Régen az igazság magától értetődő és egyszerű volt. Annak ellenére, hogy azóta összetettebb lett, nem jelenti azt, hogy megszűnt volna létezni – állítja Julian Baggini, a Guardian újságírója, és egyben felteszi a kérdést: valóban az igazságon túli (post-truth) világban élünk?
Az igazság ismeretének ígérete mindig is csábító volt. A legtöbbet idézet bibliai passzus János 14. könyvének 6. igéje: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Mindenkiben van egy érzés, miszerint az igazság tudása valamiképpen alapvető része a jó életnek.
Franciaország fővárosa Párizs, George Washington volt az Amerikai Egyesült Államok első elnöke, a víz vegyjele H2O, stb. Számtalan ezekhez hasonló tény létezik, amelyeket csak bolondok kérdőjeleznek meg – állítja a szerző.
Mégis, az igazság megszűnt magától értetődőnek és egyszerűnek lenni, sőt, egyre gyakrabban lehet hallani, hogy igazság nem létezik, mind csupán vélemény: „ami neked igaz, az nekem nem az”. Nem mintha nem állna rendelkezésünkre az igazság definíciója, ezt már Arisztotelész is igen hamar megfogalmazta: „Téves, ha a létezőről azt mondjuk, hogy nem létezik és a nemlétezőről, hogy létezik. Igaz viszont, ha létezőt létezőnek és a nemlétezőt nemlétezőnek mondjuk”. Ha ez magától értetődőnek tűnik, az azért van, mert a hétköznapi igazságban nincs semmi misztikus.
Baggini szerint a probléma gyökerét nem az igazság tartalma jelenti, hanem az, hogy ezt kik és hogyan állapítják meg. Az igazság nemrég még egyszerűnek tűnt, mert feltételezhettük, hogy amit igaznak gondolunk az valóban az, a dolgok azok, aminek tűnnek. Ez az egyszerűség azonban több tényező hatására mára megszűnt létezni. A tudomány által megismertük, hogy több minden, amit a világról gondoltunk, ahogyan az működik, hamis feltételezés volt. A tudományos fejlődés irama pedig aggodalomra ad okot, mivel lehet, hogy amiket ma alapvetéseknek tekintünk, holnapra elavult tévedésekké válnak.
Annak ellenére, hogy az igazság manapság sokkal összetettebb, az emberek nem mondtak le a belé vetett hitükről, ugyanúgy felháborítja őket a hazugság, mint bármikor ezelőtt. Az igazságon túli társadalom fogalma tehát Baggini értelmezése szerint ilyen formában félrevezető. Ha az igazság nem számítana, akkor nem is beszélnénk igazságon túli világról.
A megoldás azonban nem az, hogy térjünk vissza az egyszerű igazságokhoz. A szerző figyelmeztet minket, hogy annak érdekében, hogy megerősítsük a hitet az igazság erejében és értékében, nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak összetettségét. Az igazságot gyakran nehéz megérteni, felismerni, elmagyarázni, vagy igazolni, viszont sokszor könnyű elrejteni, eltorzítani, meggyalázni, vagy elcsavarni. Gyakran nem is lehetünk teljes mértékben biztosak abban, hogy ismerjük az igazságot, ezért számba kell vennünk a különböző feltételezéseket és megtanulni ezek hitelességét tesztelni.
Ahhoz, hogy napjainkban az igazság birtokosai legyünk, már nem elég, ha elfogadjuk azt, ami elénk van tárva, vagy amit kiskorunktól fogva ismerünk: el kell sajátítanunk a megkérdőjelezés képességét.
Baggini azt tanácsolja, hogy vegyük segítségül a történelmet és a filozófiát. Előző által megismerhetjük, hogy a múltban hogyan használták vagy éltek vissza az igazság fogalmával, utóbbi pedig rávezethet minket, hogy ideális esetben milyennek is kellene lennie. Az így felhalmozott ismereteinken keresztül rájöhetünk arra, hogy az az állítás, miszerint egy igazságon túli világban élnénk, az egyik legártalmasabb hazugság mind közül, amely csak azoknak az érdekeit szolgálja, akiknek a legtöbb félnivalójuk van az igazságtól.
Csepregi Dávid
