Az Amerikai Egyesült Államok a történelem során a nemzetközi kapcsolatok megkerülhetetlen tényezőjévé nőtte ki magát. Az ország biztonságpolitikai stratégiájának köszönhetően szövetségeseinek köre jelentős méreteket öltött. A kritikusok szerint azonban a partnerségek gyűrűjébe burkolózott ország viselkedése paktummániává nőtte ki magát, mely jelen szövevényes világban egyre inkább árt, mint használ. A Foreign Policy írását szemlézzük.
Ahogyan a múltbéli vezetés, úgy a Biden-kormányzat sem tétlenkedik, ha szövetséges országok gyűjtéséről van szó. Stratégiájuk alapján ez a legjobb módszer ellenfeleik visszaszorítására. Az USA lendületét sem az orosz-ukrán háború, sem a Kínával zajló hatalmi harc nem vetette vissza. Az ország továbbra is szorgalmazza a NATO nyílt végű bővítését. Stratégiai érdeke fűződik ahhoz, hogy erősítse a NATO-t és növelje a szövetség tagjainak számát. Célja ezzel az atlanti szövetség erőforrásainak növelése és a kollektív védelem hatékonyabbá tétele, így aktívan támogatja Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, valamint feltett szándéka Ukrajnát (és esetleg másokat is) felvenni a szövetségbe.
Az Amerikai Egyesült Államok Indiával, Japánnal és Ausztráliával is megerősítette kapcsolatait, mely szövetség biztonságpolitikai stabilitást hozott mind a négy országnak. Az AUKUS-megállapodás megszilárdításával pedig erősebbé váltak a stratégiai kapcsolatok (és a biztonsági együttműködés) az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság között. Japán az USA közreműködésével rendbe hozta Dél-Koreával fennálló kényes kapcsolatait. Sikerként könyvelhető el az is, hogy az Európai Unióban egyre kevésbé jellemzőek a kínai befektetések, illetve az európai-ázsiai közvélemény is sokkal óvatosabbá vált Kína globális szerepével szemben. Joe Biden elnök külügyminiszterével Antony Blinkennel közösen jelentős időt és politikai tőkét fordított Szaúd-Arábia és Izrael kapcsolatainak normalizálására, valamely jövőbeni szívesség ellenében. Megrendezésre került továbbá két demokrácia-csúcstalálkozó is, amelyeken Biden és Blinken igyekezett felsorakoztatni a világ demokráciáit, és megfordítani az elmúlt 17 évben egyre növekvő tekintélyelvű áradatot. Az elnök számára kiemelten fontos a demokratikus értékek védelme, így maga is gyakran felhívja a figyelmet közösségi média posztjaiban is ezekre.
We must all defend democracy at the ballot box. pic.twitter.com/9CtpnmsaV9
— Joe Biden (@JoeBiden) October 2, 2023
Nem titok, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyre mániákusabbá váló kapcsolatépítésének fő mozgatórugója a világrendben elfoglalt pozíciójának megrendülése.
Kína felemelkedése, és az orosz-ukrán háború jelentős hatalmi átrendeződést idéznek elő, mely igencsak komoly aggályokat kelt a nagyhatalomban. Az, hogy egyre több ország áll ki Oroszország mellett vagy csatlakozik a semlegesek közé, jelentős hátrányokat okozott az USA-nak. Ezek az országok törekednek arra, hogy kihasználják mind a nyugat, mind Oroszország és Kína nyújtotta lehetőségeket. Peking és Moszkva pedig nagy erőkkel igyekszik az el nem kötelezett, semleges országoknak hízelegni azért, hogy kétségeket ébresszenek az Oroszországot sújtó szankciók hatásaival kapcsolatban, és kihasználják a korábbi gyarmati hatalmakkal szembeni ellenérzéseket.
Az USA az olyan országok nagyrészével már szövetséget kötött, amelyekkel kölcsönösen hozzá tudnak járulni egymás építéséhez, vagy egy közösen kitűzött cél eléréséhez, így jelenleg több olyan országra koncentrálódik a figyelme, amelyek helyzetükből adódóan nem képesek egy partnerség fenntartására. Ezekkel a gyenge és sebezhető államokkal hosszú távon nem célravezető terveznie. Megállapodásaik kifizetődőnek sem nevezhetőek, hiszen annak érdekében, hogy ezek az egyezségek működőképesek legyenek, az USA-nak jelentős terheket kell viselnie, így
Washington sok friss kapcsolata a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szövetségnek, a koncepció sokkal inkább egy protektorátusnak felel meg.
Az új partnerek túlbuzgó keresésével kapcsolatban a legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy az USA egyre távolabb kerül hőn áhított céljától, a globális hegemónná válástól. Habár Washington globálisan gondolkodik, félelmei sokszor elvakítják. Szövetségesei többsége helyi szinten cselekszik, saját problémáik megoldására igyekszenek felhasználni a kapcsolatot. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz az Amerikai Egyesült Államoknak előre lépnie egyet úgy, hogy közben ne kettőt lépjen hátra.
Folytatjuk.
Szemlézte: Udvari Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
