Spanyolország mindezidáig élen járt az LMBTQ+ jogok, illetve a feminizmus promotálása és az inkluzivitás terén is. Vajon a július 23-i választások elhozzák az Európa számos országát utolérő jobboldali fordulatot, vagy a jelenlegi adminisztráció a már megszokotthoz hasonlóan az elkövetkezendőkben is a progresszivitás jegyében vezetheti a mediterrán országot? A POLITICO spanyol woke-történetet ábrázoló cikkéből mindez kiderül.
A spanyol polgárháborút követő Franco-rezsim idején a homoszexualitás nem volt elfogadott társadalmi jelenség: a közösség tagjai akár munkatáborokba is kerülhettek irányultságuk miatt. A helyzet 1975 után, vagyis Franco halálát követően sem látszott konszolidálódni, hiszen az őket érő atrocitások továbbra is jelen voltak.
A 2000-es évek elején azonban elindult a drasztikus változás: 2004-ben José Luis Rodríguez Zapatero szocialista politikus nyerte a választásokat, aki már kampányában is elsősorban az egyenlő jogokról szóló szlogennel nyerte el nemcsak a feministák, hanem a szexuális kisebbségek szavazatát is.
2005-ben Spanyolország tovább haladt a progresszivitás útján: az egykoron mélyen katolikus, konzervatív ország az Európai Unióban harmadikként engedélyezte az azonos neműek házasságát, másodikként pedig biztosította az egynemű pároknak az örökbefogadást is.
A politika konszolidálásával a társadalom hozzáállása is változott: mára a spanyolok az egyik legelfogadóbbak az LMBTQ+ közösségek kapcsán – 91%-uk fejezte ki támogatását, ha egyik családtagja homoszexuálisnak vallaná magát. A szintén progresszív Svédországban ugyanez a szám csupán 77 százalék volt.
Ami a jelenlegi helyzetet illeti, Pedro Sánchez szintén szocialista miniszterelnök igyekezett Spanyolországot a progresszivitás útján tartani, azonban támogatottsága megingott – különösen két, jócskán ellentmondásos jogszabály meghozatala után -, mely egyébként már a május 28-i helyhatósági választásokkor aratott fölényes jobboldali győzelemben is megnyilvánult.
Visszatérve Sánchez hatalomvesztésére, a két szóban forgó jogszabály, mely elindította a szocialista vezetést a lejtőn a még tavaly elfogadott, szexuális szabadsággal kapcsolatos rendelet, mely a szexuális agresszió újradefiniálásával, illetve a pontatlan megfogalmazással olyan kiskaput nyitott,
melynek révén több, mint 200, nemi abúzust elkövető elítélt letöltendő börtönbüntetése rövidült, illetve több, mint 100 bűnöző – köztük egy tizenhétszeres nemi erőszakért elítélt – is szabadlábra került.
Abascal defiende que Sánchez debería haber sido inhabilitado por la ley del «sólo sí es sí» y reivindica que VOX es el partido «más contundente» en la defensa de la mujerhttps://t.co/d1TvrGzWFP
— La Gaceta de la Iberosfera (@gaceta_es) July 5, 2023
Sánchez végül a jogos közfelháborodás következtében kénytelen volt elismerni hibáját, valamint komoly javításokat eszközölni a jogszabályon.
Hasonlóan negatív fogadtatásban részesült az egyik leginkább progresszívként elkönyvelt, tavaly februárban elfogadott rendelet, amely biztosítja a 16 év alattiak számára a jogi úton történő nemváltást.
Sánchez a május 28-i történések fényében előrehozott választásokat írt ki,
a legfrissebb kutatások pedig jobboldali győzelmet vetítenek előre, amely egy Spanyol Néppárt – VOX koalíciót is eredményezhetne.
A két párt egyébként országos szinten még nem kormányzott együtt, de a májusi választások után számos olyan spanyol nagyvárosban és tartományi székhelyen – a többi között Valenciában, Valladolidban, Burgosban, Toledóban és Orihuelában is – a döntéshozatal az ő kezükbe került, koalíciójuk pedig rámutat arra, milyen politikát követnének elkövetkezendőkben.
A májusi választási eredményekből is jól látszik, hogy a spanyol társadalmat is utoléri a jobboldali fordulat: a konzervatív pártok növekvő támogatottsága is rávilágít arra, hogy Spanyolország nem kér a túlzott progresszivitásból.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
