Peter Kuras a Foreign Policy hasábjain fejti ki gondolatait a németországi holokauszt emlékezet jelenkori problémáiról. Meglátása szerint, a baloldal relativizálná a német történelem legsötétebb eseményét.
A szerző szerint kisebb botrány lett abból, hogy egy, az állam által is finanszírozott kulturális fesztivál egy kameruni szociológust kért fel, hogy mondjon beszédet az esemény nyitóünnepségén. A szóban forgó társadalomtudós Achille Mbembe, aki korábban a dél-afrikai apartheid rendszerhez hasonlította az izraeli megszállást Ciszjordániában. E nézetek miatt a német kormánybiztos Felix Klein azonban úgymond megvétózta a jelöltet, így a fesztivál szervezői másra bízták rá a nyitóbeszéd megtartását.
Egyes zsidó kutatók szerint ez azonban nem volt helyes lépés. Szerintük a német kormány így csak megakadályozza a valódi antiszemita atrocitások elleni fellépést. Klein azonban nem kért bocsánatot, sőt további kritikákat fogalmazott meg.
A német kormánybiztos szerint az úgynevezett posztkoloniális (post-colonial) tanulmányok komoly veszélyt jelentenek a német emlékezetpolitikára.
Véleménye szerint e nézetek (amelyeket főleg a szélsőbaloldal terjeszt az akadémiai körökben) ellentétesek a német hagyományokkal. Klein szavai után komoly társadalmi és akadémiai vita kezdődött az országban. Sokan az 1980-as évek hasonló eseményéhez, a Historikerstreit-hoz (történészek vitája) hasonlítják a történteket. A szerepek azonban felcserélődtek:
Míg a 80-as években a jobboldali történész körök próbálták relativizálni a holokausztot, ma a baloldali akadémikusok teszik azt.
A szerző meglátása szerint a német szélsőjobboldal közben visszaél a tragédiával a saját politikai céljai eléréséhez. Úgy látja, hogy pajzsként használják egyes politikusok a kérdést, arra hogy megvédjék a saját véleményüket, nézeteiket.
Kuras arra a következtetésre jut, hogy a szélsőségesek miatt a német holokauszt emlékezet lassan, de biztosan szétreped – méghozzá belülről.
Ez remekül megmutatkozott szerinte a lezárások elleni tüntetésekben. Az egyik megmozduláson egy 22 éves fiatal lány saját magát és az ügyet Sophie Scholl-hoz hasonlította. Scholl a náci ellenes Fehér Rózsák mozgalom vezetője volt a világháború alatt. A fiatal ellenállót a fasiszták 1943-ban végezték ki. Mindösszesen 21 éves volt. Az összehasonlítás természetesen óriási felháborodást váltott ki és további vitákat szült.
Kuras szerint mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne kritikával illetni a német holokauszt emlékezést. Úgy látja, hogy megalapozott volt az a vélemény a 90-es években, hogy ne csak a meggyilkolt zsidóknak emeljenek emlékműveket, hanem más csoportoknak is, például a romáknak például.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
