Nagy visszhangot váltott ki a világban a múlt héten kirobbant offshore-botrány, melyben több mint 50 ország közel 140 politikusa érintett közvetlenül vagy közvetve, többek között Vlagyimir Putyin orosz és Sigmundur David Gunnlaugsson izlandi vezető. Amerikai magánszemélyek és vállalatok nevei még nem szerepelnek a kiszivárgott adatok között, azonban Panama már nem tartozik az amerikaiak kedvenc adóparadicsomai közé − írja Danny Vinik a Politicón megjelent cikkében. Mi Amerika helye és szerepe a mostani világbotrányban?
„Kiterjedtsége ellenére a botrány alig ért el amerikai magánszemélyeket és vállalatokat. Nem voltak az izlandihoz hasonló utcai tüntetések, ahol az államfő távozását követelték” − olvasható a cikk bevezetőjében. Az USA vezető politikusainak nem kellett Putyinhoz hasonlóan tagadniuk az adócsalásra vonatkozó vádakat.
„Hogyan úszták meg az amerikaiak minden idők legnagyobb pénzügyi adatkiszivárgását?” − teszi fel a kérdést a szerző. Nem azért, mert a gazdagok nem nyitnak offshore bankszámlákat: igenis nyitnak, oszlatja el a kétségeket Vinik. Egyes elemzők szerint a Mossack Fonseca mögött rejtették el számláikat. Azonban van más válasz is, ami a globális pénzügypolitikában való változásban keresendő, állítják adószakértők.
Az elemzés rávilágít, hogy az adócsalás sokkal nagyobb problémát jelent a fejlődő országokban, ahol az adófizetés nem tekinthető bevett normának, és az ennek kiküszöbölésére hozott jogszabályok hatástalannak bizonyultak. Az amerikai adófizetést elkerülni kívánók többnyire Bermudát vagy a Kajmán-szigeteket, illetőleg Szingapúrt választják. „Nem pihentetik a pénzüket Panamában.”
A cikkben idézett Edward Kleinbard, a Dél-Kaliforniai Egyetem jogászprofesszora, úgy véli, „mindenben van egyfajta nemzeti ízlés, és úgy vélem, Panama a nem kedvelt országok közé tartozik az amerikai tanácsadók körében”, mert viszonylag kívül áll a világban elfogadott normákhoz képest.
Szakértőkre támaszkodva a szerző úgy véli, ha a Panama-iratok a nyolcvanas években kerülnek elő, a botrány valószínűleg több amerikait érintett volna, mivel akkoriban az ország kedvelt célpont volt a laza jogi szabályozások és kedvező árfolyamok miatt. Azonban a George H. W. Bush amerikai elnöksége alatt 1989-ben megszállt, és Manuel Noriega diktátorságától megszabadult országot ezt követően „a gazdag amerikaiak nagyban elkerülték”.
Mindeközben Bermuda, a Brit Virgin-szigetek, a Kajmán-szigetek és más hasonló országok megváltoztatták a befektetéshez szükséges jogi környezetet, melynek eredményeként jelentős előnyre tettek szert Panamával szemben. Ez a három adóparadicsom az angol közönséges joghoz [common law] hasonló jogrendszert használ, ami az amerikai ügyvédekben növeli a biztonságérzetet. További fontos szempontként említi a cikk, hogy Panamától eltérően az említett országokban angolul beszélnek, valamint a befektetők jobban megbíznak a politikai rendszerekben. „A banki ügyleteket szabályozó normák, a jogi környezet, valamint a stabil politikai rendszer vonzóbbá teszik ezeket az országokat.”
A Michigan Egyetem jogászprofesszora, Reuven Avi-Yonah úgy vélekedik, ha egy a panamaihoz hasonló kiszivárgás lenne Szingapúrban, „valószínűleg több csalást találnánk”.
A szerző Gabriel Zucman A nemzetek rejtett gazdagsága (The Hidden Wealth of Nation) című, tavaly megjelent könyvére támaszkodva azt írja, a világ pénzügyi eszközeinek nyolc százalékát offshore cégeknél tartották, évi 200 milliárd dollár adóveszteséget okozva a kormányzatoknak. Míg az amerikai pénzügyi eszközök négy százaléka volt offshore vállalkozásoknál, addig ez az arány Oroszország esetében 52, az Öböl-menti arab országok esetében pedig 57 százalék.
Az Egyesült Államok és az európai országok az utóbbi években prioritásként kezelték az adóelkerülés szabályozását. A Kongresszus által 2010-ben elfogadott törvény alapján a külföldi bankoknak újabb szempontok alapján kell információt nyújtaniuk ügyfeleikről. Ennek hatását elemzők úgy értékelik, hogy kézzelfogható eredményt hozott az adócsalás csökkentésében.
Mégis, hova tudják elrejteni a pénzüket az amerikaiak? − teszi fel a kérdést Vinik. A szerző szerint ez a hely maga az Egyesült Államok. Az ország stabil, biztonságos, és a törvények könnyen lehetővé teszik az adók alacsonyan tartását. Zucman nincs meglepve, hogy a Panama-papírok nem köthetők amerikaiakhoz, ugyanis fiktív vállalkozásokat Delaware és Nevada államokban is könnyű bejegyezni. Sőt, a cikk kiemeli, hogy nemzetközi szervezetek az USA-t a világ egyik legnagyobb adóparadicsomának minősítették tavaly.
Az elemzés rávilágít, hogy offshore számlán pénzt tartani nem feltétlenül jelenti azt, hogy a számlatulajdonos megszegi a törvényeket. A kiszivárogtatás mögött álló Süddeutsche Zeitung német napilap elővigyázatosan nem vádolt senkit, akinek a Mossack Fonsecanál volt számlája. Azonban a lap főszerkesztője az amerikaiaknak a Panama-iratok botrányban való érintettségének a hiányára vonatkozóan titokzatosan azt nyilatkozta a szerzőnek: „csak várjon, mi következik.”
Árpási Botond
