Egy Ausztráliába disszidált kínai, aki felfedte egy ausztrálok ellen szőtt pekingi összeesküvés részleteit. Egy holtan talált üzletember, aki korábban még arról győzködte a hatóságokat, hogy a kínaiak téglaként akarták őt a parlamentbe juttatni. Kína kritikus politikusokat követő kétes alakok. Mi történik Kína és Ausztrália között? A New York Times cikke Damien Cave és Jamie Tarabay tollából.
Ausztrália nem akar és soha nem is akart többet Kínától, mint békés kereskedelmet. Elvégre ez volt a 28 év békés gazdasági növekedés egyik motorja. Épp ezért voltak annyira megrázóak a legutóbbi, beszivárgásokkal kapcsolatos események.
Amíg korábban a kínai beavatkozás csak homályos félelemként lebegett az ország felett, most egyik napról a másikra sziklaszilárd valósággá vált. Kína politikai ambíciói és az ezeket előremozdító beszivárgó hadműveletek immár valóságosak.
„Egyszerűen csak elkerülhetetlenné vált a probléma” – nyilatkozta Hugh White ex-hírszerzőtiszt, aki jelenleg stratégiai tanulmányokat oktat az Ausztrál Nemzeti Egyetemen. „Alábecsültük, milyen gyorsan növekedik Kína hatalma és a vágya, hogy használhassa ezt a hatalmat.”
Amerikában gyakran szoktak úgy nyilatkozni, hogy Ausztrália a próbakör, egy szövetséges, ami elég közel van Kínához, hogy sejteni lehessen, mi várhat a többiekre. Amerika hivatalos és nem hivatalos csatornákon keresztül is arra sürgeti az ausztrál kormányt, hogy lépjen fel keményebben a kínai vezetéssel szemben. Ez a nyomás pedig valószínűleg csak erősödni fog azután, hogy Trump újabb szankciókat fogadott el kínai hivatalnokok ellen a hongkongi embertelenségek miatt.
Ausztrália kormánya viszont még a nyilvánvaló kémkedés ellenére sem hoz szigorú intézkedéseket. Az ország fő döntéshozói továbbra is azt állítják, hogy nem kell választani az autokratikus óriás, azonban fontos kereskedelmi partner Kína, valamint az Egyesült Államok között. Az új idegen beavatkozásokat hátráltatni szándékozó törvénykezést alig tartják be, és a titkolózás is olyan mélyen beleivódott a kormányzatba, hogy még a törvényhozók vagy a szakértők is csak nehezen férnek hozzá a számukra szükséges információkhoz.
A cikk több kétes kínai ügyletet is tárgyal Ausztrália területén. Ezek közül az egyik legsúlyosabb az volt, amikor egy ausztráliai üzletember és a Liberális Párt egyik tagja, Nick Zhao azzal kereste fel az ausztrál hatóságokat, hogy a kínai kormány az ausztrál parlamentbe akarja juttatni, hogy ott téglaként szolgáljon. Andrew Hastie kemény Kína kritikus politikus szerint Zhao „tökéletes célpont volt”. Zhao elmondása szerint egy másik kínai kormányzati kapcsolatokkal rendelkező üzletember is azt ígérte, hogy egy millió ausztrál dollárral támogatná a politikai kampányát. A vallomást követően Zhaót egy hotelszobában holtan találták. A halál okát még vizsgálják.
Mike Burgess, a biztonsági szolgálat feje egy egyedi nyilatkozat során azt mondta, hogy tudnak Zhao esetéről, és kiemelt fontosságúként kezelik. A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának sajtóreferense, Geng Shuang szerint az egész ügy csupán egy ausztrál hisztéria, és mindenféle kínai kémkedésről szóló történet közönséges hazugság.
Egy másik ügy, ami komoly kérdéseket vetett fel, Wang Liqiang esete volt. Wang menekültstátuszért folyamodott az ausztrál hatóságokhoz, és elmondása szerint „fontos hírszerző szerepkört töltött be Kínában”. Úgy nyilatkozott, hogy egy hongkongi üzletember, Xiang Xin mellett szolgált asszisztensi pozícióban. Xin állítólag kémkedési, propaganda és dezinformációs feladatokat látott el Hongkong tartományban illetve Tajvanban. Wang állítólagos főnöke persze mindent tagad, még az ismeretséget is. Ettől függetlenül a tajvani kormány őrizetbe vette Xiangot és egyéb rangidős fejeseit azoknak a vállalatoknak, amelyeket Wang megnevezett.
Néhány elemző kétségbe vonja Wang szavahihetőségét, de ettől függetlenül több nemzetközi hírszerző szervezet is kiemelt fontosságúnak kezeli a menekültstátuszt kérelmező dokumentum mellé csatolt vallomást. A kínai kormány, hogy diszkreditálja Wangot, közzétett egy videót, amin egy fiatalember (akit a kínai kormány Wangként azonosít) beismeri, hogy 17 ezer dollárt csalt ki egy üzletemberből.
Wang állítása szerint a kínai kormány Hongkongban könyvárusokat rabolt el, egyetemi diákok után kémkedett, valamint amerikai katonai titkokat lopott – ezeket a részleteket az ausztrál titkosszolgálat még mindig vizsgálja.
„Ausztrália legkiemelkedőbb hírszerző ügynökségei fáradhatatlanul dolgoznak az eset feltárásán. A feladat nehéz, és épp ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy valamit elrontsanak” – közölte John Fiztgerald, a Swinburni Műszaki Egyetem Kína-szakértője.
A kínai beavatkozások listája pedig itt még nem ér véget. Az ausztrál egyetemeken időnként kitörő tüntetéseken, amiken a Hongkongot támogató kínai diákok szoktak megütközni a központi kormányt támogatóakkal egyre gyakrabban tűnnek fel a kínai konzulátushoz köthető alakok, akik a Hongkong párti diákokat követni kezdik, és esetenként le is fényképezik őket.
Ráadásul ezek nem elszigetelt esetek. Egy kínai interferenciát vizsgáló titkosított dokumentumot készítő hivatalnokot például többször is követték, feltehetően kínai ügynökök, többször a családja jelenlétében is.
Ausztrália nem ismerte eddig Kínának ezt az arcát. Éveken keresztül a „gazdagodjunk meg együtt!” szlogen vezette a két ország kapcsolatát. A Morrison miniszterelnök konzervatív kormányához közel álló bányavállalatok pedig különösen jól jártak a gazdasági kapcsolatokból. De most, Hszi Csinping elnöksége alatt az anyagi sikerek és a kereskedelem többé már nem elégítik ki a kínai kormányt. Peking többet akar.
„Befolyást akarnak szerezni az Egyesült Államokkal való politikai kapcsolatainkra, valamint arra, hogy hogyan reagálunk a dél-kínai-tengeri, a dél-csendes-óceáni és a tajvani eseményekre” – nyilatkozta John Blaxland, az Ausztrál Nemzeti Egyetem nemzetközi biztonsággal és hírszerzéssel foglalkozó oktatója.
Blaxland és egyéb amerikai hivatalnokok ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy Ausztrália legnagyobb kínai exportja, a vasérc nem szerezhető be más teljesen biztos forrásból, és semmiképp sem olyan kedvező áron, mint amilyenért az ausztrál cégek adják. Éppen ezért az országnak talán nagyobb mozgástere van, mint azt gondolná.
Az ausztrál nép tevékeny fellépést követel a növekvő kínai befolyás ellen, amelyről a biztonsági szolgálatokhoz beérkező levelek tömkelege tájékoztatott.
Szemlézte: Faragó Bence
