Blog

Szétforgácsolja az amerikai kongresszus jobboldalát a házelnök-választás körüli harc

A radikális MAGA-párti (Make America Great Again) képviselők viselkedése erősen gyengíti a jobboldal pozícióit az amerikai törvényhozásban. A nemrég lezárult házelnök-választás csak halvány előjele a közelgő problémáknak - figyelmeztet a National Review.

A radikális MAGA-párti (Make America Great Again) képviselők viselkedése erősen gyengíti a jobboldal pozícióit az amerikai törvényhozásban. A nemrég lezárult házelnök-választás csak halvány előjele a közelgő problémáknak - figyelmeztet a National Review.

1859 óta nem húzódott el ilyen hosszan a házelnök-választás az amerikai kongresszus alsóházában. Kevin McCarthy egy hétig küzdött republikánus kollégáival 15 szavazási körön keresztül, míg végül relatív többséget sikerült szereznie. A probléma az volt, hogy a republikánus frakció nem elég erős – 222 tagjával mindössze 5 fős többsége van az 50%-ot jelentő 217-hez képest. A frakción belül pedig 20 olyan képviselő volt, akiknek a szemében – saját indoklásuk szerint - Kevin McCarthy a párt mérsékeltebb, a washingtoni elit „mocsarához” közel álló régi szárnyának képviselője volt. Lauren Boebert, a csoport egyik ismert tagja nyilvánosan is kifejezte, hogy a „lobbicsoportok és különleges érdekek” helyett az „amerikai embereket” akarják szolgálni, ezzel utalva arra, hogy a párt korábbi elitjének a megdöntése a cél.


Azzal, hogy megtagadták Kevin McCarthytól a többséget, figyelmeztetést akartak küldeni ennek az elitnek, hogy a 20 radikális képviselő a mérleg nyelve, és többé nem lehet őket figyelmen kívül hagyni.

Ezenkívül direkt befolyásszerzésről is szó volt. McCarthy „kigolyózása” mellett számos politikai jellegű engedményt reméltek. Azt várták, hogy a pártvezetés ne nyújtson be törvényjavaslatokat a képviselőkkel való direkt konzultáció nélkül, s hogy a házelnököt sokkal jobban ellenőrizhesse a frakció. A jelölt elmozdításával kapcsolatos cél nem valósult meg. Végül a csoportból éppen annyian átálltak – vagy tartózkodtak – hogy McCarthy megszerezte a szavazatok több mint 50%-át. Az engedmények azonban beváltak, és a továbbiakban elég komolyan hátráltathatják a Republikánus Pártot.

Ott van például az állami adósságplafon éves módosításának kérdése, amely hamarosan relevánssá válik. Az Egyesült Államok kötvényadóssága jó ideje folyamatosan nő, és évente meg kell szavazni az adósság új, engedélyezett szintjét. Ha az ellenzék uralja a törvényhozás valamelyik házát, hagyományos módszer, hogy az állami költésekkel kapcsolatosan ráerőltet valamennyi kompromisszumot az elnökre az adósságplafon megszavazásáért cserébe. A demokraták azonban jelenleg harciasak. Korábbi kompromisszumok kudarcai és politikai sebei után arra készülnek, hogy kompromisszumok nélkül áttolják az adósságplafon-emelést. A republikánusok így vagy arra kényszerülhetnek, hogy alább adjanak követeléseikből, vagy leállítsák az állam működését a plafonemelés megtagadásával, vagy pedig néhányan a demokratákkal együtt szavazzanak. Mindezt a frakciónak úgy kell végigvinnie, hogy ott lebeg a feje fölött a radikálisokkal kötött kompromisszum: akár egyetlen képviselő is kezdeményezhet bizalmatlansági szavazást a házelnök ellen.

Ha a demokraták akarják, így már pár republikánus képviselő lázadásával is káoszba dönthetik a jobboldali frakciót. Így tárgyalni, alkudozni, politikai engedményeket tenni roppant nehéz feladat.

A másik fontos engedmény a Trump-pártiaknak a képviselőházi szabályozó bizottságban a számukra fenntartott három hely. A 13 fős bizottság dönt az aktuális házszabályzatokról, de a szavazásra kerülő törvényekről is. Hagyományosan 9 főt ad a többségi és 4 főt a kisebbségi párt. Ez most úgy módosul, hogy a republikánus pártvezetéshez lojális képviselők közül hatan, a konzervatívok közül hárman és a demokraták közül négyen lesznek. Így a republikánus pártvezetésnek kompromisszumokat kell kötnie, ha többséget akar a bizottsági szavazásokon. Ez újabb bizonytalansági tényezőt jelent a párt működésében.

A radikális jobboldalnak elméletileg az a célja, hogy Amerikát megmentse a baloldaltól. Ha ezt úgy akarják megvalósítani, hogy adott pillanatban aknákat robbantanak a saját pártjuk alatt, az eredmény inkább lesz a konzervativizmus fragmentációja, mint a jobboldali megújulás.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon