdasági problémák együttes hatása idézett elő. A hivatalos éves infláció 2018 óta tartósan 30% felett van, ami drámaian aláásta a lakosság vásárlóerejét, különösen a városi középosztályét, amely az elmúlt évtizedekben Irán társadalmi stabilitásának egyik alappillére volt. A nemzeti valuta, a rial, a szabadpiacon 12 hónap alatt mintegy 62%-kal értékelődött le, 2024 január eleji 520 000 IRR/USD árfolyamról 2025 januárjára 845 000 IRR/USD-re.
A gazdasági nehézségek nemcsak humanitárius, hanem politikai instabilitást is okozhatnak, ami közvetetten befolyásolhatja a nukleáris tárgyalások mozgásterét és a rezsim külpolitikai döntéseit is.
Az amerikai–iráni nukleáris tárgyalások kimenetele tehát messze túlmutat a két ország viharos kapcsolatán: alapvetően befolyásolja a Közel-Kelet biztonsági helyzetét, a globális energiabiztonságot és a nemzetközi fegyverzetellenőrzési rendszerek jövőjét is. Egy sikeres megállapodás enyhítheti a régió feszültségeit, lassíthatja a fegyverkezési versenyt, és erősítheti a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására irányuló nemzetközi együttműködést. Ezzel szemben, ha meghiúsul a megállapodás vagy elhúzódnak a tárgyalások, az tovább mélyítheti a bizalmatlanságot Irán és az Egyesült Államok között, ösztönözheti Izrael katonai beavatkozását, illetve Irán mindeközben tovább fejlesztheti nukleáris erőforrásait.
Szemlézte: Dobos Boglárka
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
