Összemosódik a szuverenitásról szóló vita a putyinizmus körüli vitákkal Franciaországban - írja Héléne de Lauzunk francia történész a The European Conservative hasábjain.
De Lauzun a francia elnökválasztás előtt pár héttel írt körképet a helyi jobboldal vitáiról. Szerinte ma Franciaországban azt, aki szuverenista nézeteket vall, sokan Putyin-rajongóként értelmezik, és rendkívül nehéz így kiegyensúlyozott véleményt alkotni arról, milyen is legyen egy erős Franciaország a nemzetközi játszmákban.
Emmanuel Macron jelenlegi elnök az utolsó pillanatban jelentette be, hogy elindul az áprilisi államfőválasztáson, ami előtt a mostani elnököt kihívó ellenzéki jelöltek is ütköztetik álláspontjaikat. A tény az, hogy nemzetközi konfliktusok esetén a regnáló elnök támogatatottsága tud nőni, mert sok választó inkább elkerülné a kísérletezést, a kormányváltást a nehéz időkben.
Macron is így járt: soha ilyen népszerű nem volt, mint ezekben a napokban.
De Lauzun szerint a média hatása is érvényesül: a véleményvezérek sokasága diszkreditálta a szuverenista jelölteket, Putyin és az orosz invázió vak támogatójának felfestve őket.
Marine Le Pen korábban büszkén pózolt egy fotón Putyinnal - e képeket most a legszívesebben elfelejtené, miközben a legkeményebb szavakkal ítéli el az ukrajnai orosz agressziót. De a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon januári szavait is elővették: ő akkor megértőnek mutatkozott Oroszország Ukrajnával kapcsolatos biztonsági aggodalmai miatt - ezért most őt is Putyin-pártinak címkézik fel.
Éric Zemmourról nem is beszélve, aki számos interjúban dicsérte Putyin Oroszországát, s akinek most nyilvánosan kellett beismernie, hogy tévedett.
A mérsékelt konzervatív Republikánusok is támadják Zemmour "putyinofíliáját", hitelteleníteni próbálva a jelöltet. Zemmour ráadásul szimbolikusan elutasította az ukrán menekültek franciaországi befogadásának ötletét is, és ez az álláspont nem találkozik most a francia közvéleménnyel.
Héléne de Lauzun szerint most Macron és a republikánus Valérie Pécresse elnökjelölt áll az egyik oldalon, és a három másik jelölt áll velük szemben. Utóbbiak szuverenista álláspontját most könnyedén azonosítják egyfajta putyinizmussal. A szerző szerint ugyanakkor Oroszország jelentőségének elismerése nem jelenti azt, hogy biankó csekket adna valaki Moszkvának, ahogy az orosz kultúra elismerése sem jelenti az Ukrajna elleni agresszió elfogadását. Ráadásul
maga Macron is folyamatosan dolgozott a francia-orosz kapcsolatok erősítésén Putyinnal - pár hete is így tett az Európai Parlament előtt elmondott beszédében.
E pillanatban ugyanakkor nincs idő a politikai finomhangolásokra. Macron elnök, akinek kudarcos volt nemzetközi közvetítő szerepe és akinek miniszterei is több alkalommal kudarcot vallottak, most jól áll a kampányban és egyre inkább biztosabb lehet újraválasztásában.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
A francia elnökválasztással kapcsolatos írásainkat pedig ide kattintva éred el.
Szemlézte: RG
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
