Újabb botrányos esemény zavarta meg a német politika állóvizét. Az amúgy sem jól szereplő koalíciós kormányzat gyengeségére („jelzőlámpa koalíció”) most egy lehallgatási botrány mutatott rá. Ugyanis a Bundeswehr magasrangú tisztjeit sikerült az orosz titkosszolgálatoknak lehallgatnia.
Moszkva azonnal a világ felé kürtölte a németek azon szándékát, hogy Ukrajna megkaphassa az egyik legmodernebb cirkálórakétát, vagyis a Taurust. Ráadásul az oroszok azzal vádolják a német vezetést, hogy a német légierő vezető tisztjei éppen a Krími-híd felrobbantásáról tárgyaltak ukrán kollégáikkal. Az oroszok szerint Berlin ezzel az ukrajnai háborúba való közvetlen belesodródást kockáztatja meg.
Ukrajnának nagy szüksége lenne a további nyugati fegyverszállítmányokra, ugyanis jelenleg az oroszok vették át a kezdeményezést a fronton. Nyilván ők sem értek el átütő sikert, azonban Kijev számára szükséges valamilyen eredmény felmutatása. Avdiivka eleste, a politikai és a katonai vezetés közötti ellentétek mind kérdéseket sejtetnek Ukrajna további sikereit illetően.
Nyilvánvalóan az olyan nyugati fegyverek, mint a Stormshadow vagy éppen a Taurus, sokat tudna az ukránoknak segíteni a fronton. Előbbiből komoly hiány lépett fel, így a németeken lenne a sor, hogy pótolják a brit-francia eszköz kiesését.
Kijev számára alapvető érdek az olyan orosz stratégiai útvonalak pusztítása, mint a Krími-híd. Azonban a nyugati országok közül vannak, amelyek fontolóra veszik az ilyen kaliberű fegyverek szállítását, félve az eszkaláció lehetőségétől. Ide tartozik Németország is.
A jelzőlámpa koalíció tagjai 2021-ben sikeresen tudtak kormányt alakítani, azonban a különböző válságok felerősödésével sokszor más és más eszközöket rendelnének a probléma megoldásához. Ilyen az ukrajnai háborúra adott német válaszok körüli viták sorozata is. Ugyanis a zöldek (Annalena Baerbock-kal az élen) sokkal többet szeretnének adni Kijevnek, míg a kancellárt adó szociáldemokraták mérsékeltebb szárnya erről hallani sem szeretne. Ugyanis az európai status quo fenntartása érdekében küldött katonai eszközök (harckocsik, önjáró lövegek és lőszer) még beleférnek, azonban a nagy hatótávolságú robot cirkálórakéták már nem.
Részben a Taurus ügy volt az egyik legmeghatározóbb vitapont a Bundestag képviselői között: a koalíció tagjai sem értettek teljesen egyet a nagyhatótávolságú (500 km) Taurus rakéták küldésével kapcsolatban. A liberális FDP és a zöldek (Die Grüne) alapvetően szorgalmazzák a fegyverszállítmányok szintlépését, mind mennyiségben, mind minőségben. Sőt, hasonlóan reagálnak az ellenzékben lévő néppárti CDU-CSU képviselő tagjai is. Friedrich Merz már korábban is napirendre tűzte a Taurus rakéták Ukrajnába küldését, amelyet akkor még leszavaztak a kormány tagjai.
Jelenleg a szociáldemokraták és az AFD képviselői ellenzik a rendkívüli pusztítóerővel bíró cirkálórakéták küldését Ukrajnába. A szociáldemokratákat emiatt sokszor megbélyegzik az oroszbarát kifejezéssel, hiszen már az 1970-as években sikerült Willy Brandt kancellárnak egy új meglátásba helyeznie az NSZK külpolitikáját. Ez volt az úgynevezett Ostpolitik.
Ezt a gazdasági alapon történő együttműködést a hidegháború után is folytatták a németek. A szintén szociáldemokrata Gerhard Schröder pedig tovább mélyítette a német-orosz kooperációt. Azonban ezt a geopolitikai gondolkodást Angela Merkel is folytatta, amelynek leginkább az adott értelmet, hogy Németország olcsón kap nagy mennyiségű nyersanyagot, amelynek köszönhetően komoly versenyképességi előnyre tett szert a német ipar.
Olaf Scholz láthatóan mai napig a mérsékeltebb politikusok közé tartozik, amelynek okai a történelmi perspektívákban keresendőek. Láthatóan Scholz nem szeretné teljesen elvágni magát Oroszországtól, ez azonban komoly koalíciós vitákat vált ki.
Ráadásul a botrány nemcsak Németország belpolitikájára volt hatással, hanem Ukrajna támogatáspolitikájára is. A német honvédelmi miniszter, Boris Pistorius, szintén nem támogatja a rakéták szállítását. Sőt, mondhatni a botrány legnagyobb vesztese az ukrán fél volt. Hiszen a lehallgatási botrányt követően borítékolható, hogy az ukránok nem kapják meg a Taurus rakétát. Továbbá a német hadsereg és a titkosszolgálatok állapotáról is sokat elárult a lehallgatás ténye.
Komoly elővigyázatlanságra utal ugyanis, hogy egy szingapúri rendezvényen egy nyílt wifi hálózaton keresztül beszélik meg a Bundeswehr légierejének parancsnokai a Krími-híd felrobbantásának lehetőségét.
1/12
— Cathal Mc Daid (@mcdaidc) March 6, 2024
It has been confirmed that the #Taurus interception was done via “a non-secure line”. Below is my opinion of one way in which it *might* have been done, taking into account the situation and #Russia's previous history.
Essentially it involves using #SS7 interception.
???? pic.twitter.com/uEQFKJwJfn
Az oroszoknak természetesen több sem kellett, mondhatni már aznap lecsaptak az ügyre és szétkürtölték a világnak a németek tervét. Ezzel pedig Putyin nyert, hiszen a különböző botrányokon keresztül tovább tudja szélesíteni az európai országok közötti megosztottságot. Bármilyen Ukrajna támogatásával kapcsolatos terv lebuktatásával és a nemzetközi fórum elé terjesztésével az oroszok képesek időt nyerni a fronton, mivel a nyugati országok láthatóan nem akarnak közvetlenül belesodródni a konfliktusba. Ezen attitűd pedig azért is fontos, mivel Moszkva katonailag nem teljesít olyan módon, mint ahogy azt sokan gondolták 2022 elején. Azonban az orosz titkosszolgálatok beépítettsége, lefedettsége és képességei még mindig jelentősek. Továbbá sikeresen meg tudják osztani a nyugati szövetségeseket is, hiszen a britek kifejezetten neheztelnek a német kormány döntésképtelensége miatt.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
