A terrorizmus elleni küzdelem legjobb módja, ha az nem csak a csatatéren nyilvánul meg, hanem ideológiai viták is kiegészítik. A háború szimbolikus oldalának jelentőségével azonban a terroristák is tisztában vannak, írja William Kilpatrick, a Boston College professzora a Crisis Magazine-ban.
„A propagandaháború akkor működik a legjobban, ha tényleges hadviselés egészíti ki” – írja William Kilpatrick a Crisis Magazine-ban. Minél hatékonyabb a haderő alkalmazása, annál egyszerűbb az ideológiai érveléseket alátámasztani. A folyamatos pusztítás, a társak halála és a megalázó vereségek sorozata nem csak a résztvevőkben támaszt kételyeket, de azokra is hatással van, akik egyelőre a harcmezőtől távol gondolkodnak a dzsihádhoz való csatlakozáson.
Az iszlám vallásban figyelhető meg a legerősebben a hit és a háborús sikerek kapcsolata. Kilpatrick Raymond Ibrahimot idézi, aki szerint a kezdeti idők sikerei megerősítették a muszlimokat abban, hogy az iszlám az egyetlen igaz vallás, ám egyre nehezebbé vált ezt a nézetet fenntartani, amikor az általuk megvetett Nyugat jobb fegyverekkel és technológiával rendelkezve megkezdte a hódítást az iszlám vallású területeken. A Nyugati hadviselés hatása, hogy a XX. század közepére egy jóval mérsékeltebb iszlám jöhetett létre.
A közelmúlt eseményei, például az iráni sah megbuktatása, a World Trade Center elleni támadás, az Arab Tavasz eseményei, és az ISIS tevékenysége Szíriában és Irakban azonban olyan pszichológiai impulzusokat jelentettek, melyek a fundamentalista iszlám felemelkedésének kedveztek.
Ezeket az impulzusokat Kilpatrick szerint meg lehet állítani, és vissza lehet fordítani, ehhez azonban katonai erőre van szükség. Pietro Parolin bíborost, a Vatikán Államtitkárát idézi, aki az ENSZ Biztonsági Tanácsához intézett beszédében a beavatkozás szükségességét emelte ki, az igazságos háború elméletére hivatkozva. Az elmélet egyik kritériuma az arányosság betartása, ám Kilpatrick szerint az ISIS ellen folytatott küzdelemben ezt nehéz meghatározni, mivel „egy olyan katonai erőről van szó, mely meghatározó szimbolikus jelentőséggel is bír egyesek számára”. Ezért fontos, hogy nem csak az Iszlám Állam gyengítésére, és feltartóztatására van szükség, hanem a teljes megsemmisítésére, olyan módon, hogy a „leendő-dzsihadisták” álmait is összetörjük.
Victor Davis Hanson történész szerint a sikeres katonai vezetők nem csak az ellenség legyőzésére törekednek, hanem az általuk képviselt ideológia diszkreditálására is. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes embert elpusztítunk az ellenséges oldalon, hanem azt, hogy összetörjük az ellenfél álmait, ahogy az például a Náci Németország legyőzése után történt.
Kilpatrick szerint az Iszlám Állam maga is érti a szimbolikus hadviselés lényegét. A keresztre feszítések és a lefejezések nem pusztán esztelen cselekedetek, ezek üzenetek, melyek azt közvetítik, hogy azok, akik ellenállnak az ISIS-nek egy értéktelen célért küzdenek, sorsuk a legyőzetés és a megaláztatás. Kilpatrick reméli, hogy ha/amikor eljutunk az ISIS legyőzéséhez, lélektani vereséget is mérhetünk rájuk, mely nem csak a haderejük tehetetlenségét mutatja majd meg, hanem nézeteik ürességét is. A kivitelezés módját nehéz meghatározni, de reméli, ehhez nem szükséges az ő szintjükre süllyednünk.
Mindazonáltal, szerinte ideje megváltoztatnunk a terrorizmus elleni háború politikailag korrekt meghatározását, egy olyan gyakorlatét, mely szerint a háború egy egyszerű félreértésen alapszik, és, hogy a vallásnak semmi köze a terroristák viselkedéshez. Ha el akarjuk kerülni a dzsihadistákkal való végeérhetetlen csatározást, olyan módon kell lezárnunk a háborút, mely arra készteti a muszlim világot, hogy újraértelmezze a dzsihád és az iszlám mártírság elképzeléseit. Ellenkező esetben az ISIS újra fel fog emelkedni, más formában, egy másik név alatt.
Rózsa Kitti
