Angelo M. Codevilla az Intercollegiate Review-ban megjelent cikkében arról a széles körben elterjedt nézetről ír, amely szerint a világ nemzetei egyre inkább hasonulnak a nyugati civilizációhoz. Szerinte a legfontosabb kérdés az, hogy a nyugati civilizáció egyáltalán fent tud-e maradni; ami éppoly bizonytalan, mint az, hogy más civilizációk milyen irányba fejlődnek.
Codevilla szerint úgy tűnhet, hogy ezt az univerzális, permanens westernizációt valóban alátámasztják bizonyos tények: egyre inkább eltűnnek az öltözködésbeli különbségek, hasonló technológiákat használunk, a keleti városok látképe pedig egyre inkább hasonul az európai és amerikai városokhoz. Ezek mellett pedig mindenhol találkozhatunk a „szabadság” és az „emberi jogok” fogalmakkal. Ez azonban csak látszat, és nem jelenti a nyugati civilizáció és értékek győzelmét.
A szerző szerint különbséget kell tenni az ideák és a szimbólumok manipulálására való képesség és az „elmék és szívek szokásai” között. Egy nem nyugati civilizációból származó ember is ugyanúgy old meg matematikai problémákat, mint mi; sőt, az autóik és a nukleáris fegyvereik akár felülmúlhatják a nyugati technológiákat. De nem az ő civilizációjuk tette lehetővé az elektromosság felismerését, karburátorok tervezését, az atomok elképzelését vagy az „Aranyszabály” megértését
Azt is megtanulhattuk, hogy a nyugati civilizáción kívülről érkezők nem ugyanazt értik bizonyos fogalmak alatt, mint mi. Codevilla szerint a „szabadság” nem jelentheti ugyanazt azok számára, akik úgy gondolják, minden ember egyenlőnek született; mint azok számára, akik ennek ellenkezőjét állítják. Az „emberi jogokat” is máshogy értelmezi az, aki szerint a puszta emberség felülír minden különbséget és küzdelmet az emberek között; és máshogy az, aki erről mást gondol. A civilizációk megkötik az elme és a szív szokásait. Bár más civilizációk vezetői is kiemelhetik a jogállam fontosságát, a nyugati civilizáció az egyetlen, amely megmagyarázza, hogy miért is van erre szükség.
Codevilla szerint a civilizációkat, így a nyugati civilizációt is a sajátos intellektuális-morális tulajdonságai határozzák meg, nem pedig a külsődleges gyakorlatai. Ezek a tulajdonságok pedig partikulárisak és exkluzívan a nyugatra jellemzőek, értelmezhetetlenek a Biblia, valamint Platón és Arisztotelész tanításai nélkül. „Az, hogy a nyugat mit kezd ezzel az örökséggel, és mennyire tartja meg ezeket az értékeket, nyílt kérdés” – zárja cikkét a szerző.
Rózsa Kitti
