Blog

Tényleg veszélyben lenne az izraeli demokrácia?

Az izraeli legfelsőbb bíróság megtárgyalt egy beadványt az alaptörvény módosítása ügyében, amelyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök és kormánykoalíciója márciusban fogadott el. A módosítás a miniszterelnök hivatalából való elmozdításának okait a fizikai vagy szellemi alkalmatlanságra korlátozza,…

Az izraeli legfelsőbb bíróság megtárgyalt egy beadványt az alaptörvény módosítása ügyében, amelyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök és kormánykoalíciója márciusban fogadott el. A módosítás a miniszterelnök hivatalából való elmozdításának okait a fizikai vagy szellemi alkalmatlanságra korlátozza, ami Netanjahunak kedvez. Izrael jelenlegi miniszterelnökét ugyanis érdekellentét miatt távolíthatták volna el hivatalából, mivel bírósági változtatásokra törekszik, miközben perben áll.


Az ötórás tárgyalás a Legfelsőbb Bíróság ítélete nélkül ért véget, és az ügy lezárásának időpontja továbbra is bizonytalan. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Esther Hayut azonban azt mondta, hogy "egyértelmű", hogy a márciusban elfogadott törvény Netanjahu javára készült - jelentette a Times of Israel.

A Legfelsőbb Bíróság elé szeptember 12-én egy még nagyobb ügy kerül. Izrael történetében először fordul elő, hogy a teljes, 15 fős bírói testület összeül, hogy meghallgasson egy másik alaptörvény-módosítás elleni fellebbezést, amellyel a Legfelsőbb Bíróság saját hatáskörét korlátozná.

A július 24-én ratifikált jogszabály megakadályozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság "ésszerűtlenségre" hivatkozva megvétózza a kormányzati döntéseket. A módosítás kritikusai attól tartanak, hogy ez a magas szintű korrupciónak fog kedvezni. Bár a történet fekete-fehérnek tűnhet, nem biztos, hogy minden az, aminek látszik.

Gadi Taub, ismert izraeli történész, író, forgatókönyvíró és politikai kommentátor, a Danube Institute egykori vendégkutatója érdekes véleménycikket jelentetett meg a Tablet című zsidó világlapban.

Taub szerint az izraeli demokráciát nem Netanjahu kormánya fenyegeti, az igazi veszélyt az jelenti, hogy a bíróság "jogot" formál a miniszterelnök leváltására, érvénytelenítve a törvényes választási eredményeket és háttérbe szorítva Izrael demokratikus intézményeit.

Az ellenzéki mozgalom ideológusai és politikai vezetői szándékosan használják a "demokrácia" kifejezést, és nyíltan beismerik, hogy lenézik a választójoggal rendelkező polgárokat és a tömegeket. Közben az IDF, vagyis az Izraeli Védelmi Erők lázadó tartalékosai egyre több híradásban nyilatkoztak arról, hogy nem hajlandóak szolgálatra jelentkezni, hacsak a reformot nem halasztják el. Emiatt Izrael harckészültségéről szóló találgatások töltötték meg a hírfolyamot, a média inkább a "demokráciáért harcoló hős tartalékos mártírokként tüntette fel őket, nem pedig olyan fenyegető katonatisztekként, akik Izrael biztonságát kockáztatják, ha a parlamenti többség nem enged.

Taub hozzátette, hogy "a normális nyelvben ezt nem nevezzük "demokráciának". Mi katonai puccsnak hívjuk."

Az "ésszerűségi" vita célja, hogy az izraeli demokráciát felszabadítsa a jogászok uralma alól, amely a bírákat és a jogi tanácsadókat a végrehajtó és a törvényhozó hatalom fölé helyezte. Ezt az oligarchikus berendezkedést a régi baloldali elit hozta létre, miután 1977-ben elvesztette a hatalmat.

Izrael bírósága és kormánya korlátlan hatalommal bír bármely nyugati államban, hatalmának ellenőrzése vagy ellensúlyozása nélkül.

Hivatalba lépésekor Netanjahu személyes összeférhetetlenségi döntéssel szembesült, amely megakadályozta, hogy a per során beavatkozzon a jogrendszerbe. Ez a döntés abszurd, mivel a reform nem kapcsolódik egy büntetőeljáráshoz, a miniszterelnök pedig a végrehajtó hatalom feje.

Összefoglalva, egyrészt ott van Izrael Legfelsőbb Bírósága, amelynek saját érdekei fűződnek az ország jövőbeli jogalkotásának és politikai hatalmának alakításához. A másik oldalon ott van az izraeli kormány, amely fenyegetve érzi magát a Legfelsőbb Bíróság tevékenységétől, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az irányítás egyenletesen oszoljon meg a hatalmi ágak között. A történet tanulsága az, hogy nem lehet mindent egy jó és egy rossz oldalra leegyszerűsíteni, valahányszor az egyik fél demokráciát kiáltva próbálja igazolni az ügyét.

Szemlézte: Chirico Valentin

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon