Az ukrán területek annexiójával, valamint a részleges, de széles körű mozgósítás elrendelésével olyan alapvető faktorok alakultak át, amelyek lényegében megváltoztathatják a háború menetét. Ezen tényezők alapjaiban befolyásolják azt, amit eddig a nyugati szakértők Vlagyimir Putyin stratégiai gondolkodásáról, illetve annak határairól hittek. Tatjana Sztanovaja a Foreign Affairs hasábjain elemezte a fennálló helyzetet.
Oroszország 2022. szeptember 30-án írta alá azon szerződéseket, amelyek – orosz jog szerint – elcsatolták Ukrajnától a luhanszki, a donyecki, a herszoni, illetve a zaporizzsjai területeket. Tekintve, hogy orosz szempontból az ezen területekért folytatott harc már „honvédelemnek” minősül, a politikai vezetés sokkal nagyobb mozgásteret kap mind a katonai, mind belpolitikai szinten.
Sztanovaja szerint a fő cél a Putyin által követett narratívában a kijevi kormányzat megbuktatása, valamint az „oroszellenes geopolitikai kampány”, azaz Ukrajna nyugati támogatásának megszüntetése. Az orosz elnök eredeti víziója szerint Ukrajna katonai és gazdasági kimerítésével elég időt nyertek volna az annektálandó területek pacifikációjához, azonban a Kijev alatti vereséggel, majd a Harkiv megyében végbemenő ukrán ellentámadással ez meghiúsult.
Ennek ellenére a tervek nem változtak: Oroszország győzni fog vagy Ukrajnának szembe kell néznie az esetleges nukleáris eszkalációval.
Az atomfegyverrel való zsarolás nem újkeletű a háború hónapjait szemlélve. Áprilisban, azaz a Kijev elleni offenzíva sikertelensége után többször szóba került a nukleáris töltetek használata. Ez a narratíva a nyári hónapok folyamán csendesedni látszott, miután május végén az orosz nyilatkozatok szerint a fókusz átkerült a kelet-ukrajnai szakadár „népköztársaságokra”. Sztanovaja szerint az utóbbi időszakban – miután egyértelmű orosz sikertelenség figyelhető meg a hadszíntéren – a putyini kormányzatot támogató Telegram-csatornákon megjelentek a taktikai nukleáris tölteteket legitimálni kívánó narratívák.
Az említett területek annexiója mellett a mozgósítás is lényegében változtatta meg a háború menetét, valamint az orosz stratégiai gondolkodást. Ez annak köszönhető, hogy az ukrajnai invázió már nem csupán a vezetés problémája, de az átlag orosz állampolgároké is, annak ellenére, hogy a mozgósítás előtt kevéssé érdekelte őket a „különleges katonai művelet”.
Az oroszok az ukrajnai háború iránt mutatott érdeklődése havi bontásban
Forrás: Levada Központ
Azzal, hogy az orosz elnök feláldozta a társadalom és az elit között köttetett hallgatólagos egyezséget, miszerint a viszonylagos jólétért és nyugalomért cserébe az átlag orosz nem vesz részt a politikai életben, leszűrhető, hogy a belpolitikai stabilitással szemben előnyt élvez a külpolitikai tevékenység.
A háború átalakulásával az orosz elit – Sztanovaja véleménye szerint – komoly döntés előtt áll: vakon támogatja Putyint, menekül, vagy megvárja, amíg Oroszország elveszíti a háborút. A sarokba szorított elnök nagy valószínűséggel továbbra is azt hiszi, hogy országa képes a győzelemre, amely komoly veszélyt jelent a racionális döntéshozatalra. Ennek értelmében az eliteknek fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy mi történik, ha a nukleáris fenyegetés valós opcióvá válik.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
