Az Egyesült Államok Kongresszusa az elmúlt néhány hétben a teljes leállás szélére sodródott. A Képviselőház sokáig nem tudott kompromisszumot kötni egy törvényjavaslat kapcsán, amely harminc napnyi haladékot szolgáltatott volna a finanszírozási kérdésekről való megegyezésre, illetve bevezetett volna néhány, a republikánusok számára fontos határvédelmi rendelkezést.
Mindez azzal is fenyegetett, hogy a Képviselőház belső viszonyai jelentősen átrendeződnek – a folyamat eszkalációjaként október 3-án a házelnököt saját pártja menesztette. De erről később, haladjunk sorban!
Az egész azzal kezdődött, hogy a kormányzat leállásának elkerülésére tervezett törvényjavaslat 198-232 arányban elbukott. Kormányzati leállások akkor következnek be, amikor a Kongresszus két kamarája nem tud megállapodni a szövetségi kiadások nagyjából 30% -áról, amelyet minden pénzügyi év október 1-jei kezdete előtt jóvá kell hagyniuk.
Mivel a republikánusok csekély többséggel rendelkeznek a Házban, a demokraták pedig egyetlen hellyel alkotnak többséget a Szenátusban, minden finanszírozási intézkedéshez mindkét párt részvételére szükség van.
A drámai fordulatot McCarthy azzal hozta, hogy végül szavazásra bocsátotta azt az ideiglenes finanszírozási intézkedést, amely segített a kormány működtetésében. A közel vészhelyzeti szavazás során a demokraták többségben támogatták a házelnök javaslatát – 90 republikánus képviselő ellenezte az indítványt. Ennek a javaslatnak hála a kormány sikeresen kerülte el a központi összeomlást – rengeteg kulcskérdést azonban megválaszolatlanul hagyott.
A demokrata-többségű Szenátus – amelynek tulajdonképpen nem volt más választása a szavazást követően az ülést azonnal megszakító Képviselőházzal szemben – a javaslatot elfogadta. Kilenc szenátor ellenezte a jogszabályt: ők mind a Republikánus Párt tagjai.
A november 17-ig finanszírozást biztosító törvényjavaslat támogatást kapott mind a két politikai tábortól, Joe Biden elnök pedig percekkel a határidő lejárta előtt aláírta.
Biden elnök röviddel a szenátusi szavazás után kiadott nyilatkozatában azt mondta, hogy
a „szélsőséges képviselőházi republikánusok" „mesterségesen előidézett válság" létrehozására törekedtek, és sürgette McCarthy házelnököt, hogy haladéktalanul engedélyezze az Ukrajnának szóló további finanszírozási megállapodás elfogadását.
Azt mondta: „Semmilyen körülmények között nem engedhetjük meg, hogy az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás megszakadjon."
McCarthy az utolsó pillanatig vonakodott a demokrata szavazatokra támaszkodni a törvényjavaslat elfogadásában, mivel tudta, hogy ez szemet szúr pártjának keményvonalas konzervatív tagjainál.
Ez a feszült helyzet komoly következményekkel járhat a Republikánus Párt jövőjét tekintve, hiszen a párton belüli fragmentáció és egyre erősödő széthúzás folyamatos vitákat generál.
McCarthy házelnök döntése, hogy a demokrata képviselőkre támaszkodott, nagy eséllyel karrierjét sodorta veszélybe. Ez ugyanis meghaladta azt a képzeletbeli tűréshatárt, amit a republikánusok egy csoportja felállított – ennek átlépése pedig azt eredményezte, hogy a házelnököt megfosztották pozíciójától az úgynevezett „motion to vacate”, vagyis a „kiürítési” eljárás elindításával.
A rendkívüli szavazáson végül 216-210 arányban McCarthy menesztése mellett döntöttek - az amerikai történelemben először fordult elő ilyen.
A McCarthy sorsáról szóló vitában egyértelmű győztesként emelkedtek ki a republikánusok keményvonalasai, akik gyakran saját párttagjaikkal is éles szóváltásba kerülnek bizonyos kérdésekben.
„A republikánusok politikai szerepe azonban továbbra sem nélkülözhető, hiszen továbbra is esélyük van a sikerre a 2024-es választásokon - ami meghiúsulhat, ha leállítják a kormányt és folytatják az impeachment eljárást." – mondta Greg Valliere, az AGF Investments vezető amerikai politikai stratégája a gyors fejleményeket megelőzően.
A sok kérdésben konszenzus nélküli Republikánus Párt ugyanakkor szorult helyzetben is van: a lappangó feszültség állandó fenyegetésként van jelen. Ez azonban nem egyedi sajátossága a republikánusoknak, hiszen nagyon hasonló tendenciák figyelhetők meg a demokratáknál. Ez a fajta fragmentálódás újabb kérdéseket vet fel az amerikai belpolitikára nézve.
Újabb kérdés merül fel a Képviselőház házelnöki pozíciójának betöltésével kapcsolatban is, amelynek most nagyobb súlya lesz, mint valaha.
Az élet azonban nem áll meg – újabb kihívással fenyeget ugyanis a november 17-i dátum, amikor az ideiglenes költségvetés érvényessége lejár, a vita ciklusa pedig ismét elkezdődik.
Az amerikai kormányzati rendszert alapjaiban rengették meg az elmúlt napok, a szorult helyzet pedig nem ért véget.
Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
