2024. február 6-án egy rendhagyó eseményre került sor a Danube Institute otthonául szolgáló Lónyay-Hatvany Villában: a vendégek megtekinthették a Some Kind of Liberating Effect - Religion in Central and Eastern Europe című dokumentumfilmet, az eseményen továbbá részt vett Dr. Valerio Severino, a film rendezője is.
A dokumentumfilm olyan kutatókat és akadémikusokat szólaltat meg Közép-Kelet Európa nyolc országából, akik a vallástudomány, vallástörténelem vagy hasonló tudományterületek szakértői. A középpontban a vallás tudományos megközelítése állt, elkészültét pedig az Európai Bizottság Marie Curie programja támogatta.
A film címe azt sejteti, hogy a régióban a vallásnak egyfajta felszabadító hatása van, és hogy ez lesz a film központi eleme. Ez ugyanakkor csak részben igaz. A film első felében valóban szó esik arról, hogy a kommunizmusban a vallást és az egyházakat az államhatalom elnyomta és megpróbálta felszámolni, ugyanakkor a fő üzenet a tudomány szabadságáról szól. Az első részben a megszólaló akadémikusok elmondták, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a vallással és annak tudományos megközelítésével. Meglepő módon a többségük nem volt kifejezetten vallásos, ennek ellenére érdekesnek tekintették az elmúltnak és régimódinak bélyegzett egyházak kutatását.
Az is előfordult, hogy valaki a tudományos ateizmus szakon találkozott először a vallással, és elkezdett behatóbban is foglalkozni a témával. Másoknak a vallás tudományos vizsgálata a szabadság megélést jelentette, megint másoknak a rendszer elleni ellenállást.
A kommunista rezsimek azon próbálkozásai, hogy az akadémikusokat a vallás ellen fordítsák, és ezáltal a propaganda alá vonják őket, kontraproduktívnak bizonyult.
Ilyen értelemben tehát a vallásnak valóban felszabadító hatása volt az életükre, amely sokszor kis mikroközösségekben jött létre.
A rendszerváltás után az egyházak hirtelen ismét meghatározó pozícióban találták magukat. A nyilvánvaló előnyök mellett ugyanakkor ez más problémákat vetett fel. Az elnyomás idejében, az üldözés és a megbélyegzés ellenére a hívők közössége szinte alig zsugorodott, ez azonban már nem mondható el az 1990-es évekről.
Továbbá olyan gondolatok is felmerültek, hogy a vallás tudományos megközelítése nem hozza lázba az egyházi vezetőket vagy politikai szereplőket. A film ezen a ponton egyre jobban eltolódott a tudományos kérdések vizsgálata felé.
A megszólított személyek kifejtették, hogy számukra a tudományos szabadság életbevágóan fontos.
Ugyanakkor többen kifejezték kételyeiket azzal kapcsolatban, hogy ez a következő generációknak valóban ilyen fontos szerepet fog-e játszani. A film végső gondolata egy magyar professzor szájából hangzik el: a szabadság gyakran belülről jön, néha halkan és csendesen, egy mosoly formájában.
A vetítés utáni panelbeszélgetésben a rendező mellett David Martin Jones, a Danube Institute kutatási igazgatója és Rod Dreher Visiting Fellow osztották meg gondolataikat a témával kapcsolatban. Szó esett olyan aktuális kérdésekről, mint az ukrajnai ortodox egyház elszakadása az orosztól a háború nyomán, vagy az akadémiai szabadság biztosításának fontossága. A közönség kérdései nyomán olyanok is felszólaltak, akik maguk is tudományos igénnyel foglalkoznak a vallással. Az esemény tehát meglehetősen rendhagyó módon, de több aspektusból vizsgált meg egy olyan témát, amely az elmúlt évszázadban számos kihívással nézett szembe a régióban. Ugyanakkor, ahogy azt az akadémikusok kifejezték, a vallás tanulmányozása egy teljesen új világot nyitott meg előttük, és szorosan összefonódott a tudományos szabadság kérdésével.
Írta: Ferencz Attila Norbert
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
