Ez az újfajta, sokkal inkább praktikus jellegű megközelítés a konzervativizmus új iránya? Kinek kell köszönetet mondaniuk a konzervatívoknak az Észak-Angliában megszerzett helyekért? Boris Johnsonnak vagy Dominic Cummingsnak? Vagy Tees Valley polgármesterének, Ben Houchennek?
Ben Houchen az az ember, akiről valószínűleg még nem olyan sokat hallottunk, azonban talán az egyik legnagyobb befolyással bíró politikus. Az első jelentős tory áttörés akkor jött, amikor a 30 éves Houchen legyőzte a Munkáspárt favoritját, és ezzel polgármester lett. A választás előtt így nyilatkozott: „Azt gondoltam, megpróbálom, elindulok, egy kicsit – ha tudok – odavágok a Munkáspártnak, utána pedig remélhetőleg minden jól alakul, és nekiállok valami másnak”. Ezt követően csak egyvalami nem úgy sült, el, ahogy azt tervezték: amikor Houchent megválasztották, a közvéleménykutatások szerint a toryk 20 pontos előnyben voltak, azonban amikor az általános választásokra került a sor, a párt elveszítette a korábbi vezető pozícióját, így elkezdték azt vizsgálni, mi is lehetett Houchenben az a vonzerő, ami neki annyi szavazatot megszerzett.
Houchen szerint sokkal inkább a Munkáspárt összeomlása volt oka az ő győzelmének, mintsem saját személyének népszerűsége. „Ha megvizsgáljuk az összes általános, helyi vagy európai választást 2005 óta, akkor a Munkáspárt hanyatlását figyelhetjük meg ebben a régióban” – magyarázza. Ma Tees Valley-ben 8-ból 5 helyet a tory párt birtokol. „Manapság elég divatos azt mondani, hogy Teesside Tory-k vagyunk, (…) Nem tudom, meddig tart majd ez” – nyilatkozta Houchen Katy Ballsnak, a The Spectator újságírójának.
A nagy hatalom és a nagy felelősség kéz a kézben járnak. Houchen szerint a tory pártra mindig is nehezebb volt az embereknek szavaznia, de most, hogy végre létrejött egy erős konzervatív kormány, már nincs visszaút, és itt leállni sem lehet: valami nagyon mással, valami nagyon újjal kell előrukkolnia a pártnak, máskülönben az emberek megint más pártokra fognak majd szavazni; nem utolsó sorban pedig, a toryk most már nem hagyhatják cserben az ország északi részét.
Ha valaki, akkor Houchen tudja, mit és hogyan kell másképp csinálni: nem zavarja, ha nagyon minimálisan „felrúgja” pártja hivatalos irányvonalát, ő ugyanis nem az a tipikus konzervatív tory. Első választási kampányában a Teesside International Airport állami tulajdonba vételéért harcolt, sikeresen. Újraválasztási kampánya is egy teljesen új projekten alapszik, melynek célja az acélgyártás visszajuttatása Teesside-ba, és a modern acélipari lehetőségek és technológiák kiaknázása helyben. Houchen elképzelései az acélipar modernizálásával kapcsolatban sem mondhatóak kimondottan torys megoldásnak.
Vajon ez az újfajta, sokkal inkább praktikus jellegű megközelítés a konzervativizmus új iránya? Abból kiindulva, hogy Houchennek milyen kiterjed kapcsolati hálója van, megvan rá a lehetőség, hogy igen. „Legalább heti kétszer beszél a kabinet tagjaival, és WhatsAppozik Rishi Sunakkal” – írja Balls Houchen-ről. Az ő ötletei alapján például már fontolgatják a kincstári tisztviselők Teesside-ba költöztetését is.
Tehát mi is az, amit Houchen észrevett, és ezzel megszerezte északot a toryknak? A brit politikai életben sokkal inkább a város–vidék, mintsem az észak–dél törésvonal a mérvadó: az emberek északot Manchesterrel és Leeds-zel azonosítják, de meg kell tudniuk, hogy ez nem csak ennyit jelent. Ugyanezen város–vidék (és régió) törésvonal mentén érthető meg a konzervatívok támogatottságának növekedése is.
A kérdés az, hogy a toryk meg tudják-e tartani az új szavazóikat, és erre egy teszt lehet a közelgő májusi polgármesterválasztás is. Habár maga Houchen nyugodtan áll a közelgő választások elébe, a tory pártban tudják, ha folytatni akarják, amit elkezdtek, akkor nem veszíthetnek.
Szemlézte: Markó Alíz Izabella
