A Politico európai kiadása hosszú cikkben foglalkozik a madridi régió (tehát nem maga a város, hanem a fővárost is magába ölelő tartomány) jelenlegi, határozottan konzervatív elnökével, Isabel Díaz Ayuso-val.
A cikkben érdekes módon csak baloldali vagy egyenesen kommunista külső szereplők szólalnak meg, s az írás alapján úgy tűnhet egy olyan olvasónak, aki most hall először a konzervatív politikusnőről, mintha egy hozzá nem értő, inkompetens, félig fasiszta személyről lenne szó. A valóság nem állhatna ennél távolabb.
Szinte egyértelmű, hogy a Politico miért foglalkozik egy ilyen hosszú cikkben az egyre sikeresebb vezetővel.
Ayuso ugyanis nyíltan konzervatív értékeket vall, s nem fél felvenni a harcot a jelenlegi szélsőbaloldali-szocialista kormánnyal sem.
Ayuso egy középosztálybeli családból származik, s az egyetem alatt újságírást tanult, miközben már aktívan részt vett a Spanyol Néppárt (Partido Popular) ifjúsági tagozatának életében. Innen került a korábbi tartományi elnök, Esperanza Aguirre mellé, ahol elmondása szerint rendkívül sokat tanult a politikáról. Később a tartományi parlament tagja lett, míg végül 2019-ben a pártja elnökjelöltje a madridi régió élére. A PP végül csak a második helyen végzett, de mivel a szocialisták nem tudtak kormányt alakítani, végül Ayuso került a tartomány élére a liberális Ciudadanos (Cs) és a bevándorlásellenes Vox támogatásával. Később Ayuso 2021 elején előrehozott választásokat írt ki, amelyen közel megduplázta pártja mandátumainak a számát. Többséget egyedül ekkor sem sikerült elérni, így a Vox ismét kívülről támogatja a jelenlegi kormányzását. S a lényeg itt van, a liberális lapokat (mint például a Politico-t), valószínűleg ez a szövetség (is) zavarja.
Ayuso ugyanis felismerte, hogy a legtöbb klasszikus jobbközép nagy európai párthoz hasonlóan a PP is elkezdett balra tolódni.
A karizmatikus politikusnő ezt természetesen nem akarja, s konzervatív gondolataival és elemeivel próbálja visszakormányozni pártját a helyes útra. A PP mögött hagyott üres térbe azonban hamar megérkezett a Vox, amely valódi kereszténydemokrata és konzervatív hangokat hallat. Ayuso-nak így nem volt/van/lesz más választása, mint természetes szövetséget kötni Santiago Abascal pártjával.
A Politico cikke természetesen megpróbálja lejáratni a tartományi vezetőt, s igyekszik a nyakába varrni a covid járvány alatt történt haláleseteket.
A lap szerint Ayuso politikája a felelős a madridi idősotthonokban kitört gócokért, majd magát szinte megcáfolva elmondja, hogy ekkor még a központi kormányzat volt felelős a járványkezelésért és csak később adta át ezt a stafétát a régióknak.
S hogy mit csinált Ayuso amikor kezébe került az irányítás e téren? Szakított a szocialista kormány (már ekkor is sokat kritizált) intézkedéseivel, s megnyitotta a régió éttermeit, szórakozóhelyeit és szolgáltatóit. A lépéssel emberek ezreinek adta vissza a kereseti lehetőséget, s nagy valószínűséggel több tucat boltot és üzletet mentett meg vele.
Az Ayuso elleni támadások csak ezután kezdtek igazán felerősödni, hisz a szocialista kormányzat is észrevette, hogy itt áll velük szemben egy olyan személy, aki nem csak hogy az emberek nyelvén beszél, de igen komoly támogatottság is van mögötte, ami később akár vissza is üthet.
Ayuso politikájával és az ellene irányuló „cselszövésekkel” cikksorozatunk második részében foglalkozunk.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
