Sokan gazdasági „szaktudásukat” internetes mémekre és objektívnak tűnő, de valójában torzított, manipulatívan szerkesztett írásokra alapozzák. Gyakran hallani olyan hangokat: csupán egy erős kezű kormányra van szükség, hogy egy ország dolgai újra rendbe jöjjenek. Mindenki „tudja”, hogy a New Deal vetett véget az 1929-ben kezdődő gazdasági világválságnak, vagy hogy kormányrendeletek és törvények vezettek a gyermekmunka felszámolásához.
De mennyire jogosak ezek az állítások? Corey Iacono öt ilyen gazdasági mítoszt elemez a The Freeman november 5-én megjelent cikkében.
1. mítosz: A gazdasági növekedés és a „trickle-down” gazdasági elmélet nem segít a szegényeken
A „trickle-down economics”, magyarul „leszivárgó gazdaság”, egy elmélet, mely szerint a nyereségadó csökkentése, főleg cégek, vállalkozók és befektetők számára, pozitívan hat a a gazdasági termelésre. Az elmélet szerint ilyen rendelkezések gazdasági növekedéshez és vagyon gyarapodáshoz vezetnek az egész társadalom számára, és nem csak az alacsonyabb adót fizetőknek kedveznek. Art Kraay és David Dollar, a Világbank munkatársainak egy 2001-es kutatása szerint amikor az átlag jövedelem növekszik, a társadalom legszegényebb ötödében is arányos jövedelem növekedés figyelhető meg. 2013-ban, több mint egy évszázaddal később ismét megvizsgálták a növekedés és szegénység közötti összefüggéseket. 118 ország négy évtizednyi adatát felhasználva azonos eredményre jutottak. Kutatásukból arra következtetnek, hogy növekedést elősegítő rendelkezések átlagosan egyenlő jövedelem növekedést eredményeznek a társadalom különböző rétegeiben. A történelemben alig fellelhető olyan eset, amikor a gazdasági növekedés kizárólag egy társadalmi csoport jövedelmét növelte volna jelentősen. Ez azt jelenti, hogy valójában a szegénység leküzdésében a gazdasági növekedés jelenthet tartós megoldást. Így olyan rendelkezések, mint az államapparátus csökkentése vagy nemzetközi kereskedelmet akadályozó tényezők lebontása, kulcsfontosságúak lehetnek a szegénység visszaszorításában − írja Corey Iacono.
2. mítosz: A szabadkereskedelem nem vezet jobb gazdasági eredményekhez a valóságban
Paul Krugman korábban így fogalmazott: „Ha lenne közgazdász hitvallás, biztos, hogy tartalmazná a komparatív előny megértését és a szabadkereskedelem pártolását”. Kritikusai ellenben a vámtarifa sikere mellett érvelnek, és csak a képzeletben, tökéletes verseny mellett gondolják megvalósíthatónak a szabadkereskedelemet. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések érthetetlenek, hiszen a szabadkereskedelem pártolói nem feltételezik a tökéletes verseny létezését, csupán felismerik, hogyha egy ország olcsóbban tud előállítani bizonyos termékeket, mint egy másik, az kölcsönös előnyt biztosíthat a felek számára (=komparatív előny elve).
Sok közgazdász vizsgálta már, hogy szabadabb kereskedelem nagyobb növekedéshez vezet-e. Ezen elemzések eredményei mindig igazolták, hogy a kereskedelmi liberalizáció hosszú távon a gazdasági teljesítmény növekedéséhez vezet. Egy kutatás 141 kereskedelmi liberalizációs folyamatot vizsgált meg és hasonlította össze az országok gazdasági teljesítményét a folyamatok előtt és után (zavaró tényezők ellenőrzése mellett). Liberalizáció után az egy főre jutó gazdasági növekedés átlagosan 1,5 százalékkal, a befektetési ráta pedig 1,5-2 százalékponttal volt magasabb. Egy későbbi kutatás tovább elemezte a kérdést az 1990 előtti és utáni folyamatok áttekintésével. Az országokat egy kísérleti csoportra (liberalizáló országok) és egy kontroll csoportra (nem liberalizáló országok) osztották. Az eredmények bizonyítják, hogy a beáramló tőke és közbenső termékek vámtarifájának csökkentése évi 1%-kal növelte a gazdaság teljesítményét a liberalizáló országokban. Bár előfordulhatnak helyzetek, amikor nem kívánatos a szabadabb kereskedelem, de nem ezen szituációk jelentik a normát. Ennek következményeképpen Corey Iacono szerint kijelenthetjük, a szabadkereskedelmi irányelveknek kell maradniuk a bevett gyakorlatnak.
3. mítosz: A kormány/állam szüntette meg a gyermekmunkát, míg a szabad piacon még mindig létezne
Sokan gondolják, hogy a gyermekmunka megszüntetése állami rendelkezéseknek köszönhetőek, és ezen intézkedések nélkül a piacgazdaságban még mindig elterjedt szokás lenne gyermekeket dolgoztatni. A The Economic History Association (EHA) viszont bebizonyította, másként zajlottak le a folyamatok. A legtöbb gazdasági történész arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekmunka 1880-1940 közti visszaszorítása és szinte megszüntetése nem elsősorban a jogi előírásoknak köszönhető. Sokkal inkább az iparosítás és a gazdasági növekedés vezettek ehhez az eredményhez, amelyek a családok jövedelmének növekedését eredményezték. Ennek következményeképpen a családok nem voltak rászorulva, hogy gyermekeiket dolgoztassák. Ellenben nincs bizonyíték, hogy a gyermekmunka betiltása hasonlóan hatásos eredményekkel járt volna. Sőt, India esetében a tiltás negatív következményeket, mint például a családok életszínvonalának csökkenését eredményezte − írja a The Freeman szerzője.
4. mítosz: Svédország és Dánia példája bizonyítja, hogy magas adók nem ártanak a gazdasági növekedésnek
Kijelenteni, hogy magas adók nem ártanak a gazdasági növekedésnek, csak mert néhány országban nem nyíltan láthatóak az azonnali hatások − az olyan, olyan mint kijelenteni, hogy a dohányzás nem káros az egészségre, mert sok fiatal dohányosnak nincsen egészségügyi problémája. Sok tényező befolyásolja a gazdasági növekedést, így ahhoz, hogy kimutatható legyen az, hogy a különböző adók miként hatnak a növekedésre, nagy nemzeti és nemzetközi adatmennyiséget kell felhasználni, valamint szükséges ellenőrizni az egyéb beható tényezőket. Az Európai Központi Bank kutatása szerint, amely 26 ország 1965-2007 közötti éves adatait vette figyelembe, az adóemelések hatása a valós egy főre jutó GDP állandó csökkenését eredményezi. Az összadókulcs (adók összértéke/GDP) 1%-os GDP-nek megfelelő emelése hosszú távon a valós egy főre jutó GDP 0,5% és 1% közötti csökkenéséhez vezet. Sok más kutatás is hasonló eredményre jutott. Továbbá egy tanulmány, amely a dán adórendszer makrogazdasági következményeit elemezte, kimutatta, hogy a dán adópolitika hatékonyságvesztéshez vezet, amely 12%-os összjövedelem csökkenésnek felel meg. Egy Christina és David Romer által végzett kutatás szerint a kormányok gyakran növelik az adóterheket gazdasági növekedés idején és csökkentik őket zsugorodás esetén. Ez problémát okozhat az adópolitika gazdasági hatásainak tanulmányozásában. A Romer-kutatás ez okból csak gazdasági növekedéstől független adóváltozásokat vett figyelembe, amely így kimutatja, az adóemelés komoly visszatartó ereje a gazdaságnak. Az eredmények jelentősek és sokkal nagyobb negatív hatásokat mutatnak, mint a korábbi, szélesebb adatokat használó kutatások. Eredményeik szerint az összadókulcs 1%-os GDP-nek megfelelő emelése, 3%-os GDP csökkenéshez vezet. Összességében kijelenthető, hogy a magas adókulccsal rendelkező országok lassabban növekednek, mint más alacsony adókulccsal rendelkező országok, azonos körülmények között.
5. mítosz: A kapitalizmus nem felsőbbrendű gazdaságilag a szocializmusnál
Rengeteg kutatás foglalkozott a szocialista gazdaságok szabadpiaci modellre való áttérésével (gazdasági liberalizájójával) és annak gazdasági hatásaival. Például egy a Bocconi Egyetem által végzett kutatás szerint, amely 140 ország 1960-2000 közötti adatait vizsgálta (más releváns változók ellenőrzése mellett), gazdasági liberalizáció minden téren javuláshoz vezet. Jobb strukturális és makrogazdasági intézkedéseket eredményez, amiket jobb gazdasági teljesítmény követ. Egy későbbi Journal of Economic Survey által készített tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a liberalizáció serkentő hatással van a gazdasági növekedésre. Konkrét példaként Kínát említik. Kína kapcsán az Oxfordi Egyetem gazdasági részlege megállapította, hogy Kína gazdasági növekedése, amely az ország szegénységének visszaszorításához vezetett, a gazdasági liberalizáció, a gyors privatizáció és az ágazati változások összességére vezethető vissza. Az ország egy főre jutó GDP-je így 4.1 %-kal gyorsabban nőtt, mint alapesetben tette volna. Egy negyven gazdasági liberalizációval és növekedéssel kapcsolatos kutatást áttekintő vizsgálat megállapította, hogy jobb gazdasági mutatók erősen kapcsolódnak szabadabb piacokhoz. Továbbá tanulmányok kimutatták, hogy nagyobb gazdasági szabadság nagyobb gazdasági növekedéssel jár, amely nem csupán véletlen korreláció. Hasonló kutatások megállapították, hogy egyes országok akár 45 %-kal is növelhetik nemzeti erőforrásaik hasznosságát, amennyiben áttérnek a piacgazdaságra. Emellett bizonyított tény, hogy a magánszféra sokkal hatékonyabban működik mint a közszféra.
Konklúzió
Sokan azt gondolják a kormány a forrása és alkotója a jobb gazdasági és szociális eredményeknek, de valójában gyakran éppen ezekre van negatív hatással. Problémákat nem lehet csupán egy tollvonással vagy kormányrendelettel megoldani, sőt gyakran ezen intézkedések súlyosbítják a megoldani kívánt problémát. Az említett pontok tükrében láthatjuk, hogy sok általános vélekedés a valóságban nem állja meg a helyét. „A kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy adók negatív hatással vannak a gazdaságra, a növekedés a szegényeknek is kedvez, illetve, hogy szabadabb kereskedelem jobb gazdasági eredményekhez vezet” − zárja elemzését Corey Iacono a The Freeman-ben.
Berényi Benjamin
